Kétségtelenül tél van. A hőmérő akár fagypont alatti hőmérsékletet is mutat. Időnként szállingózik a hó, egyszer-kétszer már hótakarónyi mennyiségnyi hullott. Nem esett, az az eső. A hó hull, hullik vagy havazik. Hideg van és tél. Néha még havazik is. Sokfélén vélekedhetünk erről az évszakról, de azzal talán mindannyian egyetértünk, hogy ha már hideg van, akkor legalább legyen hó. Hiszen abból készülnek a hógolyók.

Addig mindenképpen legyen hó, míg zavartalanul teríti be a tájat, és élvezhetjük a hóesést. Hógolyót gyúrhatunk a nedves, frissen hullott hóból, mert abból a legjobb formázni. A téli hangulat varázslatát a hó jelenti.

A hó játékra ösztönöz. A havat élmény különböző formákba gyúrni, hócsatát vívni vele, hóembert építeni belőle vagy más hóalkotásokat faragni. Ez a fajta kreativitás szórakoztató és ösztönző. Egyesíti a gyerekek számára a játék, a kreativitás és a fizikai aktivitás élvezetét, míg a felnőttekben felelevenítheti a gyerekkori emlékeket, nosztalgikus érzést kelthet bennük.

A hógolyó gyúrás, a hócsatázás, a hóangyal mintázása vagy a hóember építése mind-mind kikapcsolódást jelent a mindennapnapi stresszből, háttérbe szorítva a mindennapos gondokat. Talán öntudatlanul mindezt szeretnénk családilag megőrizni akkor, amikor már átnedvesedve, vacogva, de teli élményekkel még egyszer a hóért nyúlunk, hogy hazafelé gyúrjunk egy utolsó hógolyót, amit aztán otthon, emlékként a fagyasztóba tehetünk.

Nálunk legalábbis így sorakoznak a hógolyók a fagyasztóban. Mert mindenki gyúr egyet a nagy hócsata után, vagy csak úgy hazafelé, hogy a másikat, aki éppen nem mozdult ki, meglepje egy hógombóccal. Hiszen a télben ez a legjobb, A hó. Mi más, mint a hógolyók?

Fotó: Pexels Yan Krauku/Canva

Polgár Ágnes