Letelt a karácsony három napja, de koránt sincs vége az ünnepi frusztrációnak. Sokan ma ültek autóba, szálltak vonatra, buszra, repülőre, hogy meglátogassák távolabb élő rokonaikat, barátaikat. Sok helyen a karácsony sem telt el telt nyugodtan, és szilveszterig is túl kell még élni a napokat. Sokan most összezárva maradtak a két ünnep között azokkal, akikkel amúgy nem együtt laknak. Ami nem feltétlenül könnyű. A kicsiknek legkevésbé. Legyünk tekintettel a gyerekekre.

Mert karácsonyra mindenkiben kellőképpen felgyülemlett annyi mennyiségű frusztráció, hogy azok a legváratlanabb helyzetben kívánkozzanak ki belőlünk. Már ha nem készültünk fel tudatosan még az ünnepek előtt, nem néztünk szembe a saját problémáinkkal, zaklatottságainkkal, ami nem a jelenről szól. Jóval még azelőtt, hogy az első vendég belépne az ajtón, vagy éppen telefonálna, hogy késik, esetleg vendégként mi lépnénk be más otthonának az ajtaján. 

Hiszen a meg nem oldott, félre nem tett feszültség bizony könnyen felkerülhet az ünnepi asztalra. Ám a tányérra hányt indulatokra senkinek nincs gusztusa. Nehéz kezelni a konfliktust, főleg akkor, ha az nem rólunk szól, hanem a másikról, és csak a céltáblája vagyunk a családtag nem jelenhelyzettel kapcsolatos zavarodottságának, problémájának.

A gyerekek a leginkább elszenvedői az ilyen ünnepi konfliktushelyzeteknek. Hiszen ők nem csak, hogy nem értik a felnőttek kitöréseit, nem is tudnak mit kezdeni velük. Fájdalommal, szomorúsággal élik meg a fejük felett elzúduló kereszttüzet, a kikerülhetetlenség pedig bénítóan hat rájuk. Nem beszélve arról a tehetetlen érzésről, hogy nem tudnak segíteni. És nem is kell, nem is szabad, hogy ez az ő feladatuk legyen!

Márpedig a téli szünidőből van még hátra jócskán. A gyerekek otthon vannak velünk. Pihenésre, feltöltődésre van szükségük, akárcsak nekünk felnőtteknek. És szeretetre. A karácsony pedig a szeretet ünnepe. Nincs késő még a két ünnep között sem visszahúzni az agarainkat és kicsit félrevonulni. Magunkban átgondolni, hogy mi érinti a jelent, és mi nem, hogyan írhatnánk át a saját ünnepünk forgatókönyvét olyanná, amilyennek igazából szeretnénk megélni azt. Szépnek, nyugodtnak, meghittnek. 

Megpróbálni újra hinni abban a karácsonyi csodában, amire gyerekként is áhítoztunk. És igyekezni nem elvenni a legkisebbektől sem ezt az ártatlan hitet, akkor sem, ha nekünk éppen nincs reményünk, rossz passzban vagyunk, és elegünk van mindenből és mindenkiből.

Legyünk tekintettel a gyerekekre! Ha pedig nem vagyunk képesek erre, akkor erősítsük magunkban, hogy nem muszáj részt vennünk a két ünnep közötti látogatásokon. Jogunk van távol maradni, kivonni magunkat az ünnep alól, és egymagunkban lenni, akárcsak átmenetileg, hogy se magunknak, se másnak ne ártsunk, legfőképpen ne a gyerekeknek. Legyünk tekintettel a gyerekekre.


Fotó: Unsplash