A hercegnős, királylányos mesékben az a legszebb, hogy a végén a fiú mindig elnyeri a lány kezét, akár szegénylegényként, akár királyfiként kezdte a hatalmas hódítást, akárhány akadályt is kell leküzdenie, a lány keze a végén csak az övé lesz.
Ezeket a jól ismert meséket a filmipar is szépen bekebelezte, romantikus másfél órákat kreálva nekünk, hogy mi felnőttek se felejtsük el a régi ábrándjainkat, miszerint a királyfik márpedig léteznek.
Nézzük szép sorjában milyen alapfeltételei vannak, hogy valakiből királyfi lehessen?
Igen, szerintem is, itt az utolsó pontban rejlik az egész történet mozgatórugója. Mert lányok, melyik fiú a,z aki számunkra a királyfi? Az amelyiknél érezzük, tudjuk, látjuk, hogy tesz értünk valamit. Nincs szükségünk ehhez naponta hatalmas romantikus gesztusokra…elég minden másnaponta is!
Arra viszont vágyunk, hogy tudjuk, szerelmünk képes lenne megküzdeni értünk egy sárkánnyal is. Hogy bizonyosan tudjuk és érezzük azt a vágyat a másikban, hogy tényleg igazán minket akar.
Talán már mindannyiunk életében volt olyan fiú, akit mi nagyon és mindenáron és a világon mindennél jobban akartunk, de sajnos a viszonzás, ugyanez a hatalmas akarás a másik oldalról nem volt, vagy kevesebb mértékben, mint ahogy mi szerettük volna.
Be kell látnunk, a királyfik pont így működnek, ha tényleg a kiszemelt lányt akarják akkor nemcsak a mesékben és filmekben hanem a valóságban is megtesznek mindent a hölgy kegyeiért. Küldenek virágot, írnak szép üzenetet reggelre, meglepnek a nap bármely szakában, és képesek kimutatni, hogy a vágyakozás irántunk, bennük mindent elsöprő, mert az életük elviselhetetlen számukra, ha mi nem lehetünk a részesei.
Bármennyire is tündérmese és Hollywood-i rózsaszín felhő, hinnünk kell abban, hogy léteznek, hogy mindannyiunknak megvan a maga saját királyfija. Lehet, hogy másnak nem ő volt főhős, de nekünk ő az.
Mert, aki odavan értünk, az már az első pillanatban tudta, hogy kellünk neki, tisztában van azzal, a nem tudom az nem lehetőség, hogy bármi történjen is, ez a hatalmas erő, ami egymás felé húz ez nem lehet véletlen. Az nem engedi el a kezünket, hanem megkéri azt.
A mi életünkben neki osztunk főszerepet, vele táncolunk a bálba, ha meglátjuk igenis pillangók szárnyalnak a gyomrunkban madárcsicsergés kíséretében. Igenis van romantika.
Van gondolatod, tapasztalatod a témában? Írd meg a véleményed vagy történeted a Facebook-oldalunkon – kíváncsiak vagyunk, te hogyan látod!
Ha úgy érzed, másnak is adhat ez a cikk valamit, oszd meg bátran – egy jó gondolat néha messzebb gyűrűzik, mint hinnénk.
Támogass bennünket, hívj meg egy kávéra.
