Félreértés ne essék, a kérdés nem a belső értékekre vagy a közelmúltban véghezvitt jó cselekedetekre vonatkozik, hanem arra, hogy képesek vagyunk-e rendet tartani magunk körül, vagy sem?

Sokaknál megesik, hogy a fiókok roskadásig telnek, a lakás különböző pontjain csak jobbra-balra pakolgatják az ilyen-olyan kupacokat  – legyen szó papírhalmazról vagy épp a vasalni valóról -, és ha valamire szükség van, sokszor hosszan kell keresgélni. Ha ez így van, akkor elég egyértelmű: eljött a rendrakás ideje! Szégyen ide, szégyen oda, hiába szeretnék, vannak, akik nem tudnak folyamatosan rendet tartani maguk körül, sokszor csak akkor szánják rá magukat a selejtezésre és a rendszerezésre, ha már kezdenek összecsapni a hullámok a fejük felett.

A négymezős módszer

Sok-sok évvel ezelőtt, egy internetes fórumon bukkantam rá a négymezős módszerre, amivel hatékonyan ráncba szedhetjük személyes tárgyainkat, íróasztalunkat, polcainkat és fiókos szekrényeinket, sőt, akár egy egész dolgozószobát vagy irodát is átláthatóbbá tehetünk.

Amikor először használtam, leterítettem egy nagy, egyszínű csomagolópapírt az íróasztalom mellé, és egy vastagon fogó filctollal négy egyenlő részre osztottam.

Az elsőre rátettem egy szemetest, ugyanis ezt a zónát azoknak a holmiknak találták ki, amelyekről rögtön tudjuk, hogy semmi keresnivalójuk az otthonunkban vagy a munkahelyünkön.

A második rész az olyan elintézésre váró dolgoké, amikben családtagjaink, barátaink vagy kollégáink is segíthetnek: például javításra váró tárgyak, befizetendő számlák, postázandó levelek és hasonlók.

A harmadik egy igazán veszélyes zóna: erre a területre kerül minden, aminek a kidobásáról csak mi tudunk dönteni, illetve amit csak mi tudunk elintézni és nem bízhatjuk rá a feladatot másra.

A negyedik rész hozza a legtöbb sikerélményt: ide azok a dolgok kerülnek, amiket már hosszabb ideje halogatunk, pedig pár perc alatt túllehetnénk rajtuk: aláírásra váró papírok, meg nem címzett levelek vagy például az elnapolt telefonhívások listája. Ha valami miatt mégsem tudnánk rögvest megszabadulni ezektől, soroljuk be őket a kettes vagy a hármas mezőbe!

Kupac hátán kupac

Igaz, hogy a kaotikus helyzeten nem változtat, mégis megnyugtat a tudat, hogy nem csak én vagyok hajlamos arra, hogy az elpakolásra vagy elintézésre váró dolgokat egymásra pakolva, kisebb (na jó, néha nagyobb) kupacokban halmozzam fel. Ebben az a nagyszerű, hogy az igazán fontos vagy sürgős dolgok könnyen elsüllyednek a tennivalók tengerében, ami csak fokozza az egyre inkább elhatalmasodó káoszt.

Ilyenkor érdemes egy nagy levegőt venni, és egymás mellé tenni az elmúlt időszakban épített kupacokat.

Ha az íróasztalunkon vagy a papírjaink között próbálunk rendet tenni, címkézzünk fel 4-5 dossziét (például így: Munkahelyi feladatok, Családdal kapcsolatos teendők, Lakás- és autóügyek, S.O.S elintézendők stb.), majd tematikusan fűzzük le az asztalon tornyosuló dokumentumokat. Ezek a mappák akár egyetlen felszámolt kupac helyén is megférnek, rendet teremtve a kuszaságban.

Érdemes két -három hetente átnézni a dossziék tartalmát, és ami elévült, vagy amivel már végeztünk, azt kidobni, illetve új kategóriába sorolni – mondjuk a befizetett biztosítási csekk az úgynevezett S.O.S elintézendők dossziéból átkerülhet a Lakás- és autóügyek közé.

Sok kicsi sokra megy!

A rendrakást és a takarítást a legtöbben időhiányra hivatkozva halogatjuk, ám az egyszerre elfoglalt és rendetlen emberek számára is létezik megoldás.

Nem dől össze a világ, ha nem első nekifutásra varázsoljuk tisztává és rendezetté a környezetünket: tökéletes az is, ha mindezt fokozatosan visszük véghez, fiókról-fiókra, szobáról-szobára haladva, több napra elosztva. A lényeg, hogy ne essen meg a szívünk a felesleges tárgyakon: ami nem kell, azt dobjuk ki, amit pedig el kell pakolni, össze kell hajtogatni, ki kell mosni és a többi, azt ne egy másik szobába hordjuk át, hanem végre intézzük el!

Fotó: Pixabay