Készülünk a Halloweenre. Legalábbis a gyerekeink. Egy-két éve lett állandó program, hogy csatlakoztunk a lakóhelyünkön szervezett csokigyűjtő Halloween-i mulatsághoz. Ilyenkor kora este a gyerekek elindulnak, és amelyik ablakban vagy kerítésen kitéve világít a töklámpás, becsöngetnek.
Csokit vagy csalok – ez a bevett köszönés ilyenkor. S persze a csalás elmarad, marad a csoki. Jó buli ez a gyerekeknek. Pedig talán nincsenek is tisztában a Halloween fogalmával. De élvezik a sötétben mászkálást. És hogy együtt lehetnek a barátok, családtagok.
Még ha hideg is van, a napokat átlengi a ködös misztikum. Izgalom árad a sötétségből. Szóval készülünk a Halloweenre. Ezekben a napokban is. A töklámpás kifaragása még hátravan. Egy biztos: ilyenkor korán sötét van már (az óraátállítás után vagyunk ugyebár), és még őszi szünet is van. Ilyenkor jó bekuckózni otthon.
Tehát addig is, míg itt van Halloween, megnéztünk együtt a jó hosszú címmel ellátott Útmutató bébiszittereknek szörnyvadászathoz című filmet. A gyerekekkel közösen. Ha már ők annyira várják azt a napot.
A Halloween észrevétlenül kúszott be a magyar családok életébe. Már az iskolákban is megünneplik. Rémesen vicces édességekkel, amelyek kísérteteket, zombikat, ijesztő, vagy félelmetesnek tűnő dolgokat idéznek. De azért finomak is. A mostani helyzetben is megtalálhatták az iskolák, hogyan emlékezhetnek meg erről a napról. Harmadikos fiúnk osztálya az őszi szünet előtti utolsó tanítási napon beöltözhetett.
Lehettek zombik, ördögök, bújhattak Sikoly-álarc mögé. Olyan, mintha a Halloweent nekik találták volna ki. A sötétben bármi megbújhat. Ilyenkor szabad, sőt kell is félni egy kicsit. De csak egy kicsit. Ilyenkor nem kell rejtegetnünk a félelmünket. Sőt, elébe is mehetünk. Így tehát készülünk a Halloweenre, amelynek napja október 31.
Halloween Mindenszentek előestéje. Ősi kelta ünnep, amely Írországból és Skóciából indult. Az itt élő törzsek ilyenkor ünnepelték a nyár végét. Ezen a napon a legvékonyabb a választóvonal az élők és holtak világa között.
A lelkek bolyonganak, amíg meg nem találják lakóhelyüket. Igazán misztikus. Tehát a Halloween más, mint a naptárban követő Mindenszentek és Halottak Napja, amely ünnepnapokat a katolikus egyház is számon tart.
De most maradjunk a Halloweennél. Nálunk tehát a tökfaragás még hátravan. De ha már ijesztgetés, és készülődés itt egy film, az Útmutató bébiszittereknek szörnyvadászathoz. Mi ezt néztük meg a gyerekekkel.
A fiúk majdnem tíz (Örs) és 6,5 évesek (Bonifác). A húguk (Kisanna), aki ugyan 4,5 éves, nem maradhat ki semmiből. Így ő hiába nem fér bele az ajánlott korosztályi kategóriába (a filmet 7 éves kortól ajánlják a készítők), megnézte velünk a filmet. Amely tetszett is, meg nem is. Miért?
Ugyan a film Halloween éjszakáján játszódik, inkább szól a rémálmokról. Amelyekről a szülők tudják, hogy nem kizárólag Halloween-specifikusak. Bármikor megtörténhetnek.
Kelly kissé suta tinédzser, kilencedikes a középiskolában. Egy barátjával olyan Halloween buliba készül, amelyet elsősorban végzősöknek szerveztek. De az anyja keresztülhúzza a számításait azzal, hogy megígéri a főnöknőjének, aznap éjszaka Kelly vigyáz a kisfiára, Jacobra.
Jacob nehezen alszik el, s Kellynek elmondja, hogy azért, mert éjjel szörnyek jelennek meg a hálószobájában. Édesanyja persze nem hisz neki, de Kelly megérti: neki is voltak hasonló rémálmai kislányként. Jacobnál aznap éjjel megjelennek a brekik. Ezek animált szörnyecskék. Nem néznek ki félelmetesnek. Inkább idegesítőek.
Aztán jön a mumus: a Nagy Pojáca (őt Tom Felton, a Harry Potter-filmek Draco Malfoya alakít). A mumus magával viszi Jacobot. Kelly pedig először a rendőrséget hívja. De ugyan miért hinnék el pont Halloween este, hogy a mumus magával vitt egy ötévest? A helyzet azonban komoly. Vagyis annak látszik.
Ugyanis megjelenik egy fiatal lány, Liz, hátán egy édes öt hónapossal. Liz a Bébiszitterek Nemzetközi Szövetségének tagja. S ő tudja, hogy mi történt, mert a bázisukon működik a szörnykövető rendszer. Ez a film tudja, mivel nyeri meg a gyerekeket: ezzel a rendszerrel bármelyik 13 év alatti szívesen dolgozna.
(Még egy izgalmas applikáció tűnik fel a filmben, mégpedig Kelly szülei kapcsán, amelynek inkább a filmnéző szülők örülnének. Ez pedig a Keresem a gyerekem app. Ide vele! Nem csak akkor lenne rá szükség, amikor készülünk a Halloweenre.)
Kelly persze Lizzel tart. Még a buliba is eljutnak, és a Nagy Poj ácához is. Kelly egyre bátrabb, s természetesen az is kiderül, mi lesz Jacobbal. Hogy a Nagy Pojáca félelmetes? Mi lesz a rémálmokkal? Mit szólnak a filmhez a gyerekek? Azt mondják el ők:
Örs tíz perc után, némi izgalommal a hangjában közli: – Én ennél rosszabbakat szoktam álmodni.
Bonifác, a film felénél: –Ez nem is ijesztő! Ott egy breki! (A brekik az animált lények, és akár mondhatjuk rájuk, hogy cukik).
Örs rávágja: – Kicsit jó (a film).
Bonifác: – Mint a harmadik Harry Potter (esküszöm, ők nem ismerték fel a Nagy Pojáca bőrébe bújt Draco Malfoyt).
Kisanna annyit mondott: – Jó, hogy a nagylány vigyázott a kisfiúra!
Amikor látom, hogy nyakukig húzzák a plédet, azért megkérdezem: féltek? Örs: Nem. Ad pár tippet, hogy mit csináljak, ha szörnyekkel találkozom (azért az nem is olyan rossz dolog). Összegzésként még ennyit tett hozz Örs: Ez jó volt, jó lenne belőle egy második rész. Ugye szerzel egy ilyen könyvet (a címben szereplő útmutatót) a szörnyekről? Sok adat van bennük, még jól jöhet.
Végül is, ezért néztük meg a filmet (gyerekekkel egyszer mindenképp érdemes). Így készülünk a Halloweenre. Filmet már néztünk róla. Most kellene egy könyv a szörnyekről. Egy útmutató. Arról, hogyan tudunk elbánni velük. Ha nekiindulunk a Halloween-i csokivadászatnak.
Fotó: Szerző
Van gondolatod, tapasztalatod a témában? Írd meg a véleményed vagy történeted a Facebook-oldalunkon – kíváncsiak vagyunk, te hogyan látod!
Ha úgy érzed, másnak is adhat ez a cikk valamit, oszd meg bátran – egy jó gondolat néha messzebb gyűrűzik, mint hinnénk.
Támogass bennünket, hívj meg egy kávéra.
Olvasd el az Adatkezelési tájékoztató-t.