Az élet gyakran ismétli önmagát, újra és újra hasonló akadályokba ütközünk, melyek megoldásával magunkat fejlesztjük. A küzdelem során gyakran megkísért bennünket a sor, gondolhatjuk úgy: fontos a hírnév, a siker és a gazdagság. Pedig a házi gombóclevesnél nincs értékesebb, amit teljesítheti nekünk egy Dzsinn vagy egy Kívánságsárkány, ez teljesen mindegy, a hangsúly azon van, hogy happy end legyen az életünk vége.

A Netflix legújabb kínálatában pár napja jelent meg a Kívánságsárkány című mozi, amire családilag egyből lecsaptunk. Ahogyan illik bekészítettünk rágcsálni valót és szörpöt, ezúttal friss bodzából készültet. Hiszen itt van már a nyár. Mire vége lett a filmnek, a fiammal csak még közelebb ültünk egymáshoz. Nekünk volt mondanivalója.

Párhuzam – kritika nélkül

Ha az olvasó megnéz más ajánlót vagy kritikát az animációról, három névvel találkozik azonnal. Az első Chris Apelhans író-rendező, aki számos rajzfilm készítésében részt vett már, és ebbe is beletette az ötleteit. A második Jackie Chan, aki producervezetőként áll az alkotás mögött, és a kínai harcművészeti jelenetekért ki más lehetett volna a felelős. És a harmadik Aladdin, a jól ismert Disney-mozi, ami kétségtelenül az eszünkbe jutott, ahogy feltűnt a képernyőn a három kívánságot teljesítő, teáskannába beszoruló rózsaszín Sárkány. Mert, ami az Aladdinban lámpás, az a Kívánságsárkányban teáskanna. A hasonlóságok, az egyezőségek a két alkotás során letagadhatatlanok, ami bennünket egy percig sem zavart.

Hiszen tudjuk, az élet gyakran ismétli önmagát, érezhetjük úgy többször a sajátunkéban is, hogy ismerős az a szituáció amiben benne vagyunk. „Történt már velünk ilyen.” És ami velünk megesik, az hasonlóan megeshet mással is, a Föld másik oldalán akár.

Mi több, ugyanabból a szituációból kijöhetünk így is, és úgy is, na meg amúgy is. Mert ugyanazt a mozit láthatjuk ezerképpen. Ezért bennünket nem zavart a párhuzam az Aladdinnal.

A barátomat nem hagyom el soha

Miről is szól a Kívánságsárkány? A főszerepeben a fiatal felnőtt Din áll, aki egyetemre jár, amin ugyan jól teljesít, de mellette újabban alkalmi munkát vállal, hogy eljuthasson gyerekkori barátja Lian születésnapi partijára. Ehhez szüksége lenne egy igazi, minőségi öltönyre, egy olyanra, amire neki nem telik. Dian az édesanyjával együtt él egy egészen kicsi otthonban a munkásnegyedben. A szobája egy függönnyel elválasztott sarok abban a térben, amiben ketten élnek: anya és fia.

A történet viszont valamivel korábban kezdődik, akkor amikor Din még kisiskolásként a kínai írásjeleket tanulta írni. Nem igazán ment jól neki. Míg a többiek az osztályban egész szépen kanyarították a sárkány kifejezés vonalait és hurkait, addig Din inkább lerajzolt egy sárkányt a fűben. Az ügyetlenségért a gyerekvilágban pedig ritkán jár más a csúfolódásnál. Ebben a helyzetben lesz barátja Lina az iskolából. Lina sem ügyesebb az írásjelek terén, ő is sárkányt rajzolt írásjel helyett.

Din és Lina valódi jó barátokká válnak. Együtt mennek haza kézen fogva az iskolából, együtt játszanak, írják a leckét, néznek mesét a tévében, árnyék báboznak a sötétben, fogadják örökbe, és búcsúznak el Pelyhestől, a kiscsibétől. Majd egymástól. Mert Lina és az édesapja, kiemelkedve a szegénynegyedből elköltöznek a fényűző Shanghai-ba.

De búcsúzás előtt, amikor még nem is sejtették, hogy el kell válniuk a barátságukat Din és Lina egy ígérettel megpecsételi: Ezennel megfogadom, hogy a barátomat nem hagyom el soha!

Így mi mást is kívánhatna évekkel később, a fiatal felnőtt Din egy kívánságsárkánytól, aki egy teáskannában vár újabb és újabb gazdái óhajára, (akár csak Dzsinn a lámpás szelleme az Aladdinban), mint azt, hogy elérhesse a barátját Linát. Amihez nem kell más, mint nagymenőnek lenni: drága öltönyben, Rolex órával, saját sofőrrel, személyi asszisztenssel, magánrepülővel. Mindössze 24 óráig, hogy bejuthasson Lina születésnapi partijára. És odaadhassa azt a papírsárkányt, amit gyerekkoruk óta tartogat a barátja számára.

A kívánságsárkány élete sem mese 

Míg Dint az édesanyja a szegénynegyedben minden egyes nap arra bátorítja, hogy semmi mással nem kell foglalkoznia, mint a tanulással (milyen ismerős ez a legtöbbünk számára) és csak a jövőjére gondolnia, addig Lina sem hall mást, minthogy gondoljon a jövőjére, és kizárólag a modell-színészi karrierjével foglalkozzon. Linának pedig nincsen fontosabb az édesapja elismerésénél, ami nem is csoda, alig látja őt, hiszen az apa kizárólag a munkájának él, mert mindent meg akar adni a lányának. Meg is ad mindent, kétszer ugyanazt a drágaköves nyakláncot a születésnapjára, amire nem tud személyesen elmenni.

Ezen a shanghai-i partin viszont megjelenik Din, hogy a gyerekkori barátság fogadalma szerint Lina mellett legyen mindig. Ehhez pedig ki más segítene neki, mint a teáskanna Kívánságsárkánya. Akinek már csak egy küldetése van hátra, egy gazdának három kívánságát teljesíteni ahhoz, hogy végre parádés kísérettel megnyugvást kapjon a Szellemek világába. Mert a Kívánságsárkány élete sem mese, neki is van mit lerónia, helyre tennie benne.

De míg Din minden kívánsága teljesül, ami tulajdonképpen csak egy, mégpedig Lina barátjának lenni újra, és minden szál a helyére kerül, beleértve a teáskannára áhítozók sorsát is, addig a mesének elvehetetlen mondanivalója is a néző elé kerül: a házi gombóclevesnél nincs finomabb, a szeretetnél pedig értékesebb. Amit nem biztos, hogy a Shanghai pompában érünk el.


Fotó: Netflix
Polgár Ágnes