Azt mondják, hogy a hosszabb otthon töltött időszak kedvezett a kertészkedésnek és a ház körüli munkáknak. Sokan olyasmit is elvégezhettek a ház körül, amire eddig nem jutott idő, energia. A kerítésépítés és festés még csak hagyján!
Az udvar, a kert rendezése, az már jóval látványosabb. Zöldebb, színesebb a végeredmény. Sokan ültettek virágokat, ültettek ilyen, olyan növényeket, a gazt pedig kihúzták a földből. Az otthonlét jót tett a kerteknek. Azt mondják.
Bevallom, antitalentum vagyok, ami a virágokat, növényeket illeti. Egyikünk sem mondhatja el magáról, hogy nagy kertészek lennénk. Különös a kapcsolatom a növényekkel. Egyoldalú. Én szeretem őket. A színűket, az alakjukat, olykor az ízüket is. Szívesen fogyasztom is a növényeket, akár a virágokat is. (A Hogyan együnk dáliát és lóherét? című írásunkat ITT olvashatja el).
De vigyázni rájuk egyszerűen nem tudok. Pedig igyekszem rájuk odafigyelni, veszek tápoldatot. Beszélek hozzájuk. Mégis általában elszáradnak, vagy ki sem bújnak a talajból.
Azért időről időre nekiállok növényt ültetni. Ha másért nem is, elképzelem, hogy a gyerekek örömmel és kíváncsisággal nézik, ahogyan előbújik a növényke a talajból, amit mi ültettünk, majd szépen kifejlődik.
Az udvarunk füvesített. Az is megérne egy misét: nem egyszerű egy kertben, udvaron szépen, egészségesen megőrizni a füvet. A profi kertészek biztosan ismernek erre is trükköket. Nálunk a reggeli locsolás, időszakonként a fűszellőztetés, és elég gyakran nagy mennyiségű fűmag elszórása vált be. De a fű egy külön történet.
Maradjunk a virágoknál! Van egy zöld virágládánk, amelyben már több növény elszáradt. Ez így leírva nem hangzik jól, nem túl jó előjel. De más lehetőség híján az idén júniusban is ezt az edényt töltöttem meg virágfölddel, és szórtam bele öt különböző virágmagot. A gyerekekkel örültünk, amikor a zöld hajtások megjelentek. Öntöztük a növényeket.
Hogy sok vagy kevés vizet kaptak, ez jó kérdés. Egy növényke nagyon is jól érezte magát, akkor is, amikor elfelejtettük a locsolást. Ő csak tört az ég felé. Zöldellt a levele, erős volt a szára. Tulajdonképpen büszke is voltam magamra, hogy ilyen erős növényt neveltem. Az fel sem tűnt, hogy a többi már elszáradt.
Majd több vendégünk is szóba hozta, hogy a dédelgetett, és igencsak szárazságtűrő növényünk az bizony gaz. A fajtáját nem tudták megnevezni. Tehát mi olyan kertészek vagyunk, akik gazt neveltek virágcserépben.
Hiába, a szomszéd kertje mindig zöldebb! Hogy mennyire nem kedvelem ezt a mondást! Ha már mindenben az elég jóra törekszünk, akkor a kertünk is legyen olyan, amilyennek mi szeretnénk. Vagy ha jobbat is szeretnénk, de nem tudjuk azt azonnal elérni, fogadjuk el, hogy mi ennyire vagyunk képesek.
Megtettünk mindent a kertünkért, ami tőlünk telt. Vagy fogadjunk szakembereket, a kertészek segíthetnek. Persze ez sajnos pénzkérdés. Sőt, jó, és nem munkával jól ellátott kertészt találni nehezebb, mint egy jó ügyvédet.
De ha mást nem is, ültessünk füvet, és várjuk meg, mi növekszik belőle. Ha gaz, akkor gaz. Végül is, az is zöld.
Fotó: Karóczkai-Müllner Helga
Van gondolatod, tapasztalatod a témában? Írd meg a véleményed vagy történeted a Facebook-oldalunkon – kíváncsiak vagyunk, te hogyan látod!
Ha úgy érzed, másnak is adhat ez a cikk valamit, oszd meg bátran – egy jó gondolat néha messzebb gyűrűzik, mint hinnénk.
Támogass bennünket, hívj meg egy kávéra.
Olvasd el az Adatkezelési tájékoztató-t.