Ha nem feltétlenül a saját fejünk vagy zaklatott szívünk után mennénk, hanem megvizsgálnánk, mi lenne a helyes magatartás egy-egy szituációban, azzal a környezetünkön túl saját magunknak is szívességet tennénk. Ebben lehet a segítségünkre a Protokollkommunikáció oldala, ahol minden napra jut egy illemszabály, illetve az ez alapján összeállított Illemkalauz könyv.

A Protokollkommunikációra az Instagramon figyeltünk fel: rövid, egy-két mondatos illemszabályokat, viselkedésre vonatkozó tanácsokat olvashatunk az oldalon, a hétköznapi helyzetek, a társadalmi események mellett az üzleti élettel, a családdal, de még a párkapcsolattal kapcsolatban is. Az oldal a Facebookon is megtalálható.

Az oldalak szerkesztőjét, a most megjelent Illemkalauz című kötet szerzőjét, dr. Veszelszki Ágnes nyelvészt, a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezető egyetemi docensét kérdeztük az udvarias viselkedésről. A szakember írásban válaszolt.


Minden napra egy illemszabály

Minden napra egy illemszabály. Ajánlom mindazoknak, akik figyelmet szentelnek az udvarias, illő viselkedésnek ‒ olvashatjuk Veszelszki Ágnes bemutatkozását az oldalán. A Protokollkommunikáció oldalán mindig az aktuális, utolsóként posztolt illemszabályt láthatjuk.

A rövid, dőlt betűvel és fehéren szedett, magatartásra vonatkozó ajánlások felváltva piros, bordó, kék és zöld háttér színű képposztokban jelennek meg. Ebből a mintából ez idáig csak egyszer lépett ki a szerző az arany színnel, amikor rendhagyó módon dr. Veszelszki Ágnes most megjelent Illemkalauz című könyve volt a téma.

A posztokban olvasható tanácsok közül némelyik teljesen magától értetődő, míg mások akár meghökkentőek vagy éppenséggel mulatságosak – leginkább azért, mert szerintünk ezek maguktól értetődőek. Vagy mégsem?

Szabályok között illembonbonok

Fel is tesszük a kérdést: ‒ Hogyan látja, mennyire ismerik, tudják az emberek az alapvető, hétköznapokra érvényes illemszabályokat? Mennyire alkalmazzák ezeket?

‒ Vannak olyan tanácsok, amelyek könnyedén használhatók a mindennapokban is: kézfogáskor álljunk fel a másik fél üdvözlésére; ha megszakad a telefonvonal, a hívó félnek illik újra hívnia a partnert; pohárköszöntő közben nem illik beszélgetni; hivatalos eseményen ne rágózzunk ‒ kezdi.

Leírja, sok szabály vonatkozik a társas érintkezésre, az éttermi viselkedésre – ezeket szerinte érdemes megfogadni: bánjunk tisztelettel a felszolgálóval; ne pakoljuk egymásba a tányérokat étteremben. Más tanácsok inkább az üzleti életben hasznosíthatóak: üzleti vacsorán ne rendeljünk úgynevezett problémás, azaz csak nagyobb odafigyeléssel fogyasztható ételt – például rákot, spagettit.

Hozzáteszi: ‒ Hivatalos e-mailben ne maradjon el a megszólítás és az elköszönés; videókonferencián állítsuk némára a mikrofonunkat, ha nem mi beszélünk.

Kiegészítésként pedig megosztja velünk: ‒ Egészen sajátos tanácsokat is szoktam hozni, amelyeket illembonbonoknak nevezek – ezek inkább érdekességek, mint a mindennapi életünkben feltétlenül hasznos tanácsok. Például Thaiföldön tiszteletben kell tartani a bankjegyeket, mert az uralkodó arcképe szerepel rajtuk; Olaszországban nem illik egy templom lépcsőjén enni; Kínában a 8 a legszerencsésebb szám, bőség és szerencse kapcsolódik hozzá.

Egyetemi órákból közösségi posztok

‒ Mi késztette a Protokollkommunikáció elindítására?

‒ Azt terveztem bő két éve, hogy indítok az egyetemen egy új, szabadon választható kurzust, Protokollkommunikáció címen. Megkaptam rá az engedélyt, el is kezdtem a készülést, ám időközben tanszékvezetői kinevezést kaptam, így kisebb óraszámban tanítok, mint korábban ‒ kezdi az elején válaszában.

Kiderült, az ötletei, a sok-sok összegyűjtött anyaga ott állt a digitális fiókjában. A Protokollkommunikáció Facebook-oldalt 2020 januárjában indította el ezekből – először csak azoknak a hallgatóinak, akiknek megígérte, hogy lesz a témában közös órájuk.

Később viszont az oldal önálló életre kelt: egyre többen ajánlották tovább ismerősei közül, majd ismeretlenek is a posztokat.

Az Instagram-oldal két hónappal később, márciusban indult. Jelenleg csaknem 5000 Insta- és 2500 Facebook-követővel rendelkezik a kezdeményezés. 2020 januárja óta Veszelszki Ágnes mindennap feltölt mindkét oldalra egy-egy illemszabályt.

Személyes tapasztalat az illemszabályok között

– A már több mint 600 Instagram-poszt közül melyik a kedvence és miért?

‒ Mondhatnám, hogy a több mint 600 publikus poszt közül mindegyik. De ami a legnagyobb „karriert” futotta be, az ez: „Pénzért nem vehető erkölcs, intelligencia és stílus.” Ezt a poszt megjelenése óta több helyütt mások Instagram-biójában (az oldal fejlécében található bemutatkozásban ‒ a szerk.) is láttam, pedig – mint minden poszt az oldalon – a saját megfogalmazásom.

‒ Mi volt a legnagyobb udvariatlanság, amit önnel szemben elkövettek?

‒ Ami érzésem szerint és az illemkönyvek szerint is az egyik legnagyobb udvariatlanság, az az, ha valaki a köszönésre nem köszön vissza. Nem figyelmetlenségből, szórakozottságból, hanem szándékoltan.

Válaszát kiegészíti: ‒ Több posztot is személyes élmények motiváltak (ezeket a posztokat követő értelmezésben el is szoktam mesélni), illetve ismerőseim és követőim is megosztanak velem illemmel kapcsolatos történeteket. Ezeket be szoktam építeni a posztokba.

Az udvariasság sosem megy ki a divatból

‒ Manapság érezhetjük úgy, mindenki mást gondol helyes viselkedésnek, mindenki máshogyan udvarias. Már egy óvodáskorú gyerek is legalább 6-10 féle szabályrendszerrel találkozhat. Mással otthon, mással az egyik és mással a másik nagyszülőknél, mással az óvodában, a játszótéren… Hogyan nevelje így udvariasságra a szülő a gyerekét?

‒ Nem lehet minden egyes helyzetre felkészülni, sem gyerekként, sem a gyereket nevelő szülőként. Arra viszont gondot lehet fordítani, hogy a gyerek ne csak magára figyeljen, hanem másokra is, legyen tisztelettudó, empatikus másokkal. Ezt nem tanácsokkal, kioktatással lehet elérni, hanem legfőképpen személyes példamutatással.

‒ Ha mások nem udvariasak velünk vagy a szemünk előtt másokkal, akkor azt hogyan kezeljük? Udvariatlanság a másikat erre figyelmeztetni? Mi a helyes viselkedési mód?

‒ Egy udvarias ember nem javít ki másokat. Ám ha valakinek az érdekei, testi vagy lelki egészsége sérül a bántó viselkedés miatt, akkor érdemes ezt szóvá tenni. Ha azonban az udvariasság megszegése abban merül ki, hogy valaki nem megfelelően fogja a poharat vagy az evőeszközt, azt udvarias nem észrevenni.

‒ Amennyiben mi mindig figyelünk arra, hogyan viselkedjünk, attól nem leszünk-e túl merevek, akár támadhatóak sznobsággal, arroganciával, felsőbbrendűséggel?

‒ Erről is szól egy poszt: „Az udvariasság nem megy ki a divatból”. Mindez összefügg az udvariasság jelentésével: ahogyan a Protokollkommunikáció oldalon és az Illemkalauz könyvben ezt értelmezem, az udvariasság nem valamiféle orr-magasan-hordó magatartást, sznobizmust, uraskodást jelöl, sokkal inkább tapintatot, odafigyelést, empátiát.

Teáscsészében ücsörögve

Most megjelent könyve borítóján egy teáscsészében ül egymással szemben egy nő és egy férfi, vagy ha úgy tetszik Szoknya és Nadrág (nekünk ez már önmagában tetszik), amint kipirosodva teát vagy kávét szürcsölnek, csak a teafilter címkéje lóg ki a kék csészéből. Közös párbeszédbuborékukból megtudjuk, egy illemkalauzzal van dolgunk, amelyben protokolltanácsok találhatóak mindennapi és kevésbé mindennapi helyzetekre.

‒ Kiknek ajánlja a könyvét?

‒ A Libri Kiadónál megjelenő Illemkalauz nem protokolltankönyv. Sokkal inkább egy javaslatokkal teli útmutató az udvarias, egymásra odafigyelő kommunikációhoz, viselkedéshez. Éppen ezért sem olvasandó az Illemkalauz folyamatosan: bekezdésenként, témakörönként bele-beleolvasva, az illembonbonokból válogatva javasolt fogyasztani. Azoknak ajánlom a könyvet, akik nagyobb figyelmet szeretnének szentelni az udvarias kommunikációnak, az illő viselkedésnek – és ezáltal kényelmesebbé tenni a saját és a körülöttük élők életét.

A Protokollkommunikáció Facebook oldala ITT érhető el.

Szerző: Polgár Ágnes
Kép: Balogh József