Nem vagyunk kedvesek egymással. Sehol, és szinte soha. Sokszor így büntetjük a másikat. Meg akarjuk leckéztetni. Vagy egyszerűen észre sem vesszük, hogy nem voltunk kedvesek. Pedig kedvesnek lenni menő. És minden félnek jobb így.

Bekezdés

Mi történt az emberekkel? Utálatosak egymással minduntalan. Nem kedvesek. Nem csak mostanában. Évek óta így van. Az üzletekben, a rendelőben, a patikában, a munkahelyen, a játszótéren, a kollégiumokban, a lépcsőházakban, a várótermekben, a buszon, az autópályán, a metrón, a jegypénztáraknál, a piacon, a közösségi felületeken, a Balatonparton.

Még otthon is. Mindenhol. A nem kedves interakcióban résztvevő felek között is megtalálhatunk mindenkit. Családtagokat, munkatársakat, ismerősöket, ismeretleneket. Mindenki mindenkivel tud utálatos lenni.

Megjegyzések, beszólások – mindig, és minden körülmények között

Miért? Pedig kedvesnek lenni menő. Nagyon menő. És jobb érzés is. Kifizetődőbb. Ha már a nyereségnél tartunk. Minden félnek úgy lenne jobb. Ha kedvesek lennénk egymással. Egymással. Na igen. Sokszor talán az lehet az érv a nem kedvesség mellett, hogy a másik sem volt kedves. Akkor nekem miért kellene annak lennem?

Hogy miért? Mert emberek vagyunk, akik saját maguknak tartoznak elszámolással, nem másoknak. A másik büntetése, megleckéztetése, csak mert ő máshogyan viselkedik, nem menő. Pedig nagyon sokan így gondolják.

Ha nekem rossz kedvem van, beszólok a másiknak. Csak úgy utalva arra, hogy láttam, valami nem úgy van, ahogyan én azt elképzeltem. Megjegyzek ezt, azt. Ami esetleg nem is számít. Akár szemet is lehetne hunyni felette. De csak azért is szóba hozom. Mert én most úgy szeretném.

Az ego. A túlságosan erős öntudat. Azt kellene néha háttérbe szorítani. Mert könnyen lehet, hogy ha utálatosak vagyunk másokkal, azt visszakapjuk. Vagyis ha kedvesek vagyunk másokkal, azt is visszakapjuk. Én az utóbbi lehetőséget választanám. Kedvesnek lenni menő.

A kedvesség esetei: kedvesnek lenni menő

Ne piszkáljuk a másikat lépten-nyomon olyasmik miatt, amiről nem is ő tehet. Vagy ha ő tehet, akkor sem. Nem a mi dolgunk .Ha a szomszéd levelét hozzánk dobták be, miért kell cetlit kiragasztani az ajtajára, hogy ez nekünk mekkora probléma? Nem egyszerűbb csak bedobni az ő postaládájába? Csak egy mozdulat. Több munka utána megírni azt a bizonyos cetlit.

Ha látunk egy parkoló autót, amelyik átlóg a felfestésen, miért fotózzuk le? Mert jó érzés mutogatni másoknak személyesen, vagy fórumokra feltöltve, hogy tessék, hibázott. Direkt úgy állt be, hogy mások ne férjenek el. Könnyen kerülhetünk mi is ilyen helyzetbe mások miatt. Mert ő úgy parkolt le, hogy mi máshogy nem férünk. Csak vonalat átlépve. Ha ilyenkor minket is lefotóznak, majd mutogatnak másoknak, az nekünk hogyan esne?

Bármilyen kereskedésben ha kedvesen fogadják az ügyfelet, abból csak jó sülhet ki. Kifizetődőbb ez is. Valóban több pénzt hoz. Szívesebben vásárol az ember kedves közegben. És az orvos se éreztesse a pácienssel, hogy ő magasabb rangú, csak mert ő a gyógyító, és ő látszólag mindent tud. Kedvesnek lenni menő.

Ez a párkapcsolatokban is így működik. Nem mindig kifizetődő a szemet szemért, fogat fogért elv. Ha a másik mufurc velünk (a munkája miatt, vagy egyszerűen csak rossz kedve van), mi csak azért se legyünk azok.

Egy kis kedvesség igazán nem nagy munka. Ennyi bele kell, hogy férjen. Mindenki profitál belőle, tehát extrán megéri. Hiszen kedvesnek lenni menő.


Kép: Schall Eszter

Karóczkai-Müllner Helga