Olvasási idő: < 1 perc

Üldöztem egy férfit, aki nem tudott elmenekülni előlem

Üldöztem egy férfit… No, nem az érzelmeimmel, bár egy igazi aranyember. Mindösszesen annyi volta bűne, hogy valamikor februárban elkezdett nálam egy munkát, és azt elfelejtette befejezni. Hát ez nem szép dolog, ezért aztán próbáltam elérni telefonon.

Ez máskor elég hatásos módszer, de ebben az esetben nem volt célravezető. Sem email postás, sem az sms nem jutott célba. Emberünk eltűnt, mint ama szürke szamár a kedvezőtlen időjárási viszonyok közepette. Hiába üldöztem. Tudom, mesterembernek lenni nem könnyű feladat. A kuncsaftok szétszedik őket, azonnal kellenek mindenkinek. De a jó mester senkinek nem mond nemet, ezért aztán a tanulóévek alatt külön tantárgy, hogy megtanuljanak kíméletesen hazudni.

Mert azt ugye nem mondhatják, hogy „Figyelj! Fogalmam sincs mikor tudom megcsinálni a munkát, ne is számítson rám!” Ezért aztán megtanulják az ideillő szó-összetételeket. Például: „Ha amoda végeztem” (jelentése: négy hét, és végtelen közötti időintervallum) vagy „Jövő hónapban odaérünk” – jelentése: az idén ne is számíts rám, avagy „Kezdjél nyugodtan kipakolni, hamarosan jövünk” – valódi mondandója: három hétig kupiban leszel, és mikor már idegropit kapsz, akkor felvonulunk”. És a klasszikus : „Jövőhéten jövök!”

Ezt a szomszédom, aki ács, már simán köszönési formának használta. Én odaböktem, hogy „Jó reggelt!” amire ő visszaköszönte: Jövőhétenittleszek!

Nos, a lényeg az, hogy az én mesterem egyszerűen hiányzott arról az óráról, mikor ezt tanulták, így aztán nem tudott hazudni, inkább nem mondott semmit, csak befutott volna, mikor elérkezettnek látja az időt. Már már megmenekült szegény, de nem számolt valamivel…

Mégpedig az FBI és CIA módszereit is felülmúló nők közötti információáramlással és kémhálózattal. Ugyanis a körmös elmondta a fodrásznak, aki továbbadta a masszőrnek, aki felhívott engem, hogy mesterünk a városban dolgozik. Pontos helymeghatározást kaptam, és tegnap délután becserkésztem az áldozatomat. Jelentem, a munka nálam folytatódik! Így esett meg, hogy üldöztem egy férfit.


Fotó: Pixabay

Nagyné Banadics Anikó

Nagyné Banadics Anikó

Nagyné Banadics Anikó 1971-ben született Füzesgyarmaton, ahol a mai napig él. Közgazdasági végzettsége van, majd minőségbiztosítási mérnök diplomát szerzett három gyermek nevelése mellett.

Tíz éve saját vállalkozásában dolgozik, vendéglátóként működik, mely, vallja, az egyik szerelem az életében. Az írás szeretete a szakdolgozatának készítése során ragadta el, lektora biztatására kezdte komolyabban venni.

Vendégszerző lett a Lidikűr, a Sokszínű vidék, Vous és egyéb magazinokban. Ettől függetlenül amatőrnek vallja magát, karcolatai „életszagúak”, a hétköznapokból kiragadott jelenetek néha keserű, néha szarkasztikus, vagy vicces oldalukat mutatják, de mindig a valóságból erednek. Ennek alapja az a mesekönyv is, mely 2021 tavaszán jelent meg. A Morgongóc meséiben két mesebeli főszereplő segítségével ismerhetjük meg az emberi érzelmek változásait.

Szólj hozzá!

Van gondolatod, tapasztalatod a témában? Írd meg a véleményed vagy történeted a Facebook-oldalunkon – kíváncsiak vagyunk, te hogyan látod!

Oszd meg a cikket!

Ha úgy érzed, másnak is adhat ez a cikk valamit, oszd meg bátran – egy jó gondolat néha messzebb gyűrűzik, mint hinnénk.

Ha tetszik a magazin:

Támogass bennünket, hívj meg egy kávéra.

 

Olvasd el ezt is

Jóllét, ami továbbgondolkodtat

Válogatott írások testi-lelki egyensúlyról, önismeretről és az emberi létről.

Ebben a válogatásban olyan cikkeket szemlézünk, amelyek túlmutatnak a felszínes jóllét-tanácsokon. Gondolatébresztő írások test és lélek kapcsolatáról, életmódváltásról, belső munkáról – hogy a mindennapi jól-létből valódi jóllét lehessen.
Az élet sokszínű, ahogyan mi magunk is azok vagyunk.

Témáinkat az életből merítjük, írásainkkal az élet valódiságát mutatjuk meg.

Tőlünk neked.
Olvasói sarok hírlevél
Lépj be az Olvasói Sarokba különleges tartalmakért!
© 2017-2025 Szoknya és Nadrág Magazin – Minden jog fenntartva.