Egerben számtalan sok látnivaló van, egy nap nem is elég a Heves vármegyei város megcsodálására. Pont ezért sem érdemes kihagyni a Csillagvizsgáló és Tudományos Élményközpont bejárását. A toronyszobában, a Camera Obscura elénk teríti a város főbb látványosságai mellett, a mindennapos utcai hangulatot. Felülnézetből.
Meg merem kockáztatni, hogy nem vesztünk semmit, ha Egerbe nem nyáron, hanem ősszel látogatunk el, amikor kevésbé izzik forróságban a táj, és még komfortosabban tudjuk róni az utcákat, az egri vár macskaköveit. Ám a Camera Obscura, vagyis a periszkóp adta látkép tisztaságához a legjobb mégis csak az, ha a nyár adta fényes napsütésben, ráadásul inkább a nap közepén megyünk el a Csillagvizsgáló és Tudományos Élményközpont tizedik emeletére megnézni, hogyan terül el az asztalon Eger városa. Július elején jártam ott a családommal, egy szombat délutáni nap. 15 órakor élesen terült elénk a város.
Mi fán terem a Camera Obscura avagy a periszkóp?
A Camera Obscura szó első hallásra tűnhet egy varázsigének a Harry Potterből, ha nem vagyunk jártasak a fotográfia világában. De még ha van is fogalmunk arról, hogy mit jelent pontosan ez a kifejezés, akkor is lenyűgöző a látvány, amit elénk terít ez a kütyü.
Ami azon az elven működik, hogy ha teljesen elsötétítünk egy szobát és csak egy kis lyukon keresztül engedünk be fényt, akkor a szemközti falra vetítődik a külvilág fordított állású és oldalfordított színes képe.
A periszkóp nem más, mint a fényképezőgép őse, mely nagy hatással volt a fotográfia kialakulására és fejlődésére. A mai fényképezőgépek is a Camera Obscura működésén alapulnak. Ám a fényképezés előtti időkben a Camera Obscurat, mint rajzolási segédeszközt és mint fizikai, csillagászati eszközt tartották még számon.
Hazánkban több helyen is található ebből a kütyüből, például a fővárosunkban az Erzsébet híd pilonjainak kereszttartó elemeiben, a Miskolci Egyetem kertjében és itt az egri líceum kupolájában, a toronyszobában.
Csillagvizsgáló és Tudományos Élményközpont
Az egri Csillagvizsgáló és Tudományos Élményközpont, avagy rövidebb nevén az Egri csillagvizsgáló az egyetem épületében található. Egészen pontosan az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem toronyépületében, ahová kényelmes lépcsőkön lehet felsétálni.
Az Egri csillagvizsgáló első állomása a toronyépület harmadik emeletén található Fogadóterem, innen nyílik a Jedlik Ányos Experimentárium és a Csillagvizsgáló további részlegeihez vezető lépcsősor is. Itt útbaigazítás mellett egy kedves figyelmeztetést kaptunk két fontos dologra. Az egyik, hogy használjuk a mosdót, mert órákat tölthetünk a csillagvizsgálóban, és feljebb nem találunk már erre lehetőséget, a másik pedig az, hogy nem lehet fényképezőgépet használni. Ami csak első kérésre adott okot a nyugtalanságra, menet közben az ember valójában ráébred, valóban figyelni kezdett, mert tudja, most aztán tényleg az agyával kell megörökítenie mindazt, amit lát és hall.
A Jedlik Ányos Experimentáriumban az egyetem Természettudományi Karának tanárai különféle kísérleti bemutatókat, rendhagyó biológia-, fizika-, földrajz- és kémiaórákat, illetve múzeumpedagógiai foglalkozásokat tartanak iskolás csoportoknak, mi ezt a termet nem néztük meg tüzetesen visszafelé, mert telve élményekkel, már csak átfutni volt erőnk.
Varázslatok, kísérletek a toronyban
A Barna György Optikatörténeti Kiállításon, az ötödik emeleten már hosszan elidőztünk. Itt az antik távcsövektől, mikroszkópoktól egészen a múlt századi fényképezőgépekig, kamerákig az állófilmektől a mozgóképekig találhatunk különféle eszközöket. Például nagyítókat, mikroszkópokat, orvosi felszereléseket, binokulárokat, a gyerekkorunkból ismert diavetítőket, vagy a sokat emlegetett keskeny filmvetítő-gépet, fényképezőgépeket, százéves fotókat, és ha jól emlékszem polaroid kamerát is. Említettem, mindezt fotómemóriával kellett rögzítenünk a fejünkben, mert fényképezőgépet, mobilkamerát nem lehet a kiállításon használni.
A Varázsterembe a hatodik emeletre kell lépcsőznünk, itt a kiállított interaktív eszközök a különféle fizikai jelenségek megértését „kézzelfogható” módon segítik. Ehhez egy alig tízperces előadásban az egyetem egyik hallgatója bemutatja az eszközöket, amiket utána mi látogatók ki is próbálhatunk. Kísérletezhetünk a mechanikaitól, az optikai eszközökön keresztül, az elektromágneses érdekességekig. A teremben az űrhajózás történetével is találkozhatunk. Például megnézhetjük, hogy a meleg levegő hogyan repít fel a lufit, a fény hogyan mozgatja meg a kis fa maketteket például egy malmot. A leglátványosabb eleme a világegyetem galaxisait bemutató óriás világító fal, amin láthatjuk 3D-ben a Barringer-krátert.
Még mindig a hatodik emeleten
A Planetáriumban, szintén a hatodikon a csillagos eget, a Naprendszer bolygóit és azok mozgását ismerhetjük meg. Amennyiben este érkezünk, akkor a hat méter átmérőjű félgömbhéj-szerkezet belső, csaknem 57 négyzetméteres vetítőfelületén, az egri éjszaka csillagos égboltjának valósághű képmása jelenik meg. De mi fényes nappal mentünk, így erről lemaradtunk.
Viszont, hosszan elidéztünk a Csillagászati Múzeum termében. Amiben megtudtuk, hogy a Csillagásztorony – eredeti nevén a Specula – 1776-ban kezdte el a működését. A múzeumban eredeti műszereket találunk, melyeket Hell Miksa, magyar származású bécsi királyi csillagász szerzett be Londonból. Itt láthatunk tükrös és lencsés távcsöveket, csillagászati relikviákat a 18-19. századból. A mára már lépcsőjében teljesen elöregedő nagy fali kvadráns mellett kisebb asztali kvadránst is megcsodálhatunk egészen közelről.
A Csillagászati Múzeum egyik legfőbb érdekessége a napóraként működő egri délvonal egy Linea Meridionalis, aminek fekvését Hell Miksa jelölt ki a toronyban, és az ő kívánságára carrarai fehér márványból készítették el. A délvonal három sávból áll, ebből a középső sáv 12 carrarai márványlapból készült. A másik két sáv már csak részben márvány, részben tárkányi kristályos mészkő.
A meridián avagy a délvonal hatalmas lyukkameraként működik: egy apró nyíláson esik be a terembe a Nap fénye. A délvonal közepén áthaladó napkép jelzi az egri dél időpontját, ami jelentősen eltér az óráink által mutatott időtől, azonban ez a valódi dél időpontja, vagyis a Nap delelésének ideje. Egerben mindenképp.
Toronyépület tetején, asztalon terül el Eger városa
Mielőtt még láthattuk volna a vaksötét toronyépületben Eger városát elterülni, addig fényes nappal, a nyolcadik emeletről, a város legmagasabb kilátótornyából, a Panorámateraszról is megcsodálhattuk Eger nevezetességeit, a tornyot körbe-körbe járva.
A toronyépület kilencedik szintjén, amit a tizedik emeleten találhatjuk a világviszonylatban is ritkaságnak számító Camera Obscura-t, amit emlegetnek sötétkamra vagy periszkóp néven is. Az egri periszkóp pedig azért is különösen érdekes, mert az Európa legrégebbi, ma is működő periszkópja, ami egy fehér kör alakú asztal felületére vetíti egy óriási „fényképezőgéppel” Eger kicsinyített, mozgalmas városképét, a besötétített apró terem közepén.
Láthatjuk mindazt, ami akkor és ott történik Egerben. A galambok röptét, a busz útját, a mentőautó sietségét, a turisták jár-keltét, az Egri vár tekintélyét, az éppen felújítás alatt álló főszékesegyházat vagyis a Bazilikát, számos más templomot. És a helyiek véleményét megosztó, Bitskey Aladár uszodához épített, tojáshéjjal félig körbevett templomtornyot imitáló épületet is, továbbá az egyetemhez közel eső körforgalmat és még a közelben magasodó Minaretet is.
Ha szerencsések vagyunk mindezt tisztán kémlelhetjük, mintha a moziban ülnék, illetve állnánk, merthogy nagyjából 10-14 ember tudja kényelmesen körbevenni az asztalt, hogy a periszkóp segítségével elterüljön előtte a történelmi és irodalmi fontosságú város: Eger.
