Újra és újra belefutok a témába, baráti társaságban, televíziós műsorban, újságcikkben, és bevallom mindig csak értetlenül állok előtte: Mi az, hogy ne sajátítsd ki a párod egy párkapcsolatban???
Talán osztoznom kellene a társamon további két-három vagy kitudja hány sráccal?
Esetleg ezt úgy kellene értelmezni, hogy a barátnőitől, barátaitól ne fosszam meg? Engedjem, hogy velük is időt töltsön? Ez teljesen jogos, de véleményem szerint, amikor valaki belép egy kapcsolatba, akkor a baráti körnek akár tetszik akár nem, egy hellyel hátrébb kell csúsznia a rangsorban. Szerintem ez teljesen normális.
Ha igazán szeretem a társam, és ő igazán fontos nekem, akkor egy döntési helyzetben őt választom, és nem a baráti körömet. Ugyanakkor persze az sem normális, ha a társam totálisan elszakít a baráti körömtől, mint ahogy az sem lenne normális, ha én azon ügyködnék, hogy őt kiszakítsam az ő baráti köréből! Az egy nagyon szép dolog, amikor a szeretetünket, szerelmünket felvállaljuk a baráti társaságunk előtt, ahogy izgalmas dolog a másik baráti körét is megismerni. Miért ne mehetnénk ketten akár az én, akár az ő baráti körével közös programokra? És miért ne mehetne ő egyedül, vagy én egyedül a baráti körével, vagy baráti körömmel közös programra? Ezzel szerintem nincs semmi probléma.
Ugyanakkor szerintem az sem normális, ha sorba kell állnom, vagy sorszámot kell húznom a barátnőmnél, amikor valami közös programot szeretnék vele szervezni, mert most éppen Bélával van, utána meg majd a Gézával mennek valahová, aztán pedig a barátnőivel mennek el ide meg oda…
Ha én csak a negyedik vagyok a sorban, akire időt szán, akkor szeret engem egyáltalán?
Nem arról van szó, hogy akár én, akár ő, ne tarthatnánk kapcsolatot más személyekkel, a baráti körünkkel, rokonokkal, ismerősökkel, vagy egymás nélkül már el sem mehetnénk egy akármilyen csoportos programra, mert nyilván ez normális, de ha már egyszer kapcsolatban vagyok,vagyunk, akkor nem az a természetes, ha kettesben nem lógok más lányokkal? És nem az a természetes, ha a társam sem lóg kettesben más srácokkal?
Ilyen téren szerintem igenis ki kell, hogy kisajátítsuk egymást, mert ezzel érzelmileg védjük meg a közös értékünk, a kapcsolatunkat!
Szerény véleményem szerint, egy kapcsolatban bizonyos téren ki kell sajátítani a másikat! Lehet hogy ez csúnyán hangzik, de ezt hívják úgy, hogy elkötelezettség, és párkapcsolat! Ha másik két-három lánnyal is lógok rendszeresen kettesben, akkor szerintem nem tudtam teljesen a barátnőmet választani… És ha a barátnőm másik két-három sráccal is rendszeresen lóg kettesben, akkor szerintem ő sem tudott engem választani teljesen.
Igen, engem is ki kell hogy sajátítson a barátnőm! Ha egyszer vele vagyok, bizonyos téren neki lettem dedikálva, felé köteleződöm el, és megtisztelem azzal, hogy nem kell sorba állnia, ha éppen velem szeretne lenni. Nem adok neki okot a féltékenységre, és nem hagyom, hogy egy másik lány érzelmileg esetleg elsodorjon a kapcsolatunkból, tehát amikor már van egy személy az életemben, akivel együtt vagyok, akkor nem engedek egy bizonyos szintnél közelebb más lányokat magamhoz. Nem ez a természetes? Nem ezt kellene egy lánynak is csinálnia? Ez pedig igenis kisajátítás, és mégis szerintem teljesen normális!
Szóval mi ez, hogy ne sajátítsd ki a másikat? Bizonyos téren igenis erről szól egy kapcsolat, hogy kisajátítjuk egymást! Mert például a barátnőm ne csókolózzon másokkal, ne ölelgesse másik fiú, ne sétáljon más sráccal kézen fogva, mert ha én vagyok a barátja, akkor ezek bizony az én privilégiumaim! És nyilván mindez fordítva is igaz! Ebben az értelemben, szerintem igenis normális a kisajátítás! Sőt szükségszerű!
Fotó: Thinkstock Photo
Van gondolatod, tapasztalatod a témában? Írd meg a véleményed vagy történeted a Facebook-oldalunkon – kíváncsiak vagyunk, te hogyan látod!
Ha úgy érzed, másnak is adhat ez a cikk valamit, oszd meg bátran – egy jó gondolat néha messzebb gyűrűzik, mint hinnénk.
Támogass bennünket, hívj meg egy kávéra.
