Közeledik a választás. Az országgyűlési. Az, ami metodikusan négyévente szokott lenni. Bizonyára ismerős helyzet. El kell döntenünk, ki elé tesszük le a voksunkat. Melyik párt mellett? Melyik politikai irányzat mellett?

És a hétköznapokban? Nálunk naponta többször van ilyen választás. Engem személy szerint minden reggel érint, már az öltözőszekrényem előtt. Nevezhetjük gardróbnak is. Ilyenkor nagy gondban vagyok, mert mérlegelnem kell: milyen az időjárás, milyen az alkalom, amire felöltözöm, melyik ruhadarab lenne kényelmesebb, miben érezném jól magamat, miben lehetek a legcsinosabb akkor? Ezzel a dilemmával a férfiak is így vannak, nem csak a nők. 

Azután azt is el kell döntenem, hogy mi lesz a reggeli, mit pakolok a gyereknek tízóraira az iskolába, és mi lesz az ebéd? Végtére is egyszer arról is döntöttem, hogy anya leszek. Azelőtt meg, hogy férjhez megyek. A válás is egy mérlegelés végeredménye volt. 

Szerintem, az egész utunkat jobbára következetesen kell megélnünk. Még akkor is, ha nem vetjük a terveinket mindig papírra, illetve ma már a mobilunkba. Akkor kevesebb lehet benne a kuszaság, a hibalehetőség. És így kisebb is a bennünket érhető támadási felület.

A munkámban is állandósult a tervezés. Melyik lépés után, mi jön? Ahogyan a Szoknya és Nadrág Magazin oldalán a hirdetések is szigorú szabályok szerint jelenthetnek meg. Ezeket is tervezni kell. A hirdetések is kommunikálnak, átadnak valamit. Így egész sor olyan téma van, amit a magazinunkban nem lehet reklámozni. Például a politika, az alkohol, a szex vagy éppen a gyógyszerek.

A politika csak metodikusan négyévente bukkanhat fel. Mégpedig részrehajlás nélkül. Vagyis minden pártnak ugyanannyiszor és ugyanakkora felületen kell megjelennie. Azért jelenik meg mégis, mert azzal is véleményt alkotunk, hogy nem megyünk el némán az ügy mellett. Szavazni, letenni a voksunkat, dönteni, kell. 

Persze a választónak is könnyebb lenne a dolga, ha a választandók is ilyen metodikusak lennének. Ha választóként pontosan tudnánk mire számíthatunk attól a párttól a következő négy évben, amelyik mellett végül döntünk, ha az élre kerül, ha nem. Mert akkor négy év múlva nyugodt szívvel megint ugyanoda kerülne az a bizonyos iksz. 

Tudom, mondani könnyű.

Fotó: Unsplash
Grafika: Mucsi Boglárka