A szülői szerep egyik legnehezebb feladata, hogy egyensúlyt találjunk a gyermekeink kívánságainak teljesítése és a felelős pénzügyi döntéseink között. A modern világ csábításai – az új játékok, divatos ruhák, a legújabb kütyűk vagy a kalandos utazások – gyakran kihívás elé állítják a családokat. Hogyan magyarázzuk el gyermekeinknek, hogy nem lehet minden vágyukat azonnal és mindig teljesíteni, megértsék, hogy minden vásárlás mögött egy döntés áll, ami hosszú távon kihatással lehet az életünkre.
A gyerekek gyakran álmodoznak különféle dolgokról, amiket a szülők nem tudnak mindig teljesíteni, mert azok túlmutatnak a család anyagi keretein vagy lehetőségein.
Az egyik legnagyobb hiba, amit a szülők ilyen esetben elkövethetnek, hogy egyszerűen azt mondják: „Túl drága, nincs rá pénzünk, nem veszünk meg mindent”. Ez a gyors válasz, nekünk felnőtteknek egyértelmű magyarázatnak tűnik, hosszú távon mégis félreértésekhez vezethet. Mert a gyerekek könnyen összezavarodhatnak, ha azt látják, hogy a szülők mégis vásárolnak más, drágának tűnő, a gyerek szemében nem fontos dolgokat.
Forráshiányra hivatkozni indoklás nélkül következetlen, ehelyett érdemes őszintén elmagyarázni, hogy a vásárlási döntések gyakran nem az anyagi lehetőségek, hanem a prioritások kérdései. A magyarázatra pedig teret és időt kell szakítani, akár ott az üzletben, ahol és amikor felmerül a gyermekben a kérdés.
Prioritások közösen: nem veszünk meg mindent
A gyerekek is részei a családnak, így természetes, hogy a pénzügyi döntésekből is kivehetik a részüket, a maguk értelmi szintjén. Például, ha a család egy nagyobb célra gyűjt – például egy nyaralásra vagy egy új háztartási gépre –, vonjuk be őket a tervezésbe. Mondhatjuk: „Azért nem veszünk most új játékot, mert szeretnénk elutazni a tengerpartra nyáron. Neked is fontos, hogy sok szép élményt gyűjtsünk, ugye?”
Vagy a gyerek szeretne egy különleges, drága fagylaltot enni, akkor a „túl drága” elutasítás helyett magyarázzuk el a gyereknek, hogy ez a desszert nagyon drága ahhoz képest, hogy csak egy kis időre szerez örömöt neki, viszont azért vásárolunk szalámit, mert azt mindannyian meg tudjuk enni otthon, és több étkezésre is elég.
Ha a gyerek érzi, hogy a döntés értelmes és közös érdek, sokkal könnyebben elfogadja a helyzetet. Sőt, még büszke is lehet arra, hogy ő maga is hozzájárulhat a családi célok eléréséhez.
Értékek és alternatívák
Fontos, hogy a gyerekek megtanulják, a boldogságot nem a tárgyak mennyisége, hanem az élmények, kapcsolatok és tartalmas döntések hozzák el. Érdemes hangsúlyozni, hogy egy-egy vágyott tárgy nem feltétlenül teszi hosszú távon boldoggá őket. Például mondhatjuk: „Ha most megvennénk ezt a játékot, talán egy hét múlva már nem is érdekelne téged. De ha gyűjtesz egy nagyobb dologra, amire tényleg vágysz, az hosszabb ideig örömet szerez.”
Fontos ugyanakkor az is, ha tulajdonképpen megtehetjük, hogy megvásároljuk azt, amit a gyerek szeretne, akkor csupán nevelési célzatból nem feltétlenül jó minden kívánságát elutasítani. Ehelyett kínáljunk fel alternatívákat. Ha például a gyerek egy drága és márkás kabátot szeretne, nézzünk közösen olyan hasonló darabot, ami jó minőségű, de megfizethetőbb. Vagy ha egy távoli külföldi nyaralás nem fér bele a tavaszi szünetre, találjunk közelebbi izgalmas, elérhetőbb célpontokat.
Példamutatással tanítani
A gyerekek szüleik viselkedéséből tanulnak a legtöbbet. Ha azt látják, hogy nekik elutasítanak valamit, anélkül hogy valódi alternatívát kínánának fel helyette, vagy megfelelő magyarázatot kapnának az elutasításra, ugyanakkor a szülő költ saját magára, akkor egyértelmű, hogy a gyerek összezavarodik. Vagyis, ha elutasítottuk és nem vettünk meg neki egy könyvet, akkor ugyanakkor ne vásároljunk magunknak egy parfümöt.
Ha viszont a gyerek azt látja, hogy a szülők tudatosan és megfontoltan költekeznek, értékelik a takarékosságot, és inkább élményekbe fektetnek, mint tárgyakba, ők is nagyobb eséllyel követik ezt a szemléletet. Egy ilyen példa lehet: „Most nem vesszük meg ezt a kávéfőzőt, mert a régi még működik, és inkább a szobád átalakítására gyűjtünk.”
A gyerekekkel való pénzügyi kommunikáció egy tanulási folyamat, amely során a legfontosabb a nyitottság, az őszinteség és az értékek közvetítése. Ha a szülők következetesen mutatnak példát, és bevonják a gyerekeket a családi döntésekbe, már korán kialakíthatják bennük a tudatos vásárlás és a felelős pénzügyi tervezés szokását. Ez a szemlélet hosszú távon nemcsak a gyerekek, hanem az egész család életét gazdagíthatja.
Befejezésül ne felejtsük el, valid, ha a szülők bűntudatot éreznek, mert nem tudnak mindent megadni a gyerekeiknek. Fontos azonban emlékezni, hogy a gyerekek boldogsága nem az anyagi javaktól függ. Sokkal inkább a biztonságérzetük, a szeretet és az együtt töltött minőségi idő az, ami igazán számít. Ha a szülők kiegyensúlyozottak és hitelesek, a gyerekek is könnyebben elfogadják a pénzügyi korlátokat.
Foto: Gustavo Fring/Pexels
