Belegondolt már abba, ha lefotózza az aznapi kávéját, és a fotót felölti valamelyik közösségi oldalára, azzal digitális szemetet termel? De ugyanígy digitális szemetelésnek minősülnek az email fiókunkban évek óta összegyűlt és tárolt levelek. A digitális szemetelés mindenkit érint, aki használja az internetet. A jelenség egyre több felesleget termel, de igenis tehetünk ellene.

A digitális szemét fogalma egyidős az internetezéssel, de kezdetben talán nem foglalkozott vele senki. Az idő előrehaladtával azonban egyre csak gyűlt és gyűlt mindaz az adatmennyiség, amit digitális szemétnek nevezünk.

Digitális szemét: mi az?

Karóczkai Krisztián, az Óbudai Egyetem Neumann János Informatikai Karának oktatója segít nekünk meghatározni a digitális szemét fogalmát. – Ezek olyan digitális tartalmak, amire nincsen szükségünk. Nem használjuk. Majd jó lesz valamire kategóriájú képek, videók, amit aztán soha nem használunk. Nem kell az életünkhöz, de mégis létezik – magyarázza a szakember.

Tehát digitális szemétnek minősülnek az akár évek óta összegyűlt emailjeink, amelyeket nem töröltünk ki elolvasás után. A digitális oktatás különösen gyarapította ezen emailek számát, hiszen sok iskolából elektronikusan érkezett a tananyag, akár naponta több levélben, csatolt fájlokkal. De ide tartoznak a közösségi oldalakra, így például a Facebookra feltöltött fotók, amelyek az elkattintás pillanatában fontosak voltak, de aztán soha nem néztük vissza.

Szemét ez is – tárolni kell

A digitális szemét keletkezése egyáltalán nem hasonló a tényleges hulladékhoz. – A termelődésben van különbség. Mert a digitális szemétről nem a keletkezés pillanatában derül ki, hogy szemét, hanem miután egy pillanatnál tovább nincs értéke és haszna, s csak nyűgöt jelent a tárolása. De abban az egy pillanatban jó döntés volt, hogy megszülessen. Abban a pillanatban szükség volt arra a képre, arra a videóra, arra a hangfájlra, arra a posztra. Amit egyszer elküldtünk, és soha többé nem használjuk újra. Tárolni viszont így is kell – hangsúlyozza Karóczkai Krisztián.

Ezzel szemben a valódi szemét, például egy papírdoboz, amit csomagként kaptunk már eleve hulladék, hiszen nincsen máshogy jelentősége. Nincsen rá szükségünk, képesek vagyunk megválni tőle. De tíz éve kapott emaileket őrizgetünk, amelyek terhelik a levelezésünk tárhelyét, amíg az el nem fogy.

Általános tapasztalat, hogy nem töröljük az emailjeinket, inkább plusz tárhelyet vásárolunk. Ilyenkor érdemes arra gondolnunk, hogy a digitális tárhely szolgáltatók ezt kihasználják. Ők megfelelő környezetet biztosítanak az adott pillanat hevében létrehozott tartalmak tárolására.

S nekünk egyszerűbb kifizetni néhány ezer forintot. A digitális szemét sosem semmisül meg, nem ég el, mi fizetjük a fenntartását. Nem mi tároljuk az otthonunkban, vagyis nem is tűnik fel a megléte.

Ellep mindent a digitális szemét

A felhőszolgáltatók veszik át a mi digitális szemetünk kezelését. És ezzel együtt a tartalomhoz való tulajdonjogot. Innentől kezdve ők felelnek a tárolásét. Ez nekünk jó, mert ők oldják meg, hogy ne vesszen el a tartalom, és bármikor elérhető legyen. Nem nekünk kell megoldani. Egyszerűbb egy ilyen nagy szolgáltatói környezetben, biztonságos hardveren tárolni. Jogos a kérdés: így meg is szabadultunk ettől a problémától? Mit tehetünk mi, hogy ne fulladjunk bele a digitális szemétbe?

A megszüntetés leghatékonyabb módja még a szakember szerint is csak a megszüntetés lehet. Egyszerűen dobjuk ki. Töröljük, ha nincsen szükségünk rá. Érdemes a digitális tartalmainkat időnként átvizsgálni, hogy valóban szükség van-e rá. Ne csak a reklám emaileket és a hírleveleket töröljük automatikusan.

Karóczkai Krisztián szerint érdemes abba belegondolni, hogy ha azt a fénykép mennyiséget, amelyet a Facebook-on publikáltunk hagyományos fényképalbumokba rendeznénk, és így tárolnánk az otthonunkban, akkor biztosan nem kattintanánk annyit. Hiszen szobák telnének meg fényképekkel. De ugyanez igaz az online megnézett filmes tartalmakra is. Ha mindezeket DVD-n vásárolnánk meg, ugyan hogyan és hol tudnánk tárolni?

A tárhely problémája, hogy a fenntartása energiát igényel. Ez a probléma nem nálunk jelentkezik, hanem a tartalomszolgáltatóknál. Tehát legtöbbször így gondolkodunk: a mi digitális szemetünk meglegyen, ha szükségünk sincs rá. Ehhez viszont áram szükséges, amit elő is kell állítani.

Kié a felelősség?

De mi akadályozza meg a digitális szemét termelését? Karóczkai Krisztián szerint a saját belátásunk és mérlegelésünk, a tudatosság, hogy erre valóban szükségünk van? Nehéz kérdés, mert a saját önmarketingünk része, hogy mindent megosztunk mindenhol, csak hogy a mi véleményünk, a mi nézőpontunk elérhető legyen bárki számára.

– Ez jól működött a közösségi média előtt is. Jó weboldalt kellett készíteni, s egy helyen publikálni mindent. Aki fontosnak tartotta, amit közlünk, az hivatkozott a weboldalra. Igaz, így nehezebben jutott el az információ, de a régebbi net sokkal tartalmasabb volt, mint a mostani – világít rá az internetezési szokásaink árnyoldalaira Karóczkai Krisztián.

Annak feltérképezését, hogy mennyi digitális szemetünk van, kezdhetjük akár a Facebook profilunk vizsgálatával is. Ezt Karóczkai Krisztián is megtette. Az ő esetében ez 2,5 gigabyte tömörített adat, amely nem tűnik soknak. Viszont ahogyan fogalmaz: ezekre semmi szüksége, hiszen a tárolt adat nagy része több mint öt évvel ezelőtti események fényképeit jelenti.

Ne fulladjunk bele!

Digitális dolgaink esetében nem szeretjük, ha elavulnak. Úgy gondoljuk, hogy nulla költsége van, és örök életű. De van költsége, és azért lesz örök életű, mert folyamatosan fizetünk érte. Egy Dropbox fiók mérete terabyte-okban mérhető. Mennyit használunk ebből és mennyit nem? Vajon hány olyan régi rendszermentés van ide feltöltve, amit soha nem telepítünk már vissza? Ezekben a mentésekben hányszor duplikálódtak olyan adatok, amelyet korábban nem töröltünk, és semmi szükségünk rá?

Megoldást csak mi magunk jelenthetünk. Ez olyan, mint az egy eldobott palack esete. Amikor egy ember úgy gondolta, hogy az nem szemét. De amikor 7,5 milliárd így gondolja, akkor mégis ebbe fulladunk bele.

Kép: Unsplash