A társasjátékozás mellett igényes érvek szólnak: szórakozás, kikapcsolódás, építő időtöltés. Mert miközben dobunk, lépünk és stratégiát gyártunk, reagálunk is egymásra. Fejlődünk: értelmi és érzelmi alapon egyaránt. A társasjátékok pszichológiai hatásairól Győri Zoltán és Győri-Nádai Réka profi játékpartnerekkel beszélgettünk. Interjúnk mottója: #játszaniszexi
Társasjátékozni elsősorban szórakozás és a kikapcsolódás miatt kedvelünk, talán nem is törődve azzal, hogy ennél többet is nyújtanak nekünk a játékok. Pedig igen. Arról, mennyi mindent nyerhetünk azzal, hogy asztal köré ülünk, hogy milyen hatással bír ránk a közös játék, hogyan tanulunk észrevétlenül és teljesedünk általa a Mit Játsszunk? vlog szerzőivel, Győri Zoltánnal és Győri-Nádai Rékával beszélgettünk. Kiderül belőle, hogy mit is jelent az, hogy a társasjátékozás az értelem és az érzelem találkozása.
A házaspárról érdekes tudni, hogy 2011-ben ismerkedtek meg és bár már akkor is szerettek játszani, de nem társasjátékoztak annyit, mint ma, amikor már a munkájukat képezi a játék. Tulajdonképpen együtt alakították közös hobbijukká. Kapcsolatuk harmadik éve körül fedezték fel, hogy mindkettőjüknek fontos a közös játék: – Egyszerre relaxál, fejleszt és építi a kapcsolatunkat is, így idővel még többet társasoztunk, mígnem mindennapos programunkká vált – fogalmaz Zoli.
Réka hozzáteszi: – Zoli akkoriban kezdte el a társasjáték tervezést, rengeteg ötlete volt, és még többet tanult, és tanultunk már együtt azóta a társasjátékozásról. 2017-ben indítottuk el a Mit Játsszunk? vlogot, így vált profizmussá a játék az életünkben.
Társasjátékozás
– Divat most társasozni?
Réka: – Amennyire mi látjuk, igen, egyértelműen. Sokan mondják, hogy a társasjátékozás most aranykorát éli, iszonyatosan sok játék jelenik meg világszerte és itthoni viszonylatban is fantasztikus alkotásokról beszélhetünk. Szerencsére hatalmas a választék és a lehetőségekkel az érdeklődés is nő. A mi, Mit Játsszunk? vlogunk már hároméves lesz hamarosan, mi is csak kapkodjuk a fejünket, mert áradnak hozzánk a játszani szerető vagy társasjátékozni vágyó emberek, és óriási öröm a számunkra, hogy tovább népszerűsíthetjük ezt a hobbit.
Zoli: – Határozottan sikk, menő lett játszani, ismerni a mai társasos trendeket, ez már régen nem csak a gyerekek és a geekek sportja. Egyre többen játszanak, merjük remélni, hogy a mi munkánk is becsábított pár érdeklődőt ebbe a csodálatos világba.
– Létezik valamilyen társasjáték illem?
Zoli:– Nem tudok sajnos, modern írott vagy íratlan etikettről, de sok társaspartinak rákfenéje a mobiltelefon. Gyakran marad kézben, ami tiszteletlenség. Sokan hepciásak az étkezésre játék közben, de alapvetően az általános normák elfogadottak a társas asztal körül is.
Réka: – A már említett tisztelet és figyelem azért elvárt alapértékek, mi például érzékenyek vagyunk az agresszívan kommunikáló résztvevőkre is, szeretjük elkerülni a másokat „szívatni” szerető játékos típust. Azt hiszem egy idő után azért mindenkinél kialakulnak ezek: vigyázunk egymás társasjátékaira, nem borogatunk asztalt… úgy viselkedünk, mint ahogyan máskor is tennénk.
– A játék során sokféle érzelemmel találkozunk, ezek mások, mint a való életben lévők? Ezeket az érzelmeket meg szabad élni?
Zoli: – Az érzelem az érzelem, mindegy, hogy az egy asztal körül, vagy az életem egy másik területén érzem. A szívem nem tesz különbséget, csak az agyam, mindenképpen hasznos megélni az érzéseinket.
Réka: – Társasjátékozás közben rengeteg helyzettel találkozunk, ezek emlékeztethetnek bennünket egy-egy életbeli szituációra. Például egy gyors körben a játékos gondolhat arra, hogyan gyorsan sikerült sok mindent elintéznie, szerencséje volt, két legyet ütött egy csapásra. De ugyanez fordítva is, ha egyre rosszabbul áll, a játék közepén úgy érezheti, hogy nem nyer. Ezek lehet, hogy nem kavarják fel a játékost, de megesik, hogy nehezen éli meg, mert, még dolga van az ilyen, és ehhez hasonló élethelyzetekkel. Ha figyelünk magunkra sok értékes gondolatunk a felszínre kerülhet.
Zoli: – Vagy gondoljunk csak arra, hogy hogyan éljük meg a vereséget – győzelmet. Ezek komoly találkozások lehetnek önmagunkkal, de játékostársainkkal is. Szerintem, játék közben a másiknak egy olyan őszinte arcát láthatjuk meg, ami sokkal közelebb enged a valójához.
– Egy családban, baráti társaságban mindenki együtt játsszon? Van jelentősége annak, ha valaki nem bevonható?
Réka: – Szerintem nagyon fontos, hogy ne legyenek a családban „kívülállók”, akik mindig kivonulnak a szobából, amikor játékra kerül sor. Ez meglehetősen negatív üzenetet közvetít a gyerekek felé, és a többi felnőttnek sem esik jól, bár látjuk, hogy sokszor a társasjátékokkal szembeni tartást régi, rossz emlékek idézik elő. Hál ’Istennek manapság egyre menőbb játszani, így mi is szívesen hivatkozunk rá minőségi, felnőtt hobbiként. Igen, építő és fontos, hogy együtt játsszunk. Nem olyan régen készítettünk pont erről a témáról egy videót: ITT érhető el.
Zoli: – Javasoljuk, hogy játsszunk minél többen együtt, amíg ez senkinek sem kényszer. Sokszor láttuk már hogy a „társasozás ellen beoltott” emberek – látva, hogy a többiek milyen jól szórakoznak – végül mégis odaültek az asztalhoz. Különleges ereje van egy közös játéknak, hasonlóan a közös étkezéshez. Egy kalandot, élményt együtt átélni csodálatos közösségteremtő alkalom és segít, ha valaki nem híradásból értesül róla, hanem átéli azt a szeretteivel.
Az érzelem
– A negatív érzelmekkel mit tegyünk? Tőletek ment már el valaki dúlva-fúlva? El kell engedni a megsértődött játékost?
Réka: – Persze, előfordul, hogy valaki felkapja a vizet játék közben, ilyenkor tudatosítjuk, hogy ő most nagyon komoly tétet rendelt a játékhoz, így a játék számára már nem játék onnantól. Mi szeretjük az őszinteséget a társasjátékban ugyanúgy, mint az életben, így nálunk mindenki bátran megélheti a jó-rossz érzéseit. Ha menni akar elengedjük, ha marad, segítünk neki feldolgozni, de csak, ha igényli ezt. Tiszteljük a játékostársainkat!
Zoli: – Nem szeretem azt a kifejezést, hogy „de hát ez csak játék”. Sértő és nevetségessé teszi azt, aki éppen tanul önmagáról. Mindenki maga dönti el, hogy számára mit jelent a játék. Számomra például az játék, aminek a jelentőségét én magam határozhatom meg. Lehet játék átkelni a zebrán és lehet véresen komolyan venni egy Ki nevet a végén társasjátékot is. A tartalmat és jelentőséget a játékos társítja hozzá. Aki ideges, az találkozik önmagával, egy jelenséggel, ami kizökkentette a lelki egyensúlyából. Gyakran veszem észre magamon is, hogy felbosszantottam magam egy játékon, ilyenkor próbálom ezt tanításként felfogni és megkeresni a bosszankodásom valódi, lelki okát. A (játék közben) ideges embernek szoktuk javasolni, hogy élje meg az érzéseit, és ha tudja fogalmazza is meg, hogy mi nehéz neki. Ezek nagyon hasznos tapasztalások.
– Győzni kell hagyni a másikat? A gyereket?
Réka: – Szerintem semmiképpen, ez ugyanis becsapás, hazugság lenne, még akkor is, ha kegyes. A gyerekek nem „hülyék”, megérzik a kamut és szerintem kifejezetten építő jellegű, ha tudja, hogy bízunk a képességeiben, és segítünk neki, hogy megtanulja megélni azt is, ha utolsó lesz valamiben. Felnőtteknél pláne megalázó lehet.
Zoli: – Én sem javaslom, hosszú távon kártékony. Annyi játék van, szerintem játsszanak olyannal, amiben a nyertes önmagának köszönheti a győzelmét, vagy kooperatív játékot, amiben a játékosok közösen győznek vagy vesztenek. Ilyen például a Pandemic nevű társasjáték. Ez a kezdők bevonására is remek módszer, akik gyakran tartanak attól, hogy valamiképp megszégyenülnek a játékos asztalnál, vagy nem lesznek elég „ügyesek” elsőre. Szerintem nincs ilyen, a gyerekeknél maximum az előnyadással tudunk balanszírozni, ami ősi módszer – a Jesztl József – Lencse Máté: Jól játszani című társasjátékos könyv ügyesen ír is erről.
– Szabad csalni, csalni hagyni? Miért csalunk?
Zoli: – Ritkán találkozom csalással szerencsére, ez ugyanis gyengíti a játékosok közti bizalmat, egyáltalán nem javasolt. A napokban pont erről is készítünk egy videót, hamarosan elérhető lesz a csatornánkon. Közkedvelt téma, sokakat érdekel és ismerek jó pár embert, akiket pont ez tart vissza a társasozástól.
Réka: – Sok esetben a csalás szerintem az önbizalomhiány egy jele, van, aki azért csal, mert unatkozik, vagy nem érdeklik a szabályok, figyelmetlen, esetleg azt érzi, hogy minden áron győznie kell. Kártékony jelenség, erősen rombolja a közösségi élményt.
És értelem
– A játéknak van külön hasznos aspektusa is? Mik ezek?
Réka: – Számtalan, a mi munkánk több oldalról is ez, ezt kutatjuk, keressük. A játékositás, a társasjátékok, játékokon keresztüli oktatás világa nem véletlenül mutat meredeken felívelő pályát, rendkívül szerteágazó és fontos szakmáról beszélünk.
Zoli: – Csak pár alap dolgot említve: Az önmagam és játékostársaim körül tett mentálhigiénés lelki utazáson túl, sok kognitív képességet edz, döntésre sarkall, tanít jelen lenni, feldolgozni, tanulni. Pihentet, feltölt, motivál, fókuszt keresni tanít, önismeretet és társas kapcsolatokat fejleszt.
– A nehéz társasjáték épít?
Zoli: – A „nehéz” fogalma végtelenül relatív, kinek mi számít annak. A nehézség kihívás, fejlődésre ösztönöz, én nem szeretem a nagy kihívásokat, a kisebb, de több sikerélményt annál inkább, de ez én vagyok. Sok játékos inkább hegymászó típus: a kihívások éltetik, szereti, ha keményebb a pálya, még akkor is, ha így csak egyszer van sikere a tízből, mert az egy nagyobb dicsőség. A társasjátékokkal kapcsolatban nem lehet megúszni az egymásra és önmagunkra figyelést, így mindenkinek mindig javaslok kipróbálni sokféle játékot. Igen, nehezeket is, esetleg kiderül, hogy amit nehéznek gondoltunk elsőre, valójában nem is olyan nagy kihívás, és fordítva.
– Milyen gyakran érdemes játszani?
Zoli: – Itt különválasztanám a társasjátékozást és a játékosságot. Nálunk nincs olyan nap, hogy ne játszanánk, de nem mindennap társasjátékozunk. Találkoztam már játéktalan – a szó negatív értelmében vett „komoly” emberekkel, aki túl fontosnak érezte magát ahhoz, hogy leüljön másokkal játszani, ahogy találkoztam humortalanokkal is, szóval nem mindenki játszik. Mi Rékával nagyon szeretünk játszani, nem tudjuk elképzelni a napjainkat nélküle, számunkra ez tiszta örömforrás, ahogy másoknak a sport, vagy egyéb hobbi.
Réka: – A játék mindennapi pozitív hatásait számos helyzetben megfigyelhetjük magunkon: fókuszáltabbak, jobb kedvűek, lazábbak leszünk a „játékos attitűdtől”. A gyerekeknek ez tökéletesen önazonos közeg, gyakorlatilag állandóan játszanak, felnőttként ezt sajnos sokan elfelejtik-, mi azon dolgozunk, hogy minél többen újra felfedezzék. Idősebbek esetében pedig kifejezetten javasolt a szellem frissen tartása érdekében, és egyébként is: miért fosztanánk meg magunkat valamitől, ami ennyire fejlesztő és szórakoztató tevékenység egyben?
