Kortalan, nemtől független érzés, hogy másnak biztos könnyebb nálam, kevesebb a gondja, mint nekem. Csinosabb a ruhája, szebb a háza, modernebb az autója, több a pénze. Szebb és jobb minden, ami a kerítésen túl van. Vagy mégsem?
Teljesen emberi dolog olykor számot vetni önmagunkkal hol is tartunk, viszonyítás képen körbe nézve a szomszédságban, baráti környezetben. De mindezt úgy kell tennünk, hogy ne essünk át a ló túlsó oldalára! Valahogy így:
- Nézzünk belül, a belső körünkben szét. Összpontosítsunk önmagunkra, saját környezetünkre. Gondoljuk végig hol tartunk, hol vagyunk önmagunkhoz képest. Gondoljunk vissza honnan indultunk és hol vagyunk most. Soroljuk fel mindazt, amiért hálásak lehetünk. Vegyük áldásnak az értékeinket.
- Az irigység egyes esetekben kimondottan gyümölcsöző, egészséges versengést ösztönző is lehet, mindössze csak a gondolatainkat kell negatívról pozitívra cserélni hozzá. A méregetés helyett igyekezzünk tanulni attól, akinek az elért eredményeit példaképül állítottunk fel.
- Segítséget kérni nem szégyen! – tudassuk ezt magunkkal. És forduljunk olyanhoz, akinek tanácsaival, ötleteivel lépéseket tehetünk a rétünk zöldebbé tételéhez.
- Építsük az önbizalmunkat, domborítsuk ki magunkban azt, amikben jók vagyunk, ettől a gyengébb oldalunk is fejlődni kezd. Gyakoroljuk, alkalmazzuk, használjuk az erősebb oldalunkat, tulajdonságainkat, tegyünk olyan dolgokat, melyek sikerélményhez vezetnek. A sok kisebb sikerélményből épül ki az erődítmény, önmagunk elismerése. Így bátrabban merünk lépéseket tenni az álmaink felé.
- Legyünk bátrak és őszinték, nyíljunk meg és meséljünk a problémánkról. Kérdezzünk, érdeklődjünk másoktól őszintén arról, ők mennyire elégedettek eredményeikkel, életükkel, a sorsukkal. A barátok, közeli ismerősök válaszaira bizton számíthatunk. Egészen biztosan, hogy akadunk a mi érzéseinkhez hasonlóakhoz. S akkor meggyőződhetünk, nem feltétlenül zöldebb a szomszéd fűje. Mi több, a mondásoknál maradva, igen, mindenkinek meg van a saját keresztje!
Kép: pixabay
