Mátrafüreden akár kutyafogattal is utazhatunk. Ez a turistalátványosság nem csak az utazási mód miatt életre szóló élmény. A kutyák közelében még azoknak is jó kedve lesz, akiknek addig nem volt. Hering Tamás kutyái lelkesek, elbűvölőek. Olyan szenvedéllyel dolgoznak, amit ritkán látni. A munkát pedig játéknak fogják fel, amiért nem várnak mást, csak dicséretet.
Kutyaugatás hallatszik a fák közül. Nem is ugatás ez. Inkább az öröm hangjai. Ha lehet azt állítani, hogy egy kutyának fülig ér a szája a boldogságtól, akkor Hering Tamás kutyáira ez igaz.
Mátrafüreden járunk, ahol Tamás kutyái – ha az időjárás is engedi – naponta kétszer fogattal utaztatják a vállalkozó kedvű turistákat a Mátra erdei túraútvonalán. A kutyák a legelős pillanattól kezdve, ahogyan megpillantjuk őket láthatóan izgatottak. Már mennének. Pedig ott jártunkkor futottak már egy kört az erdőben. Egy nagyjából 7 kilométer hosszúságú távot húzott át a mátrai kutyafogat.
Méghozzá úgy, hogy egy olyan elektromos meghajtással is rendelkező fogatot húznak, amin öt ember is ülhet egyszerre. Az elektromos meghajtás pedig ne tévesszen meg senkit. Ez csak az emelkedőn segíti a kutyákat. Az egyenes szakaszokon, vagy éppen lejtőn lefelé Tamásnak sokszor a fékre kell állnia, annyira meglódul a mátrai kutyafogat.
Schumacher adta a szán ötletét
Hering Tamás huszonhét éve kezdett el foglalkozni szánhúzó kutyákkal. Elsősorban tenyészteni szerette volna őket. Először egy alaszkai malamutra esett a választása. Egy kétéves szuka kutyát talált a hirdetések között. Megnézte, és első látásra beleszeretett. Később vásárolt még egy kan kutyát ebből a fajtából.
A kutyapártól kiskutyák születtek, négy kan és egy szuka. Amikor jelentkeztek a leendő vásárlók, akkor kezdődtek a gondok: sajnálta odaadni a kiskutyákat. Végül egy kölyköt megtartott, így már volt három malamutja, majd vásárolt melléjük még egy szibériai husky testvérpárt.
– Elkezdtem őket húzatni télen szánkóval. Láttam Michael Schumachert egy téli Autó-Motor újságban, ahogyan egy kutyaszánon áll. A terpesze alapján modelleztük le az első szánt, hogy mégis mekkora legyen. Nagyjából hasonlított a magazinban látott képre. Már három éve túráztunk a Felső-Mátrában kizárólag télen, amikor hó volt. Olvastam egy cikket, hogy Sopron mellett valahol szánhúzó kutyás versenyt rendeztek. Felkeltette az érdeklődésemet a lehetőség – mesélte Tamás.
Felvette a kapcsolatot a cikk írójával, utánajárt a szabályoknak, a szükséges felszereléseknek, a következő versenyen 1997. október 7-én Horányban, a Szentendrei-szigeten pedig már ő is rajthoz állt. A két huskyt kötötte be előre, a két malamutot mögéjük.
Ez a két fajta általában külön kategóriában versenyzik, mivel a malamut robusztusabb, lassabb, mint a husky. De mivel husky is volt bekötve a kocsiba, mégis a gyorsabb kategóriában kellett Tamásnak indulnia. Ennek ellenére sikerült élete első versenyén a második helyet megszereznie. Innentől kezdve nem volt megállás. A versenyekre való felkészülésüket jelenleg az Egererdő Zrt. és Mátrafüredi Erdészet főerdésze, Dudás Béla segíti.
A greyster a legkeményebb
– Akkoriban kiállítási huskyjaim voltak, mert Magyarországon csak azokhoz lehetett hozzájutni. A filmekben is ilyen kutyák húzzák a szánokat. De valójában nem képesek arra a teljesítményre, amit a filmvászon sugall. Szlovákiban száguldoztam a versenyen, úgy éreztem, hogy jól megyünk. Itt találkoztam először a munka vérvonalú fajtákkal. Jelentős volt a különbség. Úgy mentek át mindenen, amit korábban nem is tapasztaltam. Eldöntöttem, ha komolyan szeretném csinálni, akkor szükséges a munka vérvonalú kutya. Vettünk Németországból egy szuka kutyát, Bonikát. Amikor világra jöttek az első kölykei, akkor jöttek nekem is a nemzetközi szinten a jobb eredmények. Több mint százhetven alkalommal álltunk azóta már a dobogón. Főleg nemzetközi versenyeken. 2009-ben tíz évvel az első nemzetközi versenyem után sikerült Európa Bajnokságot nyerni nyolc huskyval, Donovalyban – folytatta szánhúzó-kutyás pályafutása bemutatását Tamás.
Tamás élete teljesen összefonódott a kutyáival. Jelenleg harmincnyolc négylábúval él együtt a család egy 1600 négyzetméteres kerttel rendelkező házban. Három különböző fajta kutyája van: munka vérvonalú alaszkai husky és szibériai husky valamint greyster, más néven european sled dog (esd).
Versenyzés szempontjából van jelentősége a fajtáknak, mert mindegyik kutya másban jó. Az alaszkai huskyval közép, hosszú távon nem tudja felvenni a szibériai husky a versenyt. A rövid távú sprintben, ha valamivel hűvösebb van, akkor a greyster gyengébb.
Egyébként a Skandináviában kitenyésztett greyster keményebben megy neki az emelkedőknek, és jobban is bírja a tempót. Sík terepen nem gyorsabb ez a fajta, mint a munka vérvonalú szibériai husky, de mivel emelkedőkön keményebben dolgoznak felfelé, jobb eredményt lehet velük elérni. Ezért lehetséges az, ha akár egyetlen greyster is ott van a kutyafogat előtt a huskyk között, akkor mindig a magasabb kategóriában kell elindul a versenyen.
Vezérkutya a mátrai kutyafogat élén
A mátrai kutyafogat túra életre szóló élmény a turistáknak. Tamás leszögezi: a túrát a kutyák élvezik, várják, ez számukra edzés. A szánhúzó kutyának a húzó munka a vérében van. Tamás azt tapasztalta, hogy Európában, de Magyarországon még inkább nehezen tudják elképzelni az emberek, hogy egy kutya húzhat.
Hazánkban csak az megszokott, hogy lovat, tehenet kötnek be kocsik elé zablával a szájukban. Tamás azt mondja, a kutyáknál semmilyen kényszerítő eszközre nincsen szükség, lelkesedésből, az élmény miatt futnak a fogat előtt. Számukra csak a dicséret, a pozitív megerősítés számít. Ezt mi is megtapasztalhattuk: – Ügyesek vagytok szépségeim! – Tündibündi. Kicsikéim – így ösztönzi többször a túra során Tamás a kutyáit.
A kölyköket általában négy hónapos koruk körül kezdik el a fogathoz szoktatni. Ilyenkor még szabadon, a kocsi mellett futhatnak. Ha elfáradnak, felteszi őket a fogatra, így gyorsan edzettséget szereznek. Nyolc-tíz hónaposan köti be őket először. Előbb 50, majd 100, 200 méteren, fokozatosan növelve a távot.
Egyéves koruk körül próbálják meg őket bekötni a táv elejétől. Mindegyikük saját magától egyre többet dolgozik, ahogyan bírja. És csak a dicséret van, így mindenki játéknak veszi, és egyre többet dolgoznak, egyre keményebben.
Az idősödő kutyákat fokozatosan egyre többször veszik ki a fogatból, hogy inkább csak szaladgáljanak. Az ő helyükre jönnek be a fiatalok. A fogatba bekötés sorrendje egyáltalán nem mindegy. Az első sorban mennek vezérkutyák, ők a legokosabbak. Általában nagyon gyorsak és nem túlságosan dominánsak.
Tamás kiemeli: a vezérkutya nem ugyanazt jelenti, mint a falkavezér. A falkavezér – vagyis az alfa – általában annyira domináns, hogy nem szereti a hátát fordítani a többieknek. A kutyák között egységesen egyébként Tamás számít alfának.
A lelkesedés viszi előre a kutyafogatot
Megbíznak benne. Hallják a hátuk mögül a hangját, tudják, hogy így nem érheti őket semmilyen atrocitás. A fogat közepén futnak a csapatkutyák. Hóban fontos kérdés, hogy a szánhoz közelebb kössék be a nagy testű kan kutyákat, ezzel a szán oldalirányú megcsúszását a kanyarokban jobban lehet korrigálni.
Azt, hogy egy kutyafogat túra alkalmával melyik kutya kerül be a fogat elé, Tamás egy nappal korábban, több tényezőt figyelembe véve dönti el. Kit hogyan szeretne megmozgatni, kit akar versenyeztetni, ki futott utoljára, melyik kutya mennyire akar menni?
A mi fogatunkban Anakin és lánya, Anna a vezérkutyák. Anakin már évek óta fut ezen a poszton. A második sorban két újonc húz, Szófia és Natasa. Natasa most a csapatban az egyik leglelkesebb. Nem nyugszik akkor sem, ha megáll a mátrai kutyafogat egy emelkedő tetején. Vonyítva jelzi, hogy induljunk már tovább.
Riff és Zorró két fekete greyster. Tamás szerint Zorró az egyik legkeményebb kutyája. A két hátsó sorban nagyobb kutyákat kötött be Tamás: Heroldot, Csillagot, Villámot és Hektort.
Tamás a versenyekre többféle kocsival edz. Van köztük 96 kilós, motorkerekű, 45 kiló, mountain bike kerekű, és van 18 kilós is. Ez utóbbival már úgy száguldanak, mintha repülnének. Hóban szánnal csak akkor lehet menni, ha legalább 20 centi hó van. Ilyenkor áll fenn megfelelő fékerő. A turistákat szállító kutyafogat 550 kilós.
A versenyeken átlagosan 25-30 km-es átlagsebességgel haladnak. Tamás egy alkalommal edzésen lejtőn lefelé 57 km/h-val mérte be a kutyáit. Bár a sebesség valójában nem minden. Nem ez a lényeg, hanem hogy a többiekhez képest hogyan futnak a kutyák. Valamint az a lelkesedés, ami előre hajtja őket.
Fotó: A szerzőé
