A hétköznapi helyzetekben talán fel sem tűnik már, milyen sokszor használjuk a normális szót. Az időjárásra, egy adott szituációra, egy-egy vita hevében. És emberekre is. Mert az emberek is lehetnek normálisak. Vagy nem. Ezt ki dönti el? Egyáltalán: megmondhatja bárki is, hogy a másiknak ki a normális? Léteznek normális emberek?

Kik azok a normális emberek? Ha bárki megkérdezné tőlünk, bizonyára tudnánk rá felelni. Valamit. Mert mindenkinek más a normális, mást tart elfogadhatónak. Más környezetben él, más számár a prioritás.

A normális fogalmát ugyan egyszerű meghatározni, de gyakorlatban alkalmazni bizonyos esetekben már jóval bonyolultabb. Mint minden fogalomnak, így a normálisnak, a normalitásnak is van definíciója. Valaki egyszer leírta, hogy mi a normális, amit aztán már csak be kell helyettesíteni az adott szituációba. Egyszerűnek tűnik, ugye? Pedig nem az. Miért is? Mert a normális mindig és minden körülmények között mást jelent.

Mi a normális?

A normális melléknév többféle helyzetben alkalmazható. Egyrészt használhatjuk egyfajta normával meghatározott, szabályos, szabályszerű dolgok meghatározására (például normális méretű). Lehet egy általánosan elfogadott dolog szinonimája (például normális termés).

Az életben jelenlévő általános fogalmak is lehetnek normálisak (például normális állapot, normális élet). Ahogyan melléknévként emberekre is alkalmazható, és éppen ez a jelentése az, amely nem egyértelmű. Bárkinek bármit jelenthet.

A magyar nyelv értelmező szótára hiába igyekszik ehhez segítséget adni, túl semmitmondó a magyarázata. Épeszű, beszámítható, józan gondolkozású – olvashatjuk a szótár online verziójában. Ilyenek lennének a normális emberek? Ennyi? Csak ennyi? Mi nem ilyenek vagyunk!

A normális emberek attól normálisak, hogy megvan az ép eszük, beszámíthatók és józanok? Ezek aztán tényleg olyan meghatározások, amelyek viszonylagosak. Minden embert meghatározza a személyisége. Csak azért, mert éppen valamiért nem viselkedik józanul, már nem is normális? Kinek? Ilyen esetben a normális inkább sértő, már-már bíráló jelző.

Aki megmondja, mi a normális

Pedig a normális lehet másmilyen is. Laár András humorista egyik legismertebb szerepében, Besenyő Pista bácsiként előszeretettel teszi fel a kérdést bármivel, bárkivel kapcsolatban: normális? Tőle elfogadjuk. Itt a kérdés általában éppen arra irányul, amire kellene.

Besenyő Pista bácsi a legtöbbször azt firtatja, hogy a normálisnak beállított dolgok valóban normálisak e, és ami nem tűnik normálisnak, az pedig mégis az. Ha olyan kérdést hallunk saját magunkkal kapcsolatban, amely a normalitásunkra vonatkozik, érdemes arra koncentrálni, hogy ki mondja? Besenyő Pistánál a humor feloldja a normális jelző jelentését.

A karakter éppen azt sugallja, hogy a normálisnak gondolt dolgok nem normálisak, hiába akarják lenyomni a torkunkon, és megmagyarázni, hogy már pedig az a normális. Ami pedig a köznyelvben akár nem normális, mert nem hétköznapi, vagy más, mint bármi más, az lehet igenis normális. De sajnos nem csak Besenyő Pisták vesznek körül bennünket. Pedig ha így lenne, akkor nem kellene arról beszélni, hogy mi normális és mi nem.

Kik azok a normális emberek?

Akkor pedig kik a normális emberek? Léteznek, ez biztos. Bármilyen helyzet kapcsán is vetődik fel az emberekre a normális jelző, az további gondolkodásra késztethet bennünket. Mi is érezhetjük magunkkal kapcsolatban, vagy akár egy helyzetre vonatkoztatva, hogy az normális vagy sem.

Vajon mi normálisan élünk? Normális lakásban, normális párkapcsolatban? A normális ugye ilyen tekintetben is viszonylagos: ha mi annak tekintjük, akkor az. Annyi minden befolyásolja, hogy mit nevezünk normálisnak. A kor, a társadalom, a kultúra, de akár a család is. Tehát a közeg, amelyben élünk. Bizony, minden lehet elfogadott. Minden lehet normális.

Létezhet bármilyen definíció a normálisra, ez mégis csak a mi életünk. Mi döntünk róla. Mi érezzük, hogy számunkra mi a normális. Ehhez persze szükséges önelfogadás. A helyzetünk elfogadása. Ha most történt valami váratlan, amire nem számítottunk, az akkor is lehet normális. A helyzetet megoldjuk, vagy megoldódik magától. De ha nem, akkor lehet továbbra az a normális.

Az ész, a szív, a test, és a lélek

Normális, ha úgy érezzük, egyensúlyban van bennünk az ész, a szív, a test, és a lélek, de az is, ha nem. Az ész, a szív, a test és a lélek. Ezek mind fontosak lehetnek a normális élethez. Hogy éppen milyen arányban és összetételben tudjuk a saját életünkben alkalmazni, az is sok mindentől függhet. Hogy akkor éppen mi a fontos.

Normális az is, ha dolgozunk, miközben kisgyermekeink vannak, de az is, ha gyermekes anyaként nem találunk vissza azonnal a munka világába, amikor a legkisebb is átlépte az óvoda küszöbét. Normális, ha nem reggeltől estig robotolunk a munkahelyünkön. Normális, ha edzeni járunk, de az is, ha utána bedobunk egy sütit, és nem a cukormentes zöld turmixra vágyunk.

Normális, ha olyasvalakit szeretünk, akit nem kellene. Normális, ha nem foglalkozunk a plusz kilókkal és a narancsbőrrel, de az is, ha mindent megteszünk, hogy mindenhol feszes legyen a testünk. Normális a szemöldöktetoválás, de az is, ha egy nőt teljesen hidegen hagynak a sminktermékek.

Normális, ha sírunk egy kutyás filmen, de az is, ha hidegen hagy a dráma. Normális, ha kívülről tudjuk az Árpád-házi királyok nevét és uralkodásuk idejét, de az is, ha nem tudjuk, mi fán terem a bakteriofág. Minden normális, ha elfogadjuk, együtt tudunk élni vele.

Mert ezek vagyunk mi. Ilyenek vagyunk. Normális emberek.

Forrás: ITT és ITT
Fotó: YouTube

Karóczkai-Müllner Helga