Aki először próbálkozik az online társkereséssel, bizony hamar érheti kellemetlen meglepetésekkel. De még a tapasztaltabb felhasználók is belefuthatnak szíven ütő helyzetekbe. Hiába tudjuk ésszel, hogy nem kellene magunkra venni a nem várt fordulatokat, a visszautasítást – lelkileg nem mindig ilyen egyszerű. Ezért fontos, hogy megtanuljunk könnyedebben hozzáállni: ne bosszankodjunk, ne keseredjünk el, inkább nevessünk, vagy legalább ne boruljunk ki.

Hogyan lehet okosan használni a társkereső oldalakat? Úgy, hogy igyekszünk kiismerni a működésüket, és az embereket, akik használják. Először is gondoljuk át, hogyan ismerkedünk a valós életben. Milyen gyakran szólítanak meg bennünket vagy szólítunk le mást a környezetünkben,? Feltehetőleg ritkán vagy soha, így mondhatni az ismerkedés terén nem igazán történik velünk se jó, se rossz. Az online tér viszont lehetőséget ad arra, hogy kinyíljunk a világra – teljesen hétköznapi módon, és jóval több emberrel lépjünk valamilyen interakcióba, kapcsolatba, mint egyébként szoktunk.

Az online társkeresés hasonlítható az üzletkötéshez: sok próbálkozásból lesz kevés jó eredmény. Száz match-ből jó esetben lesz tíz beszélgetés, abból három randi, és talán egy olyan kapcsolódás, amiben valamiképpen folytatás is van. Hogy mi lesz belőle – szerelem, barátság, ismeretség vagy épp egy rövid kaland –, az sok tényezőtől függ.

Ami biztos: az unszimpátia, a visszautasítások, a félbehagyott beszélgetések részei a folyamatnak. Még a ghosting is. A negatív tapasztalatok is kellenek ahhoz, hogy egyszer valakihez valóban eljussunk.

Ne ítélkezzünk!

Az online térben sokféle élethelyzetű ember jelenik meg: egyedülállók, kapcsolatban élők, válófélben lévők, különélők, megözvegyültek. Van, aki komoly kapcsolatot keres, más társaságra vágyik, megint más pótlást keres a meglévő kapcsolata mellé – nyíltan vagy rejtve. Ez nem rólunk szól, és nem feladatunk erkölcsi kiselőadást tartani másoknak. A legegyszerűbb csak elköszönni azoktól, akikkel nem ugyanazt keressük.

Ez persze okozhat bennünk ambivalens érzéseket. Talán épp a sokszínűség miatt lett meglehetősen gyors és intenzív az online ismerkedés ritmusa. A felek gyorsan a lényegre térnek – legyen szó érzelmi kötődésről, szexuális vágyról vagy arról, hogy valójában mit keresnek. Gyakran már az első üzenetváltások alatt kiderül, ha nem egyformák az elképzeléseink.

Így sok esetben elmarad az ismerkedés klasszikus menete már az első chatváltás során. És ugyanez jellemzi a találkozásokat is, vagyis már az első találkozásnál megtörténik, amit régen hosszabb udvarlás előzött meg – gyakran a férfiak részéről érkezik a nyomás az ismerkedés nélküli szexre.

Ez lehet elkeserítő, felháborító vagy csalódáskeltő is, főleg ha más ritmusban vagyunk, ha számítanánk a finomabb közeledésre, a fokozatosságra, a figyelemre. Fontos, hogy ezeket az érzéseket ne söpörjük félre. Érdemes tudatosítani magunkban, hogy ez nem a személyes értékünket kérdőjelezi meg – sokkal inkább az eltérő szándékok és tempók találkozásáról szól. Ha sikerül ezt magunkban a helyére tenni, kevésbé visel meg bennünket, és könnyebben tudunk továbblépni, amikor úgy érezzük: ez nem a mi történetünk.

A ghosting is a folyamat része

Előfordulhat, hogy napokig levelezünk, vagy akár többször találkoztunk már valakivel, majd egyszer csak eltűnik – köszönés nélkül. Ez a fajta „szellemmé válás” bármikor megtörténhet, néha egyetlen, számára nem szimpatikus információ hatására. Néha technikai ok áll a háttérben, máskor csak meggondolta magát a másik. Előfordulhat, hogy más ismerkedési partnerrel jutott előrébb, vagy egy régi partnere került előtérbe. Nem számít. Nem kell megfejtenünk az okát, nem is tudjuk. És főleg nem szabad személyes kudarcként megélni. Hangsúlyoznunk kell magunkban ez nem rólunk szól.

A bemutatkozások és elvárások világa

Az adatlapok alapján nehéz valakit megismerni. Még saját magunkról is nehéz eredetien, frappánsan írni, más sem feltétlenül tudja jobban megoldani. Nem könnyű megfogalmazni kik vagyunk és mit szeretnénk.
Egyesek konkrét igényeket sorolnak fel (például sportolási szokások, étkezés, gyermekvállalás), mások inkább azt írják le, hogy milyen partnert nem keresnek (ne legyen macskaimádó, kerekded alkatú, vagy közösségi oldal függő). Ne vegyük mindezt túl komolyan, de tiszteljük, ha valaki pontosan kommunikálja a vágyait. Ha nem felelünk meg az elvárásoknak, nem szükséges magunkat a másikra erőltetni, nincs semmi értelme, és ez fordítva is igaz, mondjunk nemet a másik érdeklődésére, ha nem egyeznek az elképzeléseink.

Nemcsak nehéz valakit megismerni egy adatlap vagy pár sor alapján, de nem is érdemes messzemenő következtetéseket levonni abból, hogy valaki nem úgy köszön be ahogy nekünk elfogadható, nem ír hibátlanul, vagy elsőre szokatlan a stílusa. Lehet, hogy siet, fáradt, izgul, vagy csak egyszerűen más tempóban működik. Az elhamarkodott ítélet éppúgy elzárhat egy lehetséges kapcsolattól, mint az, ha túl sokáig próbálunk megfelelni egy eleve nem hozzánk illő ritmusnak.


„Kedvesem?!” – Már most?

És bizony az is előfordul, hogy valaki túl gyorsan bevonódik – már néhány üzenet után úgy kommunikál, mintha kapcsolatban lennénk: elnézést kér, ha nem válaszol azonnal, beszámol a napjáról, túl személyes hangot üt meg, vagy hirtelen „kedvesemnek, drágámnak” kezd szólítani. Ez lehet hízelgő, de lehet nyomasztó is, ha mi nem így működünk. Fontos ilyenkor is őszintének lenni, és finoman, de határozottan jelezni, ha nem érezzük kényelmesnek a tempót vagy a stílust.

Az online térben gyorsabban kapcsolódunk, de ez nem jelenti azt, hogy kötelező gyorsan haladni. Minden kapcsolat más ritmusban bontakozik ki – és nekünk is jogunk van ahhoz, hogy meghúzzuk a saját határainkat.


Kinél van a kezdeményezés?

Az online térben eltűnnek a klasszikus ismerkedési szabályok. Nők is kezdeményezhetnek, férfiak is lehetnek passzívabbak. Mindenki máshogy működik, és ez helyzettől is függ – még ugyanaz a személy is viselkedhet máshogy két különböző napon.

Van, aki már az első üzenetnél bő lére ereszti a mondanivalóját, más szinte semmit sem ír. Van, aki hamar másik felületre váltana (pl. Viber, WhatsApp), más hetekig marad a társkeresőn. Egyesek becenevet, mások hamis kort adnak meg vagy ősrégi képeket töltenek fel magukról (hiúságból, lustaságból vagy csak érdektelenségből) – ezeken nem érdemes fennakadni.

Ne feledjük: az internetes ismerkedésnek az a szabálya, hogy nincs szabálya. Legyünk nyitottak és védjük a szívünket úgy, hogy nem veszünk semmit sem magunkra.

Fotó: Pixabay