Kényelmes férfiak, engedékeny nők, rugalmas határok. A kérdés viszont egyre többünket foglalkoztat: miért lett természetes, hogy az első randevú a férfi otthonában van?

Teljesen mindegy, hány éves a nő – lehet 20, 30, 40, 50 vagy akár 70 is –, a mai férfi, bármelyik korosztályból, elképesztően kényelmes. Elvárja, hogy a nő menjen hozzá. Házhoz. Akár már az első randin. És a nő – sok esetben – megy. Zokszó, panasz nélkül. Mert ha nem megy, lemarad a találkozóról. Előbb-utóbb beelőzi egy másik nő, akinek nem okoz problémát az első randi a férfi lakásán.

Első randi a férfi lakásásán

Bevallom, magam is sokáig értetlenkedtem ezen. De aztán egyre több nőtől hallottam ugyanezt a kérdést:– Miért mi megyünk a pasikhoz, és nem ők hozzánk?És nem csak barátnők kérdezik ezt. Ugyanúgy felveti egy ismerős anyuka az iskolából vagy oviból, egy olvasónk, a szomszéd, a fodrásznál egy idegen nő, sőt akár egy régi tanár vagy egy régen látott kolléga is.

És amikor egy randin nekem is azt mondják, hogy menjek a férfihoz visszakérdezek:
– Miért hozzád? Miért nem te jössz hozzám? Egyáltalán: miért kell rögtön valakinek az otthonában találkozni? Miért nem lehet először semleges helyen randizni?

A válaszok változatosak – de a lényeg szinte mindig ugyanaz: a férfiak kényelme, és a nők alkalmazkodása. A nő részéről a megfelelni vágyás. És a kölcsönösnek látszó lemondás elvekről, udvarlásról, tempóról.

Mikor lett ez az alap?

Régen egy férfi nem találkozhatott volna csak úgy a nő otthonában. És főleg nem első alkalommal. A találkozásra népszerű helyeken került sor, és a randevún izgalmas programokat szerveztek. Közösen. A nő kivárt néhány randit, mire a férfi ment hozzá. És volt udvarlás, volt gesztus, volt türelem. Ma sok nő – bármilyen korú is – úgy érzi, nincs ideje kivárni, míg valaki igazán akarja őt. Mert a jó partinak tűnő férfiak gyorsan továbblépnek, ha valami nem úgy van, ahogy szeretnék. A nő pedig könnyen úgy érzi: ha nemet mond, lemarad.

A többgyermekes, elvált 39 éves Zoltán szerint, a nők még jobban bevadulnak attól, ha visszautasítják őket, így ő gyakran alkalmazza a nemtörődöm stílust a szórakozóhelyeken és az Interneten is, mert azzal a legtöbbször célba talál, amibe az is simán belefér, hogy hozzá menjenek fel a nők.

Míg a 42 éves, gyermektelen agglegény András azért akarja, hogy hozzámenjenek a nők, mert az ő legénylakása sokkal alkalmasabb egy légyottra, mint a nő játékokkal teli otthona, amitől, ha meglátja, elmegy a kedve a szextől.

A szintén 42 éves, elvált István úgy fogalmaz, azért a nő menjen a férfihoz, mert a férfinál nincs gyerek, míg a nőnél van, így egyszerűbb, ha nála találkoznak. De ő amúgy átmenne a nőhöz is, ha találkozna végre egy olyannal, aki nem adná meg magát az első szóra.

Nincs erre egyetlen helyes válasz. Mindenkinek mást jelent a „komfortzóna”, a „normális” és a „tisztelet”. De egy dolog biztos: ha valódi, kölcsönös kapcsolatra vágyunk, akkor nemcsak az otthonunkat, a testünket vagy az időnket kell értéknek tekinteni – hanem magunkat is.



Hová lett a bizalom és a tisztelet?

Egyre gyakoribb az igény arra, hogy az első randi már a szexről szóljon. De ez nemcsak a kényelmességről vagy az udvarlás hiányáról árulkodik. A háttérben gyakran ott húzódik az is, hogy sokan nem szabadon, hanem már meglévő kapcsolat vagy házasság mellett keresnek valamit — diszkréten, gyorsan, következmények nélkül. Nők és férfiak egyaránt.
És ott vannak azok is, akik már túl vannak egy-két házasságon, több komoly kapcsolaton, és sérüléseik miatt már nem hisznek a klasszikus ismerkedési folyamatban.

Így azok, akik még mindig a szerelem, a párkapcsolat reményében keresik a másikat, gyakran kakukktojásnak érzik magukat – mintha idejétmúlt volna az igényük, hogy előbb ismerjék meg egymást.

A nők részéről gyakran nemcsak a kapcsolat reménye van jelen, hanem az az igény is, hogy megkapják azt a tiszteletet: dönthessenek arról, mikor, kivel és egyáltalán kinek a lakásán találkoznak először. Idővel, ha úgy érzik. Ne pedig az első üzenetváltások után, elvárásként.

Fotó: Getty Images