Túl vagyunk az újévi fogadalmakon, talán eddig be is tartottuk azokat. Viszont a dolgos hétköznapok most már tényleg ránk szakadnak, hogy a gyerekeink visszakerülnek az óvodákba, iskolákba. Nézzük meg, hogyan integrálhatjuk be a mindennapi életünkbe a fogadalmainkat.

Az év eleji fogadalmak humor faktora a diétázás, a fogyás, hogy most aztán idén leadunk minden felesleges kilót, vagy ha az nincs akkor sokkal egészségesebben élünk és többet mozgunk, mint tavaly tettük. Holott a tavaly alig egy hete volt.

Persze a fogadalmak szólhatnak másról is, vagy lehetnek ennél részletesebbek, mint hogy mennyivel szeretnénk karcsúbbak, illetve izmosabbak lenni. Az öngondoskodás kérdése továbbléphet a vízfogyasztásunkra, a kevesebb nassolásra, az alaposabb fogmosásra, a szabadlevegőn eltöltött idő mértékére és arra is, hogy mennyit vagyunk önmagunkkal. És akkor még nem beszéltünk másról.

Én is tettem idén, mondjuk úgy fogadalmakat, vagy ahogyan én szeretek erre gondolni, a fejemben rendszerezni kezdtem a tevékenységeimet, amik fogadalmakkal jártak. A testképem mellett a karrieremre, a nyelvtudásomra, a társadalmi interakcióimra és még a házi munkára vonatkozólag is. Ami nem kevés terület. Fejben tudom, hogy ez sok. És ezt tudnunk kell mindannyiunknak, hogy a fogadalmaink mennyire betarthatóak. Vagy sem. Mert ha ezt tudjuk, akkor a gyakorlatba is könnyebben átültethetjük azt, hogyan integráljuk sikeresen az újévi fogadalmainkat.

Rendszerezzük a tevékenységeinket

Úton útfélen olvasom-hallom azt ismeretlen ismerőseimtől, barátaimtól, hogy hozzám hasonlóan el kezdték rendszerezni a tevékenységeiket. Nem nagyot mondanak, fogadnak, ígérnek maguknak, azaz nem hazudnak arról, mennyi mindent csinálnak másként a jövőben, azaz egyik napról a másikra, hiszen csak egy szilveszteri este az, ami elválaszt bennünket a tavalyi évtől, és nem több.

Örülök, hogy nem vagyok egyedül azzal, hogy gondolkodom, gondolkodunk, rendszerezünk. Mert átgondolni mit, hogyan és merre tovább jóval észszerűbb, mint csak úgy csinálni. Érdemes tudatosnak lenni az új szokások bevezetése során. Figyelnünk arra, hogy miért szeretnénk változtatni, a változtatást pedig tudatosan megélni.

A rendszeresség lényege pedig az, hogy konkretizáljuk a céljainkat és a lehetőségeinket. Felmérjük meddig terjed az erőnk, a tudásunk, a körülményeink. Utána pedig megfogalmazzuk a céljainkat konkrétan és mérhetően.

Például, nem csak azt mondjuk magunknak, hogy nem akarunk kupiban élni, hanem meghatározzuk azt is, hogy ehhez mindig mindent a helyére teszünk. Ehhez pedig megteremtjük a körülményeket, hogy mindennek legyen saját helye. Vagyis előbb dobozokat, rendszerezőket, fiókokat szabadítunk fel vagy vásárolunk. És a családunkkal is megbeszéljük, hogy ki, milyen feladatot hajlandó vállalni azért, hogy ne egy állandó kupiban éljünk. Amit aztán mindenki meg is csinál. Többé-kevésbé. Ami pont így „normális”

Túl az újévi fogadalmakon

Mindannyiunkban él egy kép arról, hogyan szeretne élni. Ez a kép már egészen fiatalon kialakult bennünk, már gyerekként, kamaszként. A kép pedig az életünk során változhat. A leggyakoribb, hogy megalkuvóvá tesz bennünket. Lemondóvá, rezignálttá, tehetetlenné, beletörődővé, ha nem úgy alakulnak a dolgaink az évek teltével, ahogyan a fiatal énünk elképzelte azt. Ami valahol teljesen normális, hiszen gyerekként, fiatal felnőttként még híján voltunk annak a tudásnak, aminek érett felnőttként már a birtokunkba kerül. Könnyebben álmodhattunk nagyot.

Ugyanez történhet az újévi fogadalmainkkal is, ha nem tudatosan, nem rendszerezve állunk azokhoz. A céloknak nem elég konkrétoknak lenni, reálisan és elérhetőnek is kell lenniük. Mert a túlságosan is magasra tett álmok, ambiciózus célok elérése hosszú távon demotiváló lehet. Ha túl messze vagy túl magasan vannak a céljaink, akkor elfáradhatunk az út során, míg elérjük azokat. Ha egyáltalán el tudjuk érni azokat. Bár miért ne tudnánk?

Ahhoz, hogy optimisták maradjunk, a rendszerezés során arra is figyeljünk, hogy támogatásunk, segítségünk is legyen. Mondjuk el, osszuk meg azokkal a terveinket, akikről tudjuk, hogy pozitív módon lesznek mellettünk. Még ha figyelmeztetnek is a buktatókra, akkor sem húznak le vele. Ez lehet akár egy online ismerősünk vagy egy közeli barátunk is.

A rendszerezés idomuljon a valóságos hétköznapjainkhoz. Ha például a rendszerezés során úgy látjuk, hogy a vállalkozásunk népszerűsítéséhez szükségesek a hírlevelek küldése, akkor ne csak azt mondjuk ki, hogy ezentúl hetente kiküldünk egy hírlevelet, hanem keressünk egy fix időpontot ahhoz, amikor ennek a technika oldalát megcsináljuk, vagy egy hozzáértőnek delegáljuk, kerítsünk időt arra is amikor ezeknek a hírleveleknek a témáit hónapról hónapra kitaláljuk, és legyen arra is betervezve az idő hétről-hétre, amikor megírjuk azokat.


Ritmusban maradni

A rendszerezésünk bármire kiterjedhet, munkára vagy magánéletre egyaránt. Új skillek elsajátítására, háztartási tevékenységekre, az internetezési szokásainkra, sportolásra, a húsfogyasztásunkra, a párkapcsolatunkra, az utódainkkal való kapcsolatunkra, az idős szüleinkről való gondoskodásra, a növények ápolására…bármire.

A lényeg, hogy legyünk és merjünk tudatosak lenni és maradni a változásban, Figyeljünk arra, hogy mi az, amiért változtatni szeretnénk, ne tévesszük szem elől ezt, éljük meg tudatosan a változást. Maradjunk rugalmasak. Ne feledjük el, az élet változó, mindig felléphetnek olyan helyzetek, amikor szükség van a rugalmasságra, a flexibilitásra. Például elhatározzuk, hogy minden étkezés alkalmával, némi emésztési pihenés után elmosogatunk, de ha a gyerekkel kell leülnünk tanulni, és a házi munka későbbre tolódik, akkor se ostorozzuk magunkat. Istenem, van ilyen!

Fontos, hogy ne essünk kétségbe, tényleg ne bántsuk magunkat, ha egyszer-kétszer nem sikerül betartanunk a terveinket, ha a rendszerezésünkről kiderül, hogy még sem jó a logikai sorrendje. A változás nem egy verseny, hanem egy folyamatos fejlődési út. Legyünk türelmesek önmagunkkal, élvezzük azokat az akár pici pozitív változásokat, amelyeket elérünk.

Ünnepeljük meg a kisebb mérföldköveket is. Önmagunk dicsérete motiválóan hathat ránk, és megerősíthet bennünket a kitartásban. Ne feledjük, az élet változik, folyamatos mozgásban van, előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor újra kell terveznünk, és újra kell rendszereznünk az életünket a kitűzött eredmények eléréséhez.

Élvezzük az utat és azt, hogy merünk tenni a saját álmainkért, még akkor is, ha azok részben vagy egészben módosultak ahhoz képest, mint amilyet egykoron elképzeltünk magunknak. A jó az egészben az, hogy többnyire tényleg rajtunk áll, hogyan tovább.

Fotó: Brodie Vissers