Olvasási idő: 7 perc

Schaab-Házak a generálkivitelezőtől, akit szeretünk

A házépítés előtt, alatt vagy után állók valószínűleg jól ismerik már Schaab László generálkivitelezőt, aki nem csak a TV2 Házépítők című műsorának szerzője és műsorvezetője, hanem sokoldalú szakember is. Legfrissebb interjúnkból kiderül, hogyan formálta nyomozói múltja a munkáját és gondolkodását. Illetve az is, hol tart most a saját álomházának kivitelezésében.


Schaab Lászlóval, egy óbudai kávézóban találkoztunk, és egy üdítő mellett beszélgettünk. 


Jól sejtem: a hölgyek teszik meg az első lépést az új otthon felé?

Nálunk igen, de az esetek többségében ott van a férj is a vonalban. Karakán hölgyekről beszélünk, akik pontosan tudják mit akarnak, és nem asszisztensként telefonálnak a férjük nevében. Nyilván telefonálnak férfiak is, ilyenkor a hölgyek ülnek a háttérben – senki nem marad ki semmiből. 

Szóval ez egy teamwork?! 

Ez jó! (Laci mosolyog – szerk. megjegyzés) Akár a mottónk is lehetne. Mert ugye van egy rossz sztereotípia: hogy az építkezés rengeteg párkapcsolatot megvisel, sok házasság megsínyli ezt az időszakot. Mi viszont pont az ellenkezőjét tapasztaljuk. Figyelünk erre is, és gyakran látjuk, hogy a közös munka során a párok még jobban összekovácsolódnak, mert sikerélményt élnek át. Erősebb csapattá válnak, a család összetartása még inkább megerősödik.
Hiszen egy sikeres építkezés közös eredmény. Nem egyszer kaptam magam azon, hogy csak állok a frissen épült házban, nézem őket, és elöntenek az érzelmek: Milyen szép, hogy itt, Magyarországon is van ilyen – hogy 15-20 éve együtt él két ember, a gyerekeik boldogok, a család egyben van.
Ilyenkor mindig megkérdezem őket: – Mi a titok?

Nyomozóból generálkivitelező

Te hol látod a buktatókat? 

Nagy probléma tud lenni, ha rossz kivitelezőt választanak, ha szakember bevonása nélkül vásárolnak telket, vagy úgy kezdenek bele az építkezésbe, hogy nincs rá biztos fedezet. Az is nehézséget okozhat, ha a pár tagjai között nincs egyetértés.
Természetesen nálam sem mindig teljes az összhang a megrendelő párok között, de ami nagyon sokat számít: törekednek rá. És ez nagyon sokat számít!
Egyik kedvenc példám, amikor egy házaspár úgy állapodott meg, hogy a külső kialakítás minden döntése a férjé, a belső pedig kizárólag a feleségre tartozik.
Így másik hasonlóan aranyos történet: a férj óriási, nagyméretű nyílászárókat szeretett volna. Azt mondta a feleségének: „Figyelj drágám, tudom, hogy ez két és fél millió forint, de ez gyerekkori álmom volt. Nagyon szeretném ezeket az ablakokat.” A felesége rábólintott. Az ablakok pedig szenzációsan néznek ki, és tökéletes helyre kerültek!
Cserébe anyuka is megkapta a régóta vágyott, álomkonyháját.
Szóval ezek azok a kis „cukiságok”, amiktől jó érzés ebben a szakmában lenni. Hála Istennek, hogy még vannak ilyen történetek.

Úgy látom, te látod és érzed a párok dinamikáját. Talán még tanulsz is belőle? 

Igen, jól látod. Mi kevesebb házat építünk, mint a hozzánk hasonló cégek. Aminek az az egyszerű magyarázata, hogy „megszűrjük” kikkel dolgozunk együtt. Rengeteget tanultam magáról az emberi elméről.

Mert voltál nyomozó! 

Igen, voltam nyomozó is. Az ott megszerzett tudást át tudtam vinni a jelenlegi vállalkozásomba is. Az üzleti sikereim kulcsa, hogy milyen emberekkel dolgozom együtt. 
Hat vagy hét hónap maga a kivitelezés, előtte három hónapig csak a tervrajzokat bújjuk, meg az engedélyeket, utána egy hónapig csak a lakhatási engedélyt intézzük, az egész ciklus egy év. Ami nem kevés, a minimum, hogy ismerjük meg egymást. 
Három, öt és tíz éves garanciát vállalok a munkáinkra, szóval nekem nagyon nem mindegy, kikkel dolgozom együtt és milyen a napi szintű kommunikáció stílusa. Mikor átadom, nekem abban valóban tíz évig felelősséget kell vállalnom.

Vagy van kémia, vagy nincs

Hogyan döntöd el, kivel tudsz jól együtt dolgozni és kivel nem? Van erre egy bevált módszered? 

Az elsődleges árajánlat után, ha az ügyfél elfogadta, akkor jöhet a személyes találkozó. A személyes találkozón nyílt lapokkal játszom és a feleket is kérem, hogy tegyék ugyanezt. 
Utána jöhet a kérdéssor, amit én állítottam össze. Ebből derül ki számomra, hogy tudunk-e nekik építeni. Tudod, ez olyan mint a jó párkapcsolat, vagy van kémia vagy nincs. 

Mondanál egy példát ebből a kérdéssorból? 

Szeretem tudni, ha van építőiparban dolgozó családtag, erre konkrét kérdés is van. Ha úgy érzem, hogy együtt tudunk dolgozni, akkor kérem, hogy jöjjön el ő is a következő találkozóra. Ilyet más generálkivitelezők nem csinálnak. 
És van még egy speciális példám: Olyan emberrel nem szívesen dolgozom együtt, aki mindentől retteg, például attól, hogy beázik majd a tető, süllyedni kezd a ház stb. Lehet akármennyi pénze, ha mindentől retteg, az megkeseríti mindannyiunk életét.

És hogyan alakultak az eddigi kapcsolataid az ügyfelekkel? 

Néha talán túlságosan is közvetlen vagyok. Van, aki jobban kedveli a három lépés távolságot, mások inkább konzervatívak, és vannak, akik a nagyon laza, haveri hangnemet szeretik. Én egyik véglet sem vagyok igazán – mindig az arany középútra törekszem, függetlenül attól, honnan jön a megrendelő.
A munkámat nagyon komolyan veszem. Fontos számomra a rendszeres, őszinte kommunikáció: naponta tájékoztatom a megrendelőt arról, mi történik éppen az építkezésen. Küldök fotókat, felhívom, elmondom: „Ma elkezdjük a betonalapot, ez nagyjából két hét, közben küldöm az infókat.”

Nagyon izgalmasnak találom, hogy korábban nyomozó voltál, hogy jött ebből az építészet?

2003-ban csatlakoztam a rendőrséghez. Először határrendészként dolgoztam, majd baleset helyszínelő lettem, végül az utolsó években felderítő bűnügyi nyomozóként tevékenykedtem. A rendőrségi pályám 2009-ben ért véget, akkor voltam 25 éves. 2010 körül szereltem le végleg, és külföldre költöztem.
Bécsben festő szakmát tanultam, és egyéni vállalkozóként lakásokat festettem. Nem sokkal később egyre több megbízást kaptam: kérdezték, nincs-e burkolónk, nincs-e ablakosunk? Három-négy hónap múlva már teljes lakásfelújításokat irányítottam. Rengeteg gyakorlati tapasztalatot szereztem, és ez az időszak egészen 2014-ig tartott.
Ekkor új irányt vettem: elmentem önkéntesnek Floridába egy humanitárius szervezethez. Többek között drogprevenciós előadásokat tartottunk, segítettünk rászoruló családoknak Európában, segítettünk felülemelkedni az akadályokon és, hogy a képességeiket még magasabb szintre emeljék az emberek valamint katasztrófa sújtotta területeken is dolgoztunk. A rendőrségen szerzett tapasztalataim és a húszéves judo-múltam sokszor jól jöttek a terepen. Ezt a munkát imádtam – emberekkel foglalkozni, valódi segítséget nyújtani.
Floridában szinte kizárólag könnyűszerkezetes házakat láttam – alig volt beton vagy tégla. Figyeltem, hogyan építkeznek, és magamban csak annyit gondoltam: „Ezzel otthon nem lehetne megélni.” Ezeknek a házaknak sokszor nincs is rendes betonalapjuk – és mégis volt köztük 170 éves is. Elkezdtem találgatni, mi lehet a titkuk?
Aztán rájöttem: nem az számít, miből építed a házadat, hanem az, hogy mennyire törődsz vele. Ha gondoskodsz róla, ha figyelsz rá, akkor az hosszú életű lesz – bárhol is van a világon.

Schaab László a generálkivitelező, akit szeretünk Fotó: TV2


A Schaab név ma már márka

Akkor az ötletet egészen Floridából hoztad?

Igen, mondhatjuk így. 2020-ban jöttem haza, addigra hat év szünetem volt az építkezések és lakásfelújítások világában. Ezért először gyorsan felmértem, mire van itthon kereslet. Minden jel ismét az építőipar felé mutatott – így született meg a Schaab Házak ötlete.
Építünk téglából is, de a fő profilunk a könnyűszerkezetes házak kivitelezése. A Schaab Házak számomra egyet jelentenek a törődéssel, az alapos utánajárással és a garanciával – legyen szó akár tégláról, akár könnyűszerkezetről. A név mára márkává nőtte ki magát, brand lett. Mostanra pedig egyre inkább a könnyűszerkezetes irányba fordultunk.

Mesélj nekünk kicsit a könnyűszerkezetes épületekről.

Ami most igazán megy, az a SIP-elemekből épülő ház. Általánosságban akkor beszélünk könnyűszerkezetes házról, ha az épület egy négyzetméterre jutó súlya nem éri el azt a szintet, amit a tégla vagy a beton meghatároz. Ha ennél könnyebb, akkor már könnyűszerkezetesnek számít – tehát tulajdonképpen „ki van könnyítve”.
Rengeteg könnyűszerkezetes megoldást megvizsgáltam, mielőtt döntöttem. Én végül a fa mellett maradtam. Olyan rendszert kerestem, ami eszméletlenül egyszerű és időtálló. Ez egy folyamatos kutatómunka volt. Találtam egy gyártót, aki még a hagyományos, bevált módszerekkel dolgozik – innen indult az együttműködés.
Fontosnak tartom eloszlatni a tévhiteket is: ezek a házak nem 20-30 évre épülnek, hanem sokkal hosszabb távra. A titok itt is ugyanaz: a megfelelő gondoskodás. Ha egy házról jól gondoskodnak, az meghálálja. És ma már nem igaz, hogy a könnyűszerkezetes épületek télen hidegek, nyáron pedig melegek – ezek a régi félelmek idejétmúltak.

Szerepelsz a TV2 Házépítők című műsorában, hogyan talált meg ez a felkérés? 

Edukálni szerettem volna az embereket, érthető nyelven elmagyarázni, hogyan működik a házépítés. Megismerkedtem egy producerrel, akinek ezt elmondtam, hogy jó lenne, ha Magyarországon lenne olyan érthető, szaknyelv nélküli edukációs műsor, ami segít, hogyan válassz telket, hogyan válassz kivitelezőt, elmondja mi történik az építkezés alatt, mit csinál egy műszaki ellenőr, mit jelent a lakhatási engedély stb. stb. 
Tetszett neki az ötlet és végül sikerült úgy megállapodnunk, hogy szakértőként és félig műsorvezetőként vegyek részt a produkcióban. A témákat én válogathattam össze, már dolgozunk a folytatáson. 

Telket az álomházhoz

Élvezted ezt a munkát? 

Igen, alapvetően ebben látom a kulcsot: ha te, mint megrendelő, jobban érted, mi történik az építkezés során, és be vagy vonva a folyamatba – még akkor is, ha közben végig a fotelben ülhetsz, mert van egy jó generálkiviteleződ –, akkor egészen más élmény lesz az egész.
Könnyebben viseled az építkezéssel járó kihívásokat, és utána jobban is bánsz majd az épülettel. Megtanulod használni, vigyázni rá, törődni vele.
Én ebben látom a jövőt: hogy tudást adjunk át az embereknek. Olyan dolgokról is beszéljünk, amikről mások még nem beszéltek.

Érzed a műsor hatását, hozott már új megrendeléseket a tévés szereplés? Egyáltalán lehet ezt valahogyan mérni?

Alapvetően biztató jeleket látok, de azt gondolom, hogy amit most csinálunk, az nem egy azonnali marketingakció, hanem inkább egy hosszú távú PR-építés. Ez idővel megtérül majd.
Volt már olyan, hogy felismertek az utcán, a konditeremben vagy épp a hivatalban: „Mintha téged láttunk volna abban az építkezős műsorban.” Ez mindig jó érzés.

Szép nézettségi eredményeket értünk el: volt olyan hét, amikor 8,3 százalékos közönségarányt hoztunk – csak viszonyításképp, egy híradó 15-16 százalékot, egy focimeccs 12-13 százalékot szokott. Ehhez képest vasárnap délelőtt 11-kor embereket a tévé elé leültetni szép kihívás – és pont ezért értékes.
Ezekből merítek erőt. És azt mondtam magamnak: csináljuk tovább, mert van még ötletem bőven.

Milyen volt kamerák előtt szerepelni, volt lámpalázad? Ráéreztél elsőre?

Igen is, meg nem is. A műsorvezető társam, Faragó Melinda vérprofi – kisujjból hozta a formát, és azonnal éreztem, hogy hozzá kell felhúzni magam. Mivel a házépítés világát jól ismerem, ebben éreztem magam biztosnak, erre tudtam alapozni.
De tévéműsorban korábban még nem szerepeltem, úgyhogy kellett pár felvétel, mire „emberi nyelven” is meg tudtam szólalni, és nem csak szakmailag. Azt hiszem, a második, harmadik forgatási napra már sokat lazultam és fejlődtem. Az elején persze furcsa volt – de pont ettől volt izgalmas is.

És neked megvan már az álomházad? 

Van egy álomház a fejemben, még a telket keresem hozzá. Sőt, ki van nyomtatva, és ki is van rakva otthon. Sokszor ránézek, de egyelőre most ezt az évet nagyon megtoljuk. 

Mivel kapcsolódsz ki a rengeteget munka után?

Tolni kell, csinálni kell – én ebben hiszek. Ezt láttam gyerekkoromban édesanyámtól is: ha munkaként tekintesz valamire, abba előbb-utóbb belefáradsz. Én úgy állok inkább hozzá, hogy minden következő nap valami újat hoz. Most is két-három olyan projekten dolgozom, aminek csak öt év múlva lesz kézzelfogható eredménye. Feltölt energiával – ilyenkor nem munkának élem meg, amit csinálok.
Szerintem ezt máshogy nem is lehet csinálni, főleg az elején nem. Rendszerben gondolkodom: évente kétszer járok ki Angliába, London mellé, hogy menedzsmentet is tanuljak. Fontos számomra, hogy előre lássak, és biztos alapokon építsünk fel egy jól működő rendszert, ne ad hoc jelleggel jöjjenek az impulzusok – mert az általában nem vezet jóra.
Sokat olvasok, és a sport is a mindennapjaim része – ezek is segítenek. 

Szólj hozzá!

Van gondolatod, tapasztalatod a témában? Írd meg a véleményed vagy történeted a Facebook-oldalunkon – kíváncsiak vagyunk, te hogyan látod!

Oszd meg a cikket!

Ha úgy érzed, másnak is adhat ez a cikk valamit, oszd meg bátran – egy jó gondolat néha messzebb gyűrűzik, mint hinnénk.

Ha tetszik a magazin:

Támogass bennünket, hívj meg egy kávéra.

 

Olvasd el ezt is

Jóllét, ami továbbgondolkodtat

Válogatott írások testi-lelki egyensúlyról, önismeretről és az emberi létről.

Ebben a válogatásban olyan cikkeket szemlézünk, amelyek túlmutatnak a felszínes jóllét-tanácsokon. Gondolatébresztő írások test és lélek kapcsolatáról, életmódváltásról, belső munkáról – hogy a mindennapi jól-létből valódi jóllét lehessen.
Az élet sokszínű, ahogyan mi magunk is azok vagyunk.

Témáinkat az életből merítjük, írásainkkal az élet valódiságát mutatjuk meg.

Tőlünk neked.
Olvasói sarok hírlevél
Lépj be az Olvasói Sarokba különleges tartalmakért!
© 2017-2025 Szoknya és Nadrág Magazin – Minden jog fenntartva.