Az orosz-ukrán háború témája begyűrűzött az otthonainkba, a gyermekeink, unokáink sem maradnak ki belőle. A szakemberek úgy tartják, hogy a háborúról beszélni kell a gyerekekkel, csak nem mindegy hogyan tesszük. Mesélni az oroszokról és ukránokról, a szláv mitológiáról felér egy mesével. Igaz, kicsit nagyobbaknak mesélhetünk, mert tudjuk, a mitológiák is tele vannak furcsaságokkal, szörnyűségekkel. Amiben bátor harcosok, istenek, szörnyek, erdei szellemek élnek, és van egy kunyhó is, ami csirkelábon közlekedik.
A szláv népek az időszámításunk utáni 6. században rajzottak ki Kelet- és Közép Európából és végül benépesítették a mai Oroszország, Ukrajna és Balkán-félsziget nagy részét. Történetük, a szláv mítoszok felérnek egy mesével is:
Csapjunk a közepébe. A gyerekek nagyon szeretik a különleges állatokat. A szláv mítoszok világának is van egy rendkívüli állata a tűzmadár, amit oroszul zsár-ptyica-nak (жар-птица) ejtünk. A Harry Potterből és más nyugat-európai irodalomból ismert főnix madár orosz megfelelője, valamint akár a magyar turulmadárhoz is hasonlíthatnánk. A mese szerint ez a csodálatos madár varázserővel bír, éneke meggyógyítja a betegeket, a vakok visszanyerik tőle a látásukat. A madár a tüzet, a fényt szimbolizálja. A tűz pedig azokat, akik levadászni akarnék őt. Ezt a gyönyörű lényt csak úgy lehet elkapni, ha csapdába ejtik egy arany kalitkába. Azonban a főnix madár, ha mégis kiszabadul, illetve bármilyen bántódás éri, minden megpróbáltatás után még erősebbé válik.
Kiskacsák, nagy fák és rengeteg fej
Mit jelent a szláv kifejezés? A szláv valójában sok különböző nép összefoglaló elnevezését jelenti. A világ teremtését minden nép máshogy meséli el, mi több, egy adott nép több, más-más történetet ismerhet. Egyes szlávok szerint Szvarov és Rod istenek alkották a világot, egy szürke kiskacsa segítségével. Bizonyára bivalyerős lehetett ez a kiskacsa „igazi szuperszárnyas” hiszen segített kihúzni a Földanyát az ősóceán mélyéről – olvashatjuk Thiago de Moraes: Mítoszok Atlasza című könyvében.
Egy másik közkeletű elképzelés szerint az univerzum egy hatalmas fa volt, amelynek ágai és gyökerei között éltek az istenek, az emberek, és más természetfölötti lények. Itt a kisfiam fontosnak látta megjegyezni, ez pont így volt a skandináv mítoszokban is, ahogyan sok más hasonlóság is felfedezhető a két nép mítosza között, nem véletlenül hiszen mindketten északról származó népek.
A szláv mítoszok mitikus világa
A szláv mitológia világfája egy terebélyes tölgy, mely három régióra oszlott. A fa tetején éltek az istenek, vezérük Perun, aki mindenkit szemmel tartott az alsóbb régiókban, és gyakran sólyom vagy sas alakját öltötte fel; középen élt az emberiség, az alvilág pedig a gyökerek között rejtőzött. (pont mint a skandináv mitológiában) Más mitológiai alvilágokkal ellentétben, a szlávoké egész kellemes hely volt: zöld rétek, és legelésző tehéncsordák alkották. Az idillt csak Velesz az alvilág istene rontotta el kissé, aki időnként átalakult óriáskígyóvá, és mindenen végigszántott.
Érdekesség, hogy a szláv istenek világában nem ritka a többfejűség, amivel nem az embereket akarták összezavarni; minden fej a természet egy-egy aspektusát fejezte ki, például az évszakok változását, vagy az égtájakat. A szláv mítoszok többek között ezen a módon magyarázták meg a természet hatalmas erőit: a viharokat, az árvizet.
A szláv világ: Rod, Perun, Szvarog és a többi
A mitológia fő istenei Rod és Perun voltak. Ők ketten uralkodtak mindenek felett: az istenek és világok felett.
Rod volt az egyik főisten. Egyes történetek szerint Rod teremtette a világot Szvarog istennel együtt. Rod, továbbá sok kisebb istennek is volt a szülőatyja. Ő felelt a születésért, és az emberek sorsáért, mert minden újszülöttről ő döntötte el, hogy mi történjen vele az életében. Vagyis sorsisten is volt.
Perun volt a másik főisten, a mennydörgés istene, aki a világfa csúcsáról az egész mindenséget belátta. Kocsiját kecskebakok húzták, fegyvere pedig egy bárd, volt. A történészek szerint, valószínűleg Thor, a skandináv mitológia villámistene és Perun ugyanaz volt. Hasonlóság még a két mitológia között, hogy Perun olyan tulajdonságokkal bírt, mint a skandináv mitológia főistene Odin, például mindent látott. A legtöbb szláv ember Perunt nevezte az istenek fejedelmének, a mivel bizonyára Perun is egyetértett.
Szvarogról meglepően többet tudunk, mint a két főistenről. Rod mellett Szvarog volt a világ másik teremtője, de nem volt főisten. A kovácsolás és a tűz istene volt (mint a görög mitológiában Héphaisztosz). Nagyon sok gyermeke született. Szvarog egyik fia az ág ura, maga a nap volt: Dazsbog. Szvarog a fia, Dazsbog tüzéből kovácsolt fegyvereket az isteneknek. Szvarog neve szó szerint azt jelenti tűz isten.
Dazsbog a nap istene, Szvarog fia, aki nappal áthajtott az égen arany, ezüst és gyémánt színű paripák vontatta lovasfogatával. Dazsbog minden nap folyamatosan egyre öregebb és fáradtabb lett, estére már egy teljesen gyenge öregemberré vénült, de minden reggelre fiatalként született újjá. Lányai voltak a Zorják.
Zorják Dasbog lányai a Hajnalcsillag és az Estcsillag, akik pirkadatkor és szürkületkor kinyitották és bezárták az ég kapuját, hogy apjuk a nap, Dazsbog átkelhessen rajta.
Más istenek a szláv mitológiában
Velesz az alvilág, az erdők, a zene és a varázslat istene. Időnként hatalmas kígyó vagy sárkány alakjában jelent meg. Perunnal nem jött ki jól, rengeteget veszekedtek.
Triglav őrszem isten, akinek egyik arca a felső, a másik a középső, a harmadik az alsó világ felé fordult, nem csoda, ha néha azt sem tudta, hol áll a feje.
Szvantovit az évszakok, a termékenység és a háború négyfejű istensége. Fejei a négy égtáj felé néztek, ezért a világon mindent látott.
Matka Zemlja, az anyaföld istennője, aki nedvességet és életet adott a világnak. Egyes történetekben Perun felesége.
Lada a szerelem és a szépség istennője. A tavasz beköszöntét sok más isten mellett elsősorban neki tulajdonítják.
Belobog és Csernobog két testvér, egyikük a fény és a meleg fehér istene, másik a sötétség és a hideg fekete istene. Soha nem mulatoztak együtt, mert az egyik tavasz és nyár idején uralkodott, a másik pedig az ősz és a tél idején.
Dodola az eső istennője, amikor megfejte a teheneit a felhőket, akkor az égből hullani kezdett az életadó csapadék.
Szörnyek és gonosz teremtmények
Baba Jaga: az ismert boszorkány a szláv mítoszokban a halál és a varázslat istennője. Öregasszony és fiatal lány képében is megjelenik, egy mozsárban ülve repül, kunyhója, amit emberi csontokból készített kerítés, bizonyos történetek szerint pedig sövény vette körül. Baba Jaga nagy csirkelábakon járta körbe az erdőt.
Szimargl rettenetes szárnyas farkas, akinek az őrei a zorják, csillagokhoz kötöztek. A mitológia félelme szerint, ha elszabadul, és felfalja a csillagokat, akkor elpusztul a világ. Párhuzamot itt is találunk a skandináv mitológiában, aminek világvége történetében szintén egy farkas falja fel a csillagokat.
Vámpírok, a ma ismert vámpírok is a szláv mitológiából erednek. A vámpírok olyan gonosz emberek, akik haláluk után vészívó élőholtakká változtak. A szláv mitológiában éppúgy, mint a mai filmekben is, a fokhagyma az egyetlen fegyver ellenük.
Vérfarkasok, más néven váltott farkasok is a szláv mitológiából erednek. Voltak közöttük olyan emberek, akik tetszésük szerint, bármikor farkassá tudtak változni, mint Volh. Másokat megátkoztak, hogy telihold idején alakuljanak át. Mindenesetre, ha éjszaka sétálni indulnánk az erdőben – Thiago de Moraes: Mítoszok Atlasza című könyvében ajánlja – mindig vigyünk magunkkal egy kis oldalast, vagy vég kolbászt, hogy ne essen bántódásunk!
Villák itt nem evőeszközök, hanem gyönyörű fiatal lányokat, de a természetük rendkívül szeszélyes. A szláv mítoszok szerint amikor a Villák eltévedt vándorral találkoztak, akkor rémkedvesen vagy egészen csúnyán viselkedtek, ahogy éppen a kedvük tartotta. A hangjuk olyan erős, hogy amikor énekeltek, süvítő szél kavarodott fel.
Vaszilisza és a csodatévő bábu meséje
A Hamupipőke szláv változatában élt egyszer egy Vaszilisza nevű kedves és gyönyörű kislány, akit az emberek csak Világszép Vasziliszának hívtak, úgy tűnik a régiek nem tudtak menőbb becenevet kitalálni. Vaszilisza még csak nyolcéves volt, amikor az édesanyja beteg lett és a halál szélére került. Egy bábut adott neki az édesanyja azzal, hogy az mindig segíti a jövőben, majd az édesanya hamarosan meghalt.
Ezután az apja összeházasodott egy másik nővel, aki a lányaival együtt odaköltözött hozzájuk. Vasziliszát a mostohaanyja és a mostohatestvérei folyton bántották és dolgoztatták. Gyűlölték őt, úgy tervezték, hogy egy nap végleg megszabadulnak tőle. El is oltottak minden tüzet a házban, és elküldték Vasziliszát tűzért Baba Jagához.
Vaszilisza elment Baba Jaga házához, ahol szörnyen megrémült, mert a háznak csontokból készült kerítése volt, az ajtón a kulcslyuknak pedig csattogó fogai voltak. Vaszilisza csak várt-várt a ház előtt addig, míg megjelent a boszorkány. A lány elmondta Baba Jagának, hogy miért jött, aki azt mondta neki: – Adok neked tüzet, ha kitakarítod a házamat. Így is lett. Baba Jaga elment otthonról, Vaszilisza pedig elkezdett takarítani, ahogy nekiállt, az édesanyjától kapott bábu életre kelt a zsebében, hogy segítsen neki a takarításban.
Baba Jaga visszatértekor nagy elcsodálkozott a ház tisztaságán, megkérdezte Vasziliszát, mégis hogyan tudta ezt így, ilyen takarosan megcsinálni? Vaszilisza nem akarta veszélybe sodorni a bábut, ezért azt hazudta, hogy az édesanyja áldotta őt meg, az áldásával sikerült ilyen szépen kitakarítania. Baba Jaga boszorkányként szörnyen megrémült, hogy egy áldott személy van a házában, ezért egy hamuval teli koponyát adott a lánynak, és elzavarta a házából. Vaszilisza hazament és odaadta a mostohaanyjának ezt a koponyát. Ahogyan a mostohaanyja, és a lányai hozzáértek a hamuval teli koponyához rögvest maguk is hamuvá változtak.
A koponya annak ellenére, hogy csak egy öreg csontdarab, segítőkészen megmondta Vasziliszának, hogy ha nem akar több gondot, ássa el őt. Nemsokkal később egy jóképű fiatalember érkezett Vaszilisza házához. Annyira megtetszett neki a leány, hogy azonnal feleségül kérte. Mivel Vasziliszának is tetszett a fiatalember hozzáment feleségül. Később kiderült, a fiatalember valójában a cár, az orosz uralkodó, így Vaszilisza, az édesapja és a csodatévő bábú beköltöztek a cári palotába. És most egy ismert, egyszerű, de nagyszerű mondattal zárnánk a mesét: boldogan éltek, míg meg nem haltak.
Megjegyzés: A szláv mítoszok a szerző mindennapjait tölti ki, a 12 éves fiának egyik kedvenc témája jelenleg. A cikket is közösen „írták”.
Forrás: Thiago de Moraes: Mítoszok atlasza Móra Könyvkiadó 2018 21-26. oldal és ITT
Illusztráció: Dael
