Ki gondolta volna, hogy az ivászatot követő állapotnak saját tudományága van? Ez a katzenjammerológia, amely elnevezés valóban nagyon szakszerűen hangzik.
A katzenjammer kifejezést egyébként a német macska és panaszkodik szavak felhasználásával alkották meg a másnaposságot kutató szakértők. Mondhatni, hogy találó elnevezés. A mi magyarra fordításunk talán még jobb lett: macskajaj.
Ami nagyon jól kifejezi azt az állapotot, amit másnaposan érezhetünk. Itt fáj, ott fáj, mintha nem is itt lennénk ezen a világon, hanem valahol máshol. Feljajdulunk minden mozzanatra, egyesek a fényre is.
A macskajaj mindig is létezett. Mondhatni, hogy a katzenjammerológia egyidős azzal, amikor az első ember találkozott az alkohollal. Az pedig már jó régen lehetett.
Hogy a másnapossággal lehet-e tudományosan foglalkozni? Igen, lehet. Mindent meg lehet közelíteni szakértői oldalról, még a részegséget is. És ez most teljesen komoly. Legalábbis: vegyük annak. Aki már átélte valaha az italozós este másnapját, az biztosan komoly arcot vág, ha bárki elkezdni fejtegetni neki a katzenjammerológia lényegibb téziseit.
Piál a Föld – ezt Hofi nagy sikerű dala óta mindenki tudja. Csak éppen nem beszélünk róla, vagy ha igen, csak azon részéről, hogy túl sokat iszunk, kevesebbet kellene. A másnapról nem beszél senki. A mulatozás utáni lábadozásról. Pedig ezt is be kell vállalni. A szórakozás után vállalni kell a következményeket.
A Nagy macskajajkönyv szerzői, Cserna-Szabó András és Darida Benedek éppen ezért hiánypótló – és rendkívül szórakoztató – kötetet adtak ki a kezeik közül, s amely könyvet én a biatorbágyi Karikó János Könyvtárból kölcsönöztem ki. Mert egyszerűen megtetszett a téma. A szerzők egyedien nyúlnak a kérdéskörhöz.
Egyrészt sorra veszik az ókortól – tényleg tudományosan – az ivászati szokásokat, bevált kijózanító praktikákat ástak elő korabeli dokumentumokból, sőt, megtudhatjuk azt is – biztos forrásból! –, hogy a világtörténelemben mely híres emberek (költők, hadvezérek, politikusok, zenészek) mit, mennyit is kivel ittak.
Előástak minden katzenjammerológiai érdekességet a fiókok mélyéről. Tehát megteremtik a katzenjammerológia vázát. Lerakják a téma sarokköveit, hogy aztán később hivatkozni lehessen rájuk.
És hogy még egy kis plusszal megtoldják ezt a gazdag gyűjteményt, hatvanhat receptet is megosztanak az olvasókkal, amelyek mind abban segítenek, hogy mit együnk másnaposan, ha azt szeretnénk, hogy jobb legyen nekünk. Merthogy a macskajajkönyv tulajdonképpen egy szakácskönyv (is).
Felsorolni is lehetetlen lenne, hogy mennyi mindent adhat nekünk a Nagy macskajajkönyv. Például azt tudták, hogy a katzenzófia (hoppá, megint egy nagyon pragmatikus kifejezés a macskajajra!) legkorábbi irodalmi műve az ókorban keletkezett Platón A lakoma című írása? Amely nem is rejtegeti magát, miszerint itt nem is evészetről, hanem ivászatról lesz szó.
De már a hászid legendákban meghatározták a részegség azon szintjeit, mint például a részeg büszke, mint az oroszlán, vagy szelíd, mint a galamb, esetleg dülöngél, mint medve, vagy netalán fetreng a sárban, mint a disznó, vagy a legdurvább: olyan kegyetlen, mint a tigris. Ez az állati besorolás Noé nevéhez köthető. Ami tényleg megerősíti a helyzet komolyságát.
A könyv szerint a tigrisrészegség ritka. Tigrisrészegek lehetnek például diktátorok, uralkodók, adóellenőrök. Cserna-Szabóék azt írják, hogy a legtigrisebb mind közül Nagy Sándor volt. De ha már a hadvezéreknél tartunk, Julius Caesar például nem ivott egy korty alkoholt sem.
A világtörténelem során talán azzal foglalkoztak legmélyrehatóbban a katzenjammerológia szakértői, hogy mit ehetünk másnaposan, ami enyhíti a kellemetlenségeket. Így került szóba a vér, aminek mindig is mágikus hatást tulajdonítottak – s nemcsak Drakula – amely mágiára másnaposan szükségünk is lehet. Gondoljunk az egyik jellegzetes magyar ételünkre, a sült vérre. Más országokban is divat a vérfogyasztás: fűszeres véres kókusz (balinéz), panírozott vér (észt), tyúkvérrel dúsított sóska (litván).
Szerencsére más ételféleségek is enyhítik a macskajajt. Bár egyes feltételezések szerint a szesszel megkínzott gyomrot szilárd táplálékkal terhelni nem szabad. Ezért a könyv szerint a legjobb a tartalmas forró lé, vagyis a tökéletes, aranyló húsleves, amelynek ismérvei: a tetején kevés zsír, áttetsző, de mély, sűrű és feneketlen. Esetleg jöhet még vajpuhára főzött hús és zöldség.
De ott van például az ananász, amely – a katzenzófia hívei szerint – csökkenti a vér savtartalmát, így elősegíti a szervezet sav-bázis egyensúlyának megőrzését. C Vitamin, kálium, folsav tartalma, a cukor és rostanyagok miatt is jelentős vitaminforrás. Apafi Mihály erdélyi fejedelem feljegyzéseiből tudjuk, hogy ő sóskás vizet és majorannás céklalevet fogyasztott a katzenjammerre.
Az ivászat árnyoldalait ugyebár jól ismerjük. A világtörténelem során sokan sokféleképpen fogalmazták meg, hogy a részegség miért is nehéz állapot. Például nagyon is ide passzoló idézet a Quimby klasszikusa, amely dalszöveg nem is titkolja, hogy a részegségről szól. Mégpedig: „hányok az édestől és izzadok a sóstól”. És most is milyen igaza van a költőnek, ez a valószínűleg tapasztalati úton szerzett bölcsesség is egy árnyoldala a másnaposságnak.
Mások, például Jack London író így fogalmazott a legrettenetesebb ivószokásról: rendszeresen inni, egyedül inni. A szintén London nevéhez köthető szeszrendszertan tézisei a következők: 1. Az italozónak nincs képzelőtehetsége, szétvetett, ingó lábakon jár, beleesik a csatornába, rózsaszínű elefántokat lát. 2. Ingadozás nélkül áll a lábán, tudja, hogy a világegyetemben egyetlen szabadsága van: siettetni a halált.
S ha már költők. Czeizel Endre huszonegy magyar poéta alkoholfogyasztási szokásáról végzett kutatást (ugye, hogy a katzenjammerológia igenis létező tudományág?), amely szerint az ifjú kortól életük végéig tartó iszákosság Adyra és Weöres Sándorra volt jellemző. Ketten egyáltalán nem ittak: Berzsenyi és Kölcsey.
Weöres Sándor nevéhez köthető a magyar költészet legnagyobb macskajaj-verse, A másnapos címmel, amelyben így jellemzi a katzenjammert Weöres: „Homály volt, lázas ablak lángolt, mint a kén”.
De a másnaposság jó is lehet. Hrabal szerint abban áll a másnaposság ereje, hogy az ember újra akar kezdeni. „Amikor a testem és lelkem agyon van gyötörve olyan gondolatok ötlenek fel bennem, amelyektől máskor megijednék. Ezek a másnapos gondolatok az igazi gondolatok. Ezek viszik az embert valamivel előrébb” – mondja a cseh író.
Hraballal indul a katzenjammerológiában az a tudományos irányzat, amely nem a macskajaj sötét oldalára helyezi a hangsúlyt, inkább a napfényes részét domborítja ki. Ez a mágikus másnaposság.
Ugye, milyen érdekes? Abban bizonyára minden másnaposságon átesett ember egyetért, hogy a másnapot túl kell élni, és erre mindenkinek megvannak a praktikái.
Gyorsan ajánlok még kettőt, amelyekről a könyv olvasása közben úgy éreztem, hogy tényleg jó lehet. Czibor Zoltán, Az aranycsapat csatára például a nagymamája szilvabefőttjére esküdött. A szilva nem is lényeges, hanem a befőtt leve, amelyben gyömbér is volt. Újházi Ede másnaposan olyan jéghideg fröccsöt ivott, amelyben a bort szóda helyett kovászos uborka levével öntötték fel. Egészségünkre!
Néhány ígéretes receptet elkészítettünk a Nagy macskajajkönyvből. Ezeket ajánljuk most Önöknek is. Bár szinte mindegyik ételnek köze van az alkoholhoz, fogyasztásukat nemcsak másnaposan javasoljuk. Az ételek fotóit és elkészítési módjukat ITT a katzenjammerológia címke alatt eléri.
Fotó: Szerző
Van gondolatod, tapasztalatod a témában? Írd meg a véleményed vagy történeted a Facebook-oldalunkon – kíváncsiak vagyunk, te hogyan látod!
Ha úgy érzed, másnak is adhat ez a cikk valamit, oszd meg bátran – egy jó gondolat néha messzebb gyűrűzik, mint hinnénk.
Támogass bennünket, hívj meg egy kávéra.
