Ékszere lehet otthonnak, irodának, üzlethelyiségnek, váróteremnek, étteremnek, rendelőnek és még számtalan helyiségnek egy-egy jól megválasztott dísznövény. Titkuk mindössze annyi: az adott körülmények és önmagunk ismeretéhez igazodva válasszunk növényt, és ne fordítva. Egyébként a növény jelzi, hogy nem jó helyen, nem jó kezekben van. És ez utóbbit nem kell a szívünkre venni, csak változtatnunk kell a hozzáállásunkon.
Valóban ékszere lehet az otthonunknak egy-egy dísznövény, még akkor is, ha úgy érezzük nem értünk a növényekhez. Mert kertészének lenni egy-egy cserepesnek valójában egyáltalán nem nagy dolog, csak tényleg olyan növényt kell választanunk, ami illik hozzánk. Nagyon lesarkítva: ha magunk is elfelejtünk inni, akkor ne vegyünk orchideát, mert az nem szereti, ha elfelejtjük bőségesen vízbe mártani. A Madagaszkár ékszere számomra egy ilyen növény, úgy érzem, tényleg illik hozzám, szereti nagyon a fényt, mint én.
Rokonszenv nélkül nem megy
Ezt az alapvető növényválasztási szabályt, miszerint rokonszenv nélkül nem megy, az első dísznövényes könyvemben olvastam. A könyv pontos címe: Szobanövények kiválasztása és gondozása. Ebben tényleg első helyen szerepel az a megfontolandó bölcs tanács: csak olyan növényt vásároljunk, ami igazán tetszik nekünk.
Én ehhez tenném hozzá azt, hogy a növény az legyen hasonló, mint mi vagyunk. Ha mi precízek vagyunk, olyan zöldet válasszunk, aminek különleges gondoskodás kell, például olyan féle törődés, hogy sose száradjon ki alatta a föld, vagy az a közeg amiben él, vagy tápoldatozni szükséges bizonyos időközönként. És ha éppen fordítva, mi inkább felületesebbek vagyunk, könnyen elnagyolunk dolgokat, akkor keressünk inkább olyan növényt, ami kevesebb törődést igényel. Csúnyábban fogalmazva: igénytelenebb. Vagyis nem baj, ha hetekig elfelejtjük öntözni, vagy kihúzni a sötétítőt, mert úgysem szereti a fényt. Ha a növény hasonlít ránk, akkor könnyebben figyelünk rá, kevésbé érezzük idegennek, illetve macerásnak a gondozását.
Az említett könyv második helyen azt javasolta igény szerint öntözzük a növényt, amivel egyet is értek, azzal a kiegészítéssel már kevésbé, hogy vízre csak akkor van szüksége a növénynek, ha a gyökérlabda felszíne száraz. Ez nagyon sok szobanövény esetében megállja a helyét, de nem azoknál, amelyek azonnal kókadni kezdenek, ha nem nedves a közeg, amiben a gyökérzetük él. Ez persze nem jelenti azt, hogy csuromvizesnek kell lenniük. Az, hogy egy növénynek magas víz igénye van, akkor azokat állandóan öntözni kellene. A növények nem csak attól lankadhatnak le, ha kevés, hanem attól is, ha túl sok vizet kapnak.
Adott körülmények közé
Növényválasztás szempontjából a rokonszenven és azon túl, hogy a növény számunkra könnyen kezelhető legyen, a második legfontosabb megszívlelendő tanács, szerintem, hogy vegyük figyelembe fény, árnyék, huzat szempontjából hová szeretnénk tenni a virágunkat. Mert talán ez a legfontosabb a növény kiválasztásánál, hogy olyan fényigényű növényt válasszunk, amilyen az a helyszín, ahová szobanövényt szeretnénk tenni. Milyen az adott helyiség általános hőmérséklete, fényviszonya és milyen légmozgásra számíthat a növény.
A hőmérséklet kérdésében a szobanövényeket származásuk alapján három csoportba szokták a szakértők sorolni: meleg, mérsékelten meleg és hűvös helyiségekbe való növények. Ha túl meleg van az azáleák például lehullatják a bimbóikat, míg a túl alacsony hőmérsékleten a begónia levele vörösre színeződhet.
Fényigény szempontjából megkülönböztetünk napfénykedvelő, félrányékos tenyészhelyet kedvelő és árnyéki növényeket. Napfénykedvelő a kókuszpálma, jukka és a törpe banán, szeerti a világosságot, de nem a tüző napot az amarillisz, a szobahárs, a papucsorchidea. És árnyékra van szüksége a dracénának, a kapaszkodó fikusznak és a nyílevélnek is.
Vásárláskor mindig érdemes megkérdezni a szakértőt arról. mit ajánl nekünk abba a közegbe, ahová a szobanövényt szánnánk, és annak tudatában, hogy mennyi időt és energiát szánnánk a gondozására.
Madagaszkár ékszere: Akkor van igazán jól, amikor csendben van
Euphorbia Leuconeura a latin neve annak a szobanövényemnek, amiről tudom, akkor van igazán jól, amikor csendben van. Azaz nem jelzi valamilyen módon ennek az ellenkezőjét. A növényt magyarul Madagaszkár Ékszere néven ismerhetjük. Nekem már a neve meseszép. Az enyém nem Madagaszkárról, hanem Svédországból érkezett. Egészen pontosan magammal hoztam. Apukám konyhájában egy óriási példányának az utóda. Össze-vissza tekeredő növény.
Annak egyik új hajtását apukám tekerte gondosan nedves újságpapírba, és tette műanyag zacskóba nekem, hogy a már saját madagaszkári ékszerem kibírja a repülőutat. Új hazájáig: Magyarországra. Itt szépen elültettem, meglocsoltam hadd növekedjen, és azóta is gondosan ápolom. Kibírt már két költözést, és számtalan új példányt köpködött. A szó legszorosabb értelmében. A köpködő pálma néven is ismert szobanövény, ha jól érzi magát, akkor nem csak hogy nem kókadnak le a levelei, vagy hullajta le egyenesen azokat, hanem apró kis virágaiból akár négyméterre is elszórja a magjait. Amit, ha amúgy csend van a lakásban, még hallani is lehet, ahogy elrepíti a magját. Egyébként csendben van a virág.
Nekem legutóbb akkor „hangoskodott látványosan, amikor levettem az ablak mellől, a komodról azzal, hogy olyan magasra nőtt már, jól mutatna akár a földön is. Először, csak panaszkodott: a máskor felfelé ágaskodó levelei lanyhulásnak indultak, majd teljesen lekónyultak és sárgulni kezdtek. A legvégén már sírt és zokogott azzal, hogy dobálni kezdte a leveleit. A leszakadt levélszárak helyén pedig sírásba kezdett. Az amúgy mérgező –bőrünkön irritációt okozhat– fehér tejnedve végigfolyt a törzsén. A kutyatejfélék családjába tartozó növény akkor nyugodott meg, amikor visszatettem őt az ablakba.
Később jöttem rá, az volt a baja, hogy az új helyén, szemben az erkély ajtóval huzatba került. Szereti a fényt nagyon, de a huzatot nem. Most Madagaszkár ékszere megint csendben van, csak azt hallom, ahogyan olykor a magjait szanaszét köpködi, hogy szaporodjon. Aminek nagyon örülök, mert Madagaszkáron egyre kevesebb helye van már a szaporodásra.
Fotó: A szerző
