A jelen helyzetben bajosan fér bele a digitális oktatási időbe, hogy valójában átbeszéljék a pedagógusok a Március 15-e ünnepét a gyerekekkel. Az óvodáskorúak, de még a kisiskolások sem feltétlenül érthetik ezt a napot, hiába beszélték át tavaly is már a tanórán vagy még az óvodában. A gyerekek még könnyen felejthetnek. Ha mi felnőttek viszont szeretnénk szólni nekik pár szót arról, mi történt ezen a napon 1848-ban, akkor meséljük el nekik egyszerűen a történteket, például így:
Amikor gyerekeknek beszélünk a történelemről, Március 15-ről, a hangsúly az egyszerűségen van. A kisgyerekeket nem szükséges még a dátumokkal terhelni, az iskolásokat is csak annyival legfeljebb, ami a tankönyvükben is megtalálható. E-mellett míg mesélünk nekik, együtt barkácsolhatunk, kézimunkázhatunk. Előkerülhet nemzetünk három színe: a piros, fehér, zöld. Nem kell nagy dolgokra gondolni. A kokárda kirakható akár Legóból is. Vagy szín tetrisből. Rajzolhatunk kokárdákat, amiket kiszínezhetünk együtt. Ki is vághatjuk papírból, a nagyokat megtaníthatjuk szalagból hajtogatással és néhány öltéssel kokárdát készíteni a kabátjukra. A papírcsákót is vághatunk, ragaszthatunk.
Vegyük kölcsön a pöffeszkedő császár alakját
A gyerekek a mesékből már ismerhetik a különféle pöffeszkedő uraságokat, a szegénység, az elnyomás fogalmát, ahogyan az ifjú legény elnevezést is. A legegyszerűbb talán ezekből kiindulnunk, valahogy így meséljünk a gyerekeknek egyszerűen Március 15-ről:
Több, mint 170 évvel ezelőtt Magyarországon nem egy magyar, hanem egy külföldi császár uralkodott. Ő volt Magyarország királya, akinek V. Ferdinánd volt a neve. És aki olyan igazságtalan törvényeket hozott, amivel megnehezítette a magyar emberek életét. Nagyon sokan éltek akkor szegénységben, és elnyomásban. A magyar emberek lehetőségei nagyon szűkösek voltak.
Élt akkoriban Buda-Pesten, egy ifjú legény, egy költő, aki gyönyörű verseket írt: Petőfi Sándornak hívták. Petőfi Sándor a barátaival gyakran töltötte az időt kávéházakban. Akkoriban Budapesten gyönyörű, nagy kávéházak voltak, a költők, írók és politikusok gyakran itt ettek-ittak és beszélték meg az élet dolgait, gyakran kártyáztak mellette, és ott írták meg verseiket, novelláikat, regényeiket.
A kávéház neve: Pilvax kávéház volt. Petőfi Sándor százhetven három évvel ezelőtt, ugyanezen a napon itt találkozott azokkal a barátaival, akikkel közösen úgy érezték, véget kellene vetni a császár sanyargatásának. Terveket kezdtek szőni arról, hogyan lehetne legyőzni a császárt.
Március 15-ről gyerekeknek egyszerűen: 12 pont
Majd így folytathatjuk tovább: Petőfi Sándor költő, és barátai együttesen megfogalmazták, 12 pontba összegyűjtötték, hogy mik azok, amiket szeretnének a saját hazájukban Magyarországon. Mik azok, amik a magyar embereknek fontosak.
A nagyobb gyerekeknek itt a 12 pontot el is sorolhatjuk, és át is beszélhetjük azok pontosabb jelentését. Hiszen a nemzeti őrség, az úrbéri viszonyok vagy az esküdt szék fogalmai, nem feltétlenül egyértelműek.
Petőfi Sándor és a barátai, a márciusi ifjak ezt az összegyűjtött 12 pontot szerették volna másokkal is megosztani, ezért elmentek a Landerer-nyomdába, amit a nép nevében lefoglaltak, és ahol nagyon sok példányban kinyomtatták a 12 pontot. Majd a lapokra nyomtatott 12 pontot elkezdték osztogatni a budapesti járókelő embereknek, amihez egyre több ember lelkesen csatlakozott, és ők is osztogatni kezdték a röpiratot. Szerették volna, ha mindenki elolvassa. Szakadt az eső, ők mégis lelkesen mentek, és az utcán egyre többen csatlakoztak hozzájuk. A végén már rengetegen voltak, nagy tömeg hömpölygött a téren. Olyan lett a város, mint a hangyaboly.
Végül mindannyian elmentek a Nemzeti Múzeumhoz, ahol Petőfi Sándor a múzeum legfelső lépcsőfokára állva, hangosan elszavalta a Nemzeti dal című versét:
“Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok!
A magyarok istenére
Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!”
Piros, fehér, zöld a magyarság színei
Ezt a szép verset nagy örömmel fogadták az emberek, akik nagyon belelkesültek tőle: tapsoltak, kiabáltak, éljeneztek. Úgy gondolták, valóban itt az idő arra, hogy legyőzzék a császárt, megszüntessék a magyar emberek sanyargatásait és szabadon élhessenek tovább.
Úgy gondolták, hogy a 12 pontban megfogalmazott követeléseiket el kell vinniük az osztrákoknak, a császárnak is tudnia kell arról, mit és hogyan szeretnének a magyar emberek. A 12 pontot el is juttatták a császár embereihez.
A kisebb gyerekeknél itt abba is hagyhatjuk a történetet, mert nem kell feltétlenül letörnünk őket azzal, hogy a boldog végeredményt, nem adták olyan könnyen.
A nagyobbaknak viszont folytathatjuk valahogy így: Amikor a császár megkapta a 12 pontot, amiből egyértelmű lett a számára, hogy a magyarok szabadságot akarnak, akkor katonáival megtámadta a magyar embereket. Akik nagyon bátran szálltak harcba a császár katonáival. Rájuk, ezekre a bátor magyar huszárokra emlékezünk március 15-én.
A magyar kokárda pedig úgy lett ennek a napnak, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kezdetének szimbóluma, hogy a forradalom estéjén Petőfi Sándor és Jókai Mór mindketten kaptak a szerelmüktől, Szendrey Júliától és Laborfalvy Rózától egy nemzetiszínű kokárdát a forradalom estéjén.
Amit, a francia kokárdától eltérően nem a kalapjukra tűztek, hanem a kabátjuk hajtókájára vagy mellrészére. A szív felőli oldalra.
Természetesen, ehhez hozzáadhatjuk még azt, amit a gyermekünk még ehhez már tanult az óvodában, az iskolában, amit magunk fontosnak tartunk, ami még érdekelheti.
Kiemelhetjük, hogy azért fontos ünnep a Március 15-e, mert a magyar szívekben mindig magában hordozott egy sajátos szimbolikus jelentéstartalmat, a szabadság, a fejlődés, a modernizáció és a nemzeti tudat érzését. Ennek az időszaknak köszönhetjük gyönyörű himnuszunk keletkezését, zászlónk piros-fehér-zöld színeinek hivatalossá válását, illetve azt, hogy országunk fővárosa Pozsony helyett Budapest, hivatalos nyelve pedig a latin helyett a magyar lett. Büszkének kell lennünk tehát erre a napra.
Valahogy így beszélhetünk a gyerekeknek egyszerűen Március 15-e jelentőségéről.
Forrás : ITT és ITT
Fotó: Szoknya és Nadrág Magazin
