Ha tetszik, ha nem, a világ és benne mi emberek, már nem ugyanolyanok vagyunk, mint három évvel ezelőtt voltunk. De olyanok sem, mint amilyenek a Covid alatt voltunk. Pedig a világ ma is törékeny hely.
Felvillanyozódtam, amikor megláttam a Streaming kínálatában a New Amsterdam – Vészhelyzet New Yorkban sorozat legújabb évadát, mivel éppen filmet kerestem péntek estére. Rögvest elindítottam, még pudingfőzés közben, amit a film mellé szántam, amikor megpillantottam az első képkockákat: a szereplők maszkban voltak és éppen a covid ellen és életekért harcoltak. Hát persze, hiszen ez egy kórházsorozat.
Ami, folytatódik mindenben ott, ahol a második évad után abbamaradt, csak éppen abban a valóságban, amit mi magunk is átéltünk, amikor el kezdtek megjelenni az első vakcinák, és nem tudtuk, merhetünk-e nyitni már kifelé, vagy jobb, ha otthon maradunk még, a saját karanténunkban.
Miért lenne ez másként egy kórházban, ahol pont Covid-betegeket ápoltak? Pláne kérdés ott, hogy vajon biztonságos helynek számít, más betegségek orvoslása szempontjából, vagy sem egy kórház. Választ ad a kérdésre, már az első három rész, de a feleletet nem árulom el, hátha megnéznék a szériát.
Nyitva, de mégis zárva
Mondhatjuk azt, hogy egy éve volt már annak, hogy igazán újra nyitottunk, hiszen tavaly nyáron már, még ha nagy óvatossággal is, de utazásba kezdtünk, nyaraltunk, szabadabbak lettünk a részleges elzárások után, testünkben a beadott egy-két-három vagy akár négy adag vakcinák biztonságában bízva.
És azóta is egyre jobban nyitunk. Látszólag. Hiszen már csak itt-ott találkozunk maszkot viselővel, vagy viseljük mi magunk, egyre ritkábban hallunk pozitív Covid-tesztről, már az egészségügyi területeken sem kell maszkot viselni. Láthatólag úgy élünk, mint annak előtte, hogy a világunk, és benne mi magunk összetörtünk volna. Ami szerintem, csak látszat. Egy színjáték. Magunknak, másoknak, egymásnak, mindenkinek, senkinek. Hiszen, hogyan élhetnék ugyanúgy?
Gyakran úgy érzem, elfelejtettük, hogy a világ törékeny is lehet. Illetve úgy teszünk, mintha nem lenne az. Rosszabbak vagyunk, mint a Covid előtt voltunk. Egymással. Magunkért. Talán pont azért vagyunk rosszabbak, hogy ne kelljen kimondani, beismerni: törékenyek lettünk.
Így hát olyanok vagyunk, mint az üzletek ajtaján lógó nyitva tartási táblák, amiket nem helyesen fordítottak el. Kifelé azt mutatjuk nyitva vagyunk, de valójában zárva. Vagy éppen fordítva, azt jelezzük, hogy zárva vagyunk, de csak mert nem merünk nyitva lenni. Miért? Mert törékenyek vagyunk, és így sebezhetőek, hét persze, hogy azok vagyunk, hiszen jóformán még meg sem gyógyultunk lelkileg.
A világ törékeny hely
Szerintem, a lelkünk mélyén tudjuk, hogy törékenyek vagyunk, de jobbnak látjuk mindezzel nem törődni. Sőt le is tagadni. Így is gyógyulunk.
A Covid okozta sérüléseinket mindannyian másként dolgozzuk fel. Végig kell, hogy menjünk a gyászfolyamaton. Gyászoljuk a Covid előtti életünket, az alatta megélt veszteségeinket, a hiányosan megélhetett elmúlt három évünket, és a nem elképzeltek szerint alakulni látszó jövőnket, és még vagy több tucat más dolgot. Veszteséget, fájdalmat, kiszolgáltatottságot.
Talán a gyászfolyamaton belül, éppen a tagadás fázisában vagyunk most, ezért feledjük el, vagy legalábbis cselekszünk sokszor sokan úgy, mint ha elfelejtettük volna, hogy a világ törékeny.
Úgy teszünk makacsul, mintha semmi nem változott volna, azzal a svéd csavarral, hogy közben mégis folyton-folyvást bebiztosítani kívánjuk magunknak azt, ami a miénk, és ami nem a miénk, azért mindent megteszünk, hogy a miénk legyen.
Vissza nem riadva az eszközöktől, viselkedünk egymással és önmagunkkal türelmetlenül, cinikusan, sértetten, rátartian, fölényesen, sarkosan, kioktatóan, felelőtlenül, kritikusan, odavágóan, bántóan, megmondóan, átgázolva, lemerítve, kiborítva, lehordva, megalázva, kizsigerelve, lenézve a másikat.
New Amsterdam – Vészhelyzet New Yorkban 3.
A kórházsorozatban az USA legrégebbi közkórházának történetét ismerhetjük meg onnan, hogy új orvos igazgató kerül az intézmény élére Max Goodwin (Ryan Eggold) személyében.
Az első két évad alatt megismerhetjük az egészségügyi hiearchiát, a közkórház finanszírozását, a betegbiztosítás kérdését, különféle betegségeket és azok gyógyítási lehetőségeit, a betegek és orvosok lelkiállapotát, miközben egyre jobban feltárul előttünk az orvosok magánélete is, akiket megszeretünk, akikért izgulunk, akik megnevetettnek, meglepnek vagy éppen felháborítanak, megijesztenek vagy éppen meghökkentenek.
A Netflixen mostantól nézhető harmadik évad, a Covid elleni vakcinák megjelenési idejében játszódik a történet. Felhívva a figyelmünket arra, hogy nem is volt még olyan régen, amikor pontosan tudtuk, hogy milyen törékeny a világ, amikor még azt hittük, hogy a Covid időszakát sosem felejtjük el. Amikor még fontosnak tartottuk vigyázni egymásra, megtartani és megőrizni egymást.
Ne felejtsük el most sem, a világ továbbra is törékeny!
