Minden ember életében felbecsülhetetlen érték, ha van lehetősége dolgozni, hiszen pénzből élünk. Ám ezen profán okon kívül, a munkának más haszna is van. A jó munkával eltöltött idő és a szakmai sikerek örömet szereznek. Hasznosnak, értékesnek érezhetjük magunkat általuk. Aminek a fordítottja is igaz: ha valamiért nem megy a munka és csak bámulunk magunk elé, az ijesztően gyötörheti az embert. Nézzünk pár módszert, amivel a munkára hangolhatjuk magunkat. Akárcsak a szabadságról visszatérvén.

Előfordulhat, hogy nincs kedvünk dolgozni – még úgy is, hogy szeretjük a foglalkozásunkat. A szakmánkat nem is munkának fogjuk fel, hanem hivatásnak, szerelemnek. Valami olyan plusznak, ami hozzánk tesz. Mégis bámuljuk a képernyőt, tologatjuk a tenni valókat, halogatjuk a folyamatokat. Megrekedünk.

Ennek számtalan oka lehet. Elég akár annyi is, ha kissé morcosabbak vagyunk az élet más területén kapottaktól. Vagy ha rosszabb a közérzetünk ezért vagy azért, elég egy makacs nátha is.

Lehet, egyszeri alkalom, olykor visszatérően megjelenő probléma, vagy esetleg kezdhet eluralkodni rajtunk az érzés, hogy tartósan nem megy a munka. Egyfajta kiégés elébe nézünk. Talán elibé lehet még menni, lehet ezen segíteni.

Nem megy a munka….

Sokféleképpen nem mehet a munka. Talán a leggyakoribb esetek nem menet közben merülnek fel, nem a munka alatt megy el a kedvünk, hanem eleve neki kezdeni nehéz. Hosszabb távon a munkaundort kiváltó okok, még rá is erősíthetnek a halogatásra. Valahogy minden más fontosabbnak tűnik. A feladat meg túl nagy falatnak. Megoldhatatlannak. Sok ideig tartónak. Annyira hosszúnak, hogy nekiállni sincs idő.

Vagy éppen elaprózódik az ember. Azt se tudja mibe fogjon bele. Túl sok az apró munka. A multitasking– vagyis, hogy egyidőben több mindent végezzünk egyszerre, sem olyan könnyű, főleg nem állandóan. Így is folytonos elérhetőségben vagyunk mindenkinek. Nem csak a munkatársainknak. Családtagoknak, barátoknak és ismerősöknek. Munkaidőben elkerülhetetlen, hogy ne kapjunk egy üzenetet, ami kizökkent bennünket. Akik a munkájukhoz internetet használnak nehezen védekezhetnek. De nem lehetetlen.

Nem mehet a munka attól sem, ha úgy érezzük nem vagyunk rá képesek elvégezni. Vagy igen, de nem olyan lesz, mint amilyet elvárnak tőlünk, vagy amilyet mi magunk várunk el magunktól. Ha tartunk attól, hogy nekünk nem úgy sikerül, mint másoknak. Bénítóan tud hatni, ha úgy érezzük nem vagyunk elég jók. Vagy ami talán még rosszabb, amikor nem is tudjuk, hogy nem vagyunk elég jók, mert senki nem értékeli a munkánkat. Nincsen visszajelzés. Vagy alig.

Csináljuk, tesszük a dolgunkat, de nem tudjuk, hogy jól vagy rosszul csináljuk. Nem dicsérnek, nem marasztalnak el. Nem értékelnek. Nincs építő kritika.

Munkára hangoló rutinok

Annyiféle rutinunk van. Reggeli rutinunk, a férfiak fogmosás után borotválkoznak, zselézik a hajukat, lekenik a bőrüket. A nők frizurát kreálnak, sminkelnek. Munkába menet vagy amikor elindulunk másért otthonról, akkor is rutinszerűen nyúlunk a holmijainkért. Pénztárca, iratok, mobil, kulcs. Az egészen kicsi gyerekeknek is van rutinjuk, a reggeli után játék, mesekönyv lapozgatás és délelőtti alvás. A munkakezdésnek se ártana a rutin. 

Cselekedetek ismétlődő sorozata, ami segít nekünk ráhangolódni a munkára. Olyan szertartások, ami minél több érzékszervünkre hatással bír. Természetesen olyan mozzanatokat jó ehhez választanunk, amik amúgy is kellemes érzettel töltenek el bennünket, és ami könnyen kivitelezhető a munkába menet vagy a munkahelyen még a kezdés előtt. Vagy akár otthon, mert otthon sem könnyű átszellemülni. Hiába egyre inkább már nem újdonság a home office.

Dolgozzunk bárhol, ha nincs kedvünk dolgozni tartósan, akkor miért ne próbálhatnánk ki a munkára hangoló rutinok egyikét?

Hassunk az érzékszerveinkre

Az egyik ilyen a zenehallgatás, lehet mindig ugyanaz a szám, vagy hasonló stílusú zene, esetleg ugyanattól az előadótól több szám, amit ha újra és újra meghallgatunk, idővel automatikusan párosítjuk azzal a felhívással, hogy minden mást tegyünk félre, mert most a munkáé lesz a főszerep. Ez lehet relaxációs zene, ami kikapcsol, segít könnyen meditatív állapotba kerülni, vagy ellenkezőleg felbuzdít, munkára szólít, inspirál.

Szomjasan-éhesen nehezen koncentrálunk. Persze nem szabad az evés-ivást munka előtt, alatt az ebédidőben sem túlzásba vinni, mert a jóllakottság okozta kajakóma szintén ki tudja verni a biztosítékot. És akkor pláne nehéz lesz energia nélkül nekikezdeni a munkának.

Egy energetikus kávé, egy ízletes tea vagy valamilyen kiadósabb ital, mint a kakaó, a gyümölcsturmixok, vagy a shake-ek és smoothie-k is jó választás lehet. Lehetőleg ugyanazt válasszuk. Menjen a kiválasztott zene és fogyasszuk hozzá, amit a leginkább szeretünk.

Kicsit be is hunyhatjuk a szemünket, hogy átgondoljuk a feladatainkat, és a céljainkat, amit a munkában és a munkával szeretnénk elérni. Ehhez jó meggyújtani egy illatosított gyertyát, hogy ugyanaz az aroma is arra emlékeztessen mindig bennünket, ha azt érezzük utána munkára fogunk.

A munkára hangoló rutinok beépítésére azért van szükség, hogy az ismétlődő cselekedettekkel átkísérjük magunkat életünk egyik tevékenységéből a másikba, hogy ne csak a testünk legyen velünk, érkezzen meg a munkahelyre, vagy az otthoni munkaállomásra elfoglalva a dolgozósarkot, hanem a lelkünk, a szellemünk is ott velünk legyen. Munkára, kreativitásra, tettre készen, egy elég jónak mondható formában.

És az idő miatt ne idegeskedjünk, gondoljunk arra, a jó munkához idő kell, csak kezdjük el, lehet hamarabb befejezzük, mint gondolnánk!

Fotó: Unsplash

Polgár Ágnes