Nagy szükségünk van az olyan mozira, amiben a kedvesség, a szeretetteljesség és az elfogadás alapvető magatartás. Nem a szánkba rágja, nem megjátssza, nem prédikálja. Mellette pedig a problémák nincsenek sem felnagyítva, sem bagatellizálva, sem elfedve. Viszont van a megoldásukra kellő humor. Ami akár a bocsánatkérésben és a megbocsátásban is segít. Pont ilyen jólelkű, a Lefkovicsék gyászolnak című magyar film.

Idén februárban mutatták be a mozikban, mától pedig elérhető a Netflix kínálatában a Lefkovicsék gyászolnak című magyar mozi. Rendezője Breier Ádám, aki a Nemzeti Filmintézet Inkubátor Programjában készítette el első nagyfilmjét. Mégpedig nagyon jól. Egy igazán szerethető, bájos és ráadásként még szórakoztató filmet rendezett.

A történet egy családról szól. Élén az apával Lefkovics Tamással, akit Bezerédi Zoltán színészművész testesít meg. Felesége Lefkovicsné Weisz Zsuzsanna, akit Máhr Ágnes alakít, egészen rövid ideig. Zsuzsa halálára tér haza Iván, a fiúk Izraelből. Ivánt Szabó Kimmel Tamás játssza el. Nem egyedül érkezik, magával hozza legidősebb gyermekét, Arielt (Leo Gagel). A hatéves többnyire csak héberül szól, mintsem magyarul beszélne, pedig érti a nyelvet. És mindenre kiváncsi és nyitott, ahogyan az egy kisgyerektől pont elvárható. És elvehetetlen.

Ariel tudja, hogy az apja és a nagyapja nem beszélnek egymással, sosem látta őket együtt, még az internetes beszélgetések alkalmával sem. Mindig csak a nagymamával beszélt az apja a videóchaten, és mindig csak a nagymama látogatta meg őket Izraelben. Most is az érkezését várták, de a nagymama még azelőtt meghalt, hogy elindult volna hozzájuk. Most ők jöttek a temetésére.

Ám míg Iván az ortodox zsidó hagyományoknak megfelelően gyászolná meg az édesanyját, addig az apja Tamás hallani sem akar az egyhetes gyászról. Tamás nem akarja megülni a süvát (másnéven sivát). A földön semmiképpen sem.

Minden családnak megvan a maga tragédiája

Minden családnak megvan a maga tragédiája, és ez alól nincsenek kivételek. Nehézségek, bántalmak, nélkülözések, fájdalmak, veszteségek – kinek mi jut. Ahogyan az is lehet sokféle, miként reagálunk a nehézségekre. Hogyan viselkedünk egymással családon belül. Miként állunk egymás mellé, és hogyan védjük meg önmagunkat és szeretteinket a további fájdalmaktól?

Lefkovicséknak is megvannak a saját tragédiáik, a történetben ezek sorjában ki is derülnek. Ahogyan az is, egyikük-másikuk hogyan igyekezett azt megoldani. Míg a családfő Tamás még jobban beletemetkezett a munkájába, a bokszoló növendékek nevelésébe, ezzel távolságot adva és tartva a fiától, addig a fia Iván a távolságot mérföldekben fejezte ki. Izraelig meg sem állt. Ahol aztán ortodox zsidóvá vált.

Ahogy az apja fogalmaz a rabbi előtt: bezsidult. Mert Tamás teljesítette a katonai kötelezettségét, harcolt Izraelért, feleségül vett egy ortodox zsidó nőt, az apósa üzletét viszi (nem bokszoló lett belőle), és a hitközösségben sliach cibur lett (előimádkozó, rabbihelyettes). Akár büszke is lehetne rá az apja, de nem az. Egyáltalán nem érti a fiát, nem tudja a fájdalmát, nem tudja, hogy mit vétett a fia ellen, a fia miért hagyta őt faképnél a bajnoki meccs előtt. Amire felkészítette. Tamásnak is van hite, de az a bokszról szól. Tamás azok közé a zsidók közé tartozik, akik ha nem is egyértelműen tagadják, de nem nagyon gyakorolják a hitüket. Nem különösebben érdekli őt, csak a legfontosabb szokásokat tartja. Nem úgy, mint a fia, akinek fontos a hit. Hogy miért? Ez is kiderül.

De addig is egymásnak feszül a két generáció, a kétféle zsidóság, a két világnézet, a kétféle megküzdési stratégia. Van közös pont is. Kettő is. Az egyik a gyász, a másik a gyerek. Ariel azt állítja, a nagymama lelke még a temetés után is a házban jár, és találkozik egy dibukkal, egy ott ragadt kóborló gonosz szellemmel. Pedig minden tükör le van takarva a házban, a süva előírása szerint. A gyerek meggyőződésével pedig kezdeni kell valamit, hiszen egyértelműen fél, még akkor is, ha látszólag jókedvűen bújócskázik a nagymama szellemével, a közös reggeli teázás után. A nagymama még szellemként is vigyázz Arielre, jelzi is, szükséges a tej, hiszen forró a tea.


Bocsánatot kérni és bocsánatot adni

A két felnőtt férfi tehát kénytelen a gyerekért összefogni. Most másként beszélni egymással, mint eddig. Ehhez pedig nem lehet tovább várni, ki kell mondaniuk a korábbi sérelmeiket, feltenni az égető kérdéseiket a múltbéli cselekedeteikről, egymáshoz intézett szavaikról és tetteikről, választ kapni a miértekre. Bocsánatot kell kérniük egymástól, és bocsánatot kell adniuk egymásnak. Van rá egy hetük, míg tart a süva, mert aztán Iván és Ariel visszautaznak Izraelbe, Tamás pedig egyedül marad.

A Lefkovicsék gyászolnak egy jólelkű film. Jólelkű benne mindenki, a nehéz sorsú bokszoló gyerekek közül Feri (Váradi Roland) is, aki készül a bajnokságra, Tamás szigorúan, de jólelkűen, figyelmesen készíti fel. Tamás számára a Bajnok S.E. az az eszme, amire az egész életét berendezte, amihez szeretettel idomult Tamás felesége Zsuzsa is, míg élt. Tamás hite a sportban van, a helyi bajnokság megszerzésében, ami elől Iván az utolsó pillanatban lépett le. Úgy tűnik sosem tudja megbocsátani, hogy a fia sem volt képes arra, amire talán ő sem. Részleteket nem tudunk meg Tamás bokszkarrierjének előéletéről, de az egyértelmű, hogy akarta, hogy a fia jobb legyen nála. A fia szerepét így most Feri vett át.

Tamás a jólelkű, naiv 17 éves bokszoló fiúban látja most a reménysugarat. Feri pedig odavan a bokszért, győzni akar. Hisz Feri bá tudásában, tiszteli, szereti az edzőt. Feri olyan mint egy családtag, szinte mindenben jelen van Tomi bá életében, még a süve alatt is, ami számára idegen és furcsa, viszont folyton kérdez, érdeklődik. Jólelkű és naiv kérdései, vagy éppen megállapításai mindig a legjobbkor érkeznek. Feri nem zsidó, de tiszteletben tartja a zsidók hiteit, szokásait. Ő a keresztény Isten hitében lett nevelve. A nagymamáján keresztül, aki neveli.

A hit több formában jelen van a filmben. Hinni nem kizárólag az Örökkévalóban lehet, vagy a keresztény Istenben, hanem a sportban, a bokszban, a szeretetben vagy éppen a jólelkűségben, amiben az anya, a nagymama, a feleség Zsuzsa is hit, és akinek a szellemét segíteni kellene, hogy eltaláljon az Örökkévaló fényességéhez.

Amihez az egyetlen út nem kizárólag a másik kóborló rossz szellem, a dibuk kiiktatásán múlik, hanem azon, hogy Zsuzsa itt hagyhatja a családját, hogy örök nyugalomra leljen, vagy sem. Ez azon múlik, hogy apa és fia képesek-e bocsánatot kérni és adni egymástól, egymásnak, vagy sem.

A Lefkovicsék gyászolnak egy jólelkű film, jófajta, okos zsidó humorral, amiből megtanulhatjuk, hogy talán azért is bocsánatot kell kérnünk, amiről gőzünk sem volt, hogy elvétkeztük.