Hogy hol és mennyi hó esett, vagy milyen klímakatasztrófa állhat a havazás mögött – erről most ne beszéljünk. Kár lenne elrontani azt a mesés érzést, amelyet a hó hozott nekünk Stockholmban, Malmőben, Párizsban, Berlinben, Lipcsében, Prágában, Krakkóban, Bécsben, Győrben, Budaörsön, Pécsett…

Van, ahol ötven centi, máshol harmincöt, megint máshol csak tíz. Nem számít a hótakaró vastagsága. Ami számít: hogy most mindez boldogsággal teli beszédtéma lett. Kapcsolódási pont.

Posztok a Facebookon, videók a TikTokon, fotók az Instagramon és az üzenetküldő alkalmazásokban. A dédpapinak, a nagyinak, az apának, az anyának, a húgnak, a nagybátynak, a keresztanyunak, az unokaöcsnek, a szomszédnak, a buszsofőrnek, a kéményseprőnek, az egyetemi docensnek – mindenkinek lapul legalább két-három friss, havas kép a telefonjában. A fotók pedig egymás között cserélődnek.

Egyik településre előbb, a másikra később érkezett meg a hó. „Boldog karácsonyt!” – köszöntjük egymást mosolyogva január első napjaiban. Újra felcsendül a Jingle Bells, és ha valaki betoppan hozzánk, várjuk: hátha ajándékot hoz. Vagy mi ajándékozhatunk.

A vízkeresztnek most mintha nem is lenne jelentősége: ha eddig nem szedtük le a karácsonyfát, most pláne nem dobjuk ki a zöldet a hóra. Hogy a hó kellemetlenséggel is jár? Kit érdekel?! Talán csak azokat a gátlástalan politikusokat, akik a fontosságukat fitogtatják a havazás okozta gondok kapcsán, és nem látják a lényeget: a havazás egyszerűségét, az élet szépségét. Azt, hogy a hóval együtt a karácsonyi remény is tovább él. Amit nem kellene elvenni az emberektől.

Mert az emberekben a remény a szebb világra tovább él. Kimennek a hóra szánkózni, túrázni, hógolyózni – téli piknikezni. Játszani. Én a fiammal, a hagyományaink szerint betettünk a fagyasztóba néhány hógolyót, felkészülve arra, ha valaki hógolyót bedobva érkezne hozzánk, vissza tudjunk dobni.
A hó összekapcsol. Szeretnék ebben hinni.

A A hó összekapcsol: mosolyt és reményt hozott bejegyzés először 👫Szoknya és Nadrág Magazin-én jelent meg.