Ugorjunk fejest Sandor Papp első könyvébe. A magyar nyelv és irodalom, kommunikáció szakos végzettségű szerző évekig élt Máltán. Az Ugorj! Spinola Bay, végállomás című kötete is a szigeten játszódik. A könnyű kikapcsolódást adó könyvnek, készül már az előzménye, amire szükség is támad, miután elolvastuk regénye utolsó oldalait.
Sandor Papp első regényét ajándékba kaptam egy nagyon kedves barátomtól, ezért az ismeretlen szerző könyvét fenntartások nélkül kezdtem olvasni. Olyannyira, hogy nem is néztem utána az író kilétének, csak miután elolvastam az Ugorj! Spinola Bay, végállomás-t.
Papp Sándorról kevés információt tudhatunk, de azt igen, hogy évekig élt Máltán, vagy ahogy ő többször nevezi írásában: a szigeten. Ami nem kizárólag Málta szigetét jelenti, hanem a hozzátartozó további két kisebb szigetet is, az egészen picike Comino-t, és a nála azért jóval nagyobb Gozo-t, bár egész Málta így is mindössze 316 négyzetkilométer nagyságú. Málta mérete márpedig fontos szempont a regényben.
Spinola Bay, végállomás
Ha picit utána nézünk, kiderül róla, hogy Sándor Papp, vagy ahogyan könyvén már megfordítva, ékezet nélkül jelenik meg a neve: Sandor Papp, évekig dolgozott újságíró-szerkesztőként és forgatókönyvíróként. Első regényével és neve megváltoztatásával szeretné, ha inkább íróként kerülne be a köztudatba.
És hol van Spinola Bay? Spinola Bay, Málta szigetének egyik megkapóan látványos öble, a regény egyik fő helyszíne. Ide költözik a főszereplő Ben, akiről csak sejteni véljük, hogy magyar származású. Benjamin, aki végig csak Benként mutatkozik be, nem tűnik ideges típusnak. Ellenkezőleg, már rémisztően nyugodtnak. Egy ideig. De nem futok ennyire előre.
Ben beköltözik az öböl egyik, lift nélküli társasházának harmadik emeletére, ahonnan meglehetősen jól látszik a valóságban is megtalálható híres, felfordított LOVE felirat, aminél előszeretettel fotózkodnak a turisták, főleg a szerelmesek az O betűbe ülve. Ben főleg fentről, bérelt otthona teraszáról szereti nézni a feliratot, és ami körülötte történik, de olykor ő is beül az O betűbe, hogy elmerengjen dolgokon.
Tulajdonképpen az első négy fejezetig Ben nem is csinál mást, mint bárról-bárra jár főleg Spiona Bay-ben, mojitó koktélt kevertet magának a szicíliai származású Nino nevű bártenderrel, a Native nevezetű szórakozóhelyen. Itt ismerkedik meg a szintén vonzó Maria-val, és a kevésbé szép Chiara-val.
Ben bejárja Máltát és a hozzá tartozó két szigetet, így olvasóként megismerhetjük pár mondatban a hely fő látványosságait. Nem marad ki az útleírásból az egykori Azúr Ablak, Málta egyik volt jelképe sem. A természetes kőhíd a tenger felett nyúlt át a vízben álló kőoszlopig. 2017-ben omlott le a valóságban, és ez a momentum a regényből sem maradhatott ki.
Üresség mögé rejtőzve
Sandor Papp minden szereplőjét leginkább külső megjelenése alapján mutat be az olvasónak, így csak felületesen ismerhetjük meg azok belső tulajdonságait, jellemét, tetteiknek mozgatórúgóját. Ha valamit mégis meg tudunk róluk, az többnyire csak Ben egyszerűsített gondolatmenetén keresztül történik, vagyis, hogy ő mit gondol másokról. Nagyon ritkán érkezik plusz információ kívülről.
A külső megjelenésük, a szexualitásuk, a testi adottságaik a legfontosabbak Bennek, gyakran találkozhatunk ezért ismétlésekkel a regényben, ahogyan Ben bemutat másokat. Laurát az ingatlanforgalmazót, a férjét Bobot, Patrickot a taxist vagy Christiant a rendőrt. De abban is, ahogyan Ben felkapaszkodik a megszokott bárszékébe, közel az indián szoborhoz, vagy ahogy elindul sétálni. Ez az állandósult ismétlődés kissé silánnyá teszi a regényt, mégis a végére összeáll, ennek az ürességnek valahol van helye, mégpedig a főszereplő Ben fejében.
Ugorj! – Csak egyetlen lépés a szikláról!
Ben semmi mást nem tesz, mint sétál, eszik-iszik, alszik, nőket és férfiakat hódít meg, szinte válogatás nélkül lép velük alkalmi szexuális kapcsolatba, és szeret beléjük. Felületesen Mariaba, elveszve Ninoban, majd egy új szereplőbe, a másik Benbe a sziklán.
Ben nem dolgozik, nem tervez, bár számontartja a számolatlanul költött pénze fogyatkozását, miközben éli a semmittevő életét. Az olvasó kíváncsi miből él Ben, honnan van pénze, merről jött, és ki ő. Nem a hazugságok érdeklik az olvasót, amit a szereplőknek mond Ben – újságíró, geológus – hanem a valóság. Mire az olvasónak elege kezd lenni abból, hogy szinte a semmiről szól a regény, Ben végre kimutatja a foga fehérjét.
Az üresség mellett megmutatkozik a rejtett agresszivitása, az elfojtott szeretetlenségből fakadó fájdalma, a motiválatlanság aggálya. A szereplők megsérülnek, eltűnnek, meghalnak, amiben Bennek kétségtelenül szerepe látszódik. De a könyv végére is csak félig-meddig hull le a lepel arról, hogy ki lehet Ben, és mi minden lehet még a bűne.
Ben ekkor választás előtt áll: Ugorj! – Csak egyetlen lépés a szikláról! – ami dilemmával kezdődött, és végződik a regény. Az olvasó pedig várja a folytatást, és bízik, hogy abban nem csak magyarázatot kap majd Ben kilétére, múltjára, indíttatásairól, hanem egy jóval markánsabb jellemvonást róla, és a többiekről, egy gondosabban kidolgozott, ismétlődésektől és felszínes kliséktől mentes új, szépirodalminak mondható regényt.
Hiszen a dilemma, miszerint Ugorj! – Csak egyetlen lépés a szikláról! felszólítás nem csak Ben fejében létezik, sokan érezhetünk dilemmát erre, hogy ha az életünk egy nehezen viselhető fordulatot vesz. Márpedig olvasóként igazán kiváncsiak lehetünk arra, mi vezethet egy embert az őrületbe, abba, hogy agresszív legyen, kárt tegyen másban, önmagában. Mi okozta Benben az elfogadhatatlan változást.
Fotó: Zoltán Gábor photography
