Elképzeléseinkben az örökbefogadott házi kedvencünk igazi családtaggá válik kedvességével, hűségével, aranyos játékosságával, jópofa személyiségével. Mi is erre számítottunk. Tulajdonképpen így is lett. A kedvencünk lett, de nem úgy, ahogy vártuk.
Az úgy volt, hogy akartunk egy kedves, játékos, jól fésült szobacirkálót az otthonunkba. De hamar rá kellett jönni, hogy eredeti nevén Zara, a jól fésült shi tzu fajtájú kiskutya, egy hétpróbás, minden lében kanál, igazi felfedező, az udvar réme, macskák szomorítója, galambok veszedelme…
Jól fésült Zarából Maszat
Így aztán Zarából hamar Maszatka lett, aztán Szutyok, időnként Retek. De mindegy is, hiszen annyiszor mondjuk neki, hogy NEM, valójában csak erre az egyre hallgat. Az is rögtön kiderült, hogy imádja a cipőket. Nem csak összerágni, de viselni is. Leginkább sárból készít magának, büszkén csattogna be vele a házba, és nem érti, miért kapjuk fel azonnal, és szabadítjuk meg a cipőitől a fürdőszobában. Ezt a műveletet rendszerint végig duzzogja, majd sértődöttségében hanyatt vágja magát a fotelban és alszik egy nagyot. Aztán új erővel robog ki a kertbe új sárcipőt készíteni magának.
Itt nagyon sok dolga van. Mivel a fák már szépen benőtték a területet, sok madár is van. Még a tél elején készítettem nekik fél diókból koszorút, amit rendszeresen látogatnak. Már alig van a dióból, és némelyiknek a héja is lepotyogott a fa tövébe. Itt szokott Maszatka intézkedni, mint udvari helytartó.
Akár egy üvegcipő
Egy alkalommal megint a cinkéket akarta rendre utasítani, és a fa tövében toporzékolva sikerült egy fél dióhéjba belelépnie. Az aztán úgy illeszkedett a csöpp kis lábára, mint a Hamupipőke üvegcipője. Nem is zavarta, míg a fűben cirkált, de mikor kifutott a járdára, hirtelen egy kopogó hang kezdte üldözni.
Mint minden kiskutyának, neki is üldözési mániája van, ezért rögtön sarkon fordult, hogy megugassa a szemtelenkedőt. Igen ám, de nem volt ott senki! Akkor elkezdett futni az udvaron, hogy elüldözze az illetőt. De a kopogó szellem nem hogy megijedt volna, egyre gyorsabban követte! Az udvar népe velem együtt figyelte Maszatka küzdelmét. (A macskák esküszöm röhögtek!)
Próbáltam segíteni rajta, hívtam magamhoz, de nem ért rá velem foglalkozni, hiszen épp a kert rémével, a vérfagyasztó kopogó kísértettel küzdött! Akkor aztán a nagy hajszával egyszer csak leesett a dióhéj cipőcske a lábáról, és megszűnt a kopogás. Maszatka pedig, meggyőződvén, hogy elüldözte a szellemet, elégedetten kocogott vissza az őrhelyére. Jól fésült Zarából így lett hétpróbás gazember.
