A téli hónapok végén már nem szívesen változtatunk, inkább a megszokott rutinjaink keretei között mozgunk. Tavasszal viszont mindannyian kicsit jobban nyitunk az újdonságok felé. Talán az egyre több napsütésnek, a zöldelő réteknek és a színpompás virágoknak köszönhetően. De mindegy is. A hangsúly a nyitottságon van, használjuk ki! Ismert megoldásokat hoztunk a kiegyensúlyozottság megtalálására gyakorlati oldalról mutatva.

A kiegyensúlyozottság megtalálására nincs egyetlen tudományos módja. Ahhoz, hogy jóban legyünk önmagunkkal és jól tudjunk a környezetünk változásaira reagálni, ahhoz újra és újra magunkkal is kell tudnunk foglalkozni. Időt adni a lelki és testi regenerációnkhoz. Unásig ismételt megoldási ötleteket hoztunk, de igyekeztünk ezeket mégis életszagúan, a gyakorlatban bemutatni.

Napindító rutin

Ha eddig kapkodtunk általában, vagy ellenkezőleg elméláztuk az időt reggelente, akkor most legyünk tudatosak. Mert ha már reggel tudatosabbak vagyunk, akkor ráérezhetünk az átgondoltság ízére a nap többi részében is.

A jól kialakított reggeli rituálék segítenek megkapaszkodni a mindennapokban és erőt adnak a nap hozta hullámvölgyekben. Gondoljuk hát át, mire van szükségünk ahhoz, hogy jobban induljanak a napjaink, mint eddig. Ha kitaláltuk mire lenne szükségünk, akkor tegyük ezeket a lehetőségeket szokássá, idővel mindennapossá. Ragaszkodjunk ezekhez az ismétlődő szokásokhoz, akár a reggeli első korty teáról van szó, akár egy sor tornagyakorlatról. Gondolhatjuk úgy, hogy ezentúl fél órával előbb ébredünk (és ennyivel előbb térünk is előtte lévő éjszaka nyugovóra) hogy reggel legyen időnk picit olvasni, nyelvet tanulni, elpakolni a lakásban vagy éppen meditálni.

Nem kell az egész reggelünket egyszerre megváltoztatni. Egyszerre egy új napindítást próbáljunk ki. Ha mégsem működik keressünk másik programot magunknak. Előfordulhat, hogy tanulni nincs lélekjelenlétünk reggel, de hallgathatunk valamilyen hangoskönyvet az adott nyelven, vagy csinálhatunk teljesen mást, például néhánynyújtó gyakorlatot is végezhetünk.

Jelenlétbe kerülni a napsütésben

Könnyű mondani, hogy éljük meg a pillanatot. A kérdés az, hogyan csináljuk? A mi olvasatunkban a legjobb, ha mindent kicsiben kezdünk és apró lépésekben haladunk lépésről-lépésre előre. Kezdetben adjunk magunknak 10-15 percet, amikor kettesben vagyunk magunkkal és kizárólag csak az itt és most pillanataira próbálunk fókuszálni. Töltsük ezeket az értékes perceket olyan egyszerű tevékenységekkel, mint egy tea elszürcsölése, egy arcmaszk felrakása, ücsörgés az erkélyen, a kertben vagy egy parkban a padon.

Az egyik legkedvesebb mildfulness gyakorlat a kiszellőztetés gyakorlata, tavasszal, nyáron, kora ősszel, amikor meleg van akkor a szabadban leülhetünk egy padra, székre, pokrócra, ami van. Üljünk le, ücsörögjünk, és ahogy ott vagyunk próbáljuk megfigyelni mindent, ami körülöttünk van. Azt az egy, vagy több fát, a bokrokat, a mozgó ágakat, a madarak csivitelését, a járókelőket, a lassan kúszó vagy éppen a rohanó felhőket, az ismerős szagokat kereső kutyát, egy bogarat. Kapcsolódjunk a közvetlen környezethez a figyelmünkkel.

Majd változtassunk a fókuszon úgy, hogy elkezdjük a figyelmünket szűkíteni egyre kisebb térre, és végül egyetlen egy dologra. A pad erezetére, egy felhőre, egy kavics színére, egy virág szárára, a közelben álló fa egyik rügyére. Figyeljük meg a textúráját, a színét, a rávetülő árnyékot, esetleges mozgását vagy változását. Aztán, ha ebből elég lett, akkor gondoljuk át, mennyire nyugtató hatású a szabadban lenni. Értékeljük a teret, ha körülöttünk csend van, akkor a csendet és azt, amit ez a pár perces kikapcsolódás adott. Ismételjük naponta, vagy hetente többször 10-10 percet, figyeljük meg, hogy tudunk napról-napra jobban elszakadni az élet hektikusságaitól, értékeljük a részleteket és érezzük az igazi nyugalmat.

Adjunk hálát és merjünk kívánni

A pozitív látásmódot csak kevesen kapjuk ajándékba, legtöbbünknek meg kell küzdeni érte. Ebben a békés harcban az első lépés, hogy megtaláljuk azokat a dolgokat, amikért hálásak lehetünk. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Elég egy kedves szóra, egy jóízű falatra, egy szerettünkkel közösen megélt pillanatra, egy kellemes beszélgetésre. Persze lehetünk annyira kedvezőtlen, vagy egyenesen rossz, tragikus helyzetben, amikor mindezt nem tartjuk elégnek, és nem bírunk hálásak lenni a kis dolgokért, vagy észre se tudjuk venni azokat, mert akár olyan mély gondjaink vannak. Ilyenkor talán nagyobb és mégis egyértelmű dolgokért legyünk hálásak, mint az egészségünk, az otthonunk megléte, hogy van fedél a fejünk felett, étel a hűtőnkben, ágy a hálószobánkban. Legyünk hálásak azért, ami bár egyértelműnek tűnik, tudjuk jól, hogy nem minden embernek adatik meg.

A hála mellett merjük kívánni magunknak azt, amire szükségünk van, amiktől jobban éreznénk magunkat, boldogabbnak, kiegyensúlyozottabbnak.

Gyakorlat a kiegyensúlyozottság megtalálásához

A kognitív viselkedésterápia olyan eszközöket kínál, amelyek segítségével világosabban láthatjuk a helyzetünket, és talán az ideális egyensúlyt is könnyebben érhetjük el. A kezdetekhez ez az egyszerű gyakorlat is tökéletes lehet: Vegyünk egy üres, fehér lapot, egy vonalzót és egy ceruzát és húzzunk középen egy függőleges vonalat fentről a lap aljáig, hogy két részre osszuk a lapot. Ezután a bal oldalra írjuk fel azokat a dolgokat, amelyekről úgy véljük, hogy elengedhetetlenek a boldogságunkhoz.

Ezek lehetnek egészen kicsi és nagy dolgok is. Például végre lefogyni öt kilogrammot, ehhez eljutni a futópályára, találkozni egy rég nem látott rokonunkkal, élvezni egy színházi előadást vagy jól teljesíteni a közelgő vizsgán. A jobb oldalra pedig azt írjuk, ami meggátol abban, hogy boldogak legyünk. Lehet, hogy bánt ahogyan a kamasz gyerekünk beszél velünk, fáraszt a mindennapos mosogatás, nyomaszt a rumli a cipős szekrényben, vagy nehezen bírjuk a mindennapos ingázást.

Mindezzel tulajdonképpen nem történik más, mint tényként látjuk azt, amit leírtunk: mi a jó és mi a rossz az életünkben? Amiket tovább is gondolhatunk, vajon mi az, ami segíthet abban, hogy világosabban lássunk, és hamarabb változtassunk azon, amiben tudtunk, a boldogságunkért, a kiegyensúlyozottság eljutásához.

Például megláthatjuk, hogy kérhetünk szakértőis segítséget a gyereknevelésben, megbízhatunk alkalmanként valakit a takarítással vagy kitűzhetünk előre egy hétvégét, amikorra színházjegyet veszünk.

Az írásképünkre ne figyeljünk, lényegtelen, ha kevésbé szépen vagy egyenesen csúnyán írnánk, ez most teljesen lényegtelen!

Alvás előtt: érezzük a smaragdzöldet

Bármikor előfordulhat velünk az, hogy elakadt az életünk. Lehetünk ezért elégedetlenek is. Az emocionális agytorna a vibrálás koncepciójára épít, amely az érzelmi összpontosítást segíti elő. Ez a vibrálás azt jelenti, hogy elevennek érezzük magunkat, életet lehelünk abba, amink van, és új dolgokat tanulunk. Érdekes módon ezt a feladatot azelőtt érdemes elvégeznünk mielőtt lekapcsolnánk a világítást éjszakára. Ne feküdjünk még le, üljünk az ágyban és csukjuk be a szemünket. Képzeljük el, hogy másnap úgy ébredünk fel, hogy bármi, amihez hozzáérünk, gyönyörű smaragdzölddé változik. Ami réginek és kopottasnak tűnt, az most élénk ragyogó zöldben pompázik.

Ehhez a sok zöldhöz gondoljuk el, hogy belélegezzük az örökzöldek, zöldek illatát. Ha van aromaterápiánk be is kapcsolhatjuk. Lélegezzük be gondolatban vagy aroma formájában a mentő, a fenyő, a páfrány, a luc vagy az eukaliptusz illatát.

Ez az új belső illatunk lesz az, amely ezentúl mindenhová elkísér. Emlékeztetőnek arra, hogy bármennyire mozdulatlannak, elakadtnak tűnik az életünk, mindig van valami új, amit lehet megismerni, megtanulni, elsajátítani és élvezni. Alkalmazzuk egy héten át mindennap. Ha többször csináljuk, rájövünk mennyire fontos az érzelmi gazdagság és az egészség. Bárhová is sodor az élet törekedjünk a kiegyensúlyozottság megtalálásához.

Gyűjtsünk további olyan apró technikákat, amikkel könnyen élhetünk a mindennapokban. Keresgéljünk a mindfulness, a kognitív terápia vagy az emocionális agytorna elemei közül. Ezek különösebb nehézségek nélkül segíthetnek a kiegyensúlyozottság elérésében.

Fotó: Matsilvan (Getty Images)
Forrás: Dr. Arlene K. Unger: Nyugalom Scolar Kiadó