Utasok taxis szemmel. Így viselkedünk mi utasok

Beszállunk a sárga autóba, ahol úgy folytatjuk tovább az életünket, mintha a sofőr egy szellem lenne. Csakhogy a taxis füle hall, és a szeme lát, akaratlanul. Így viselkedünk mi utasok:

A taxis állás kérem bizalmi. Ez nem kérdés. Éppen ezért a jó sofőr a közlekedésen kívül nem hall, nem lát és nem beszél. Így főszereplő taxisunk nevét nem áruljuk el. Igaz neve helyett szólítsuk most őt Istvánnak. Bízunk benne, megérti a kedves olvasó a helyzetet! Cserébe viszont István sem mond pontos adatokat.

István idestova két és féle taxizik. Éjjel vagy éppen nappal, hétköznap, hétvégén, ünnepnapon éppúgy. Aszerint megy ki, hogyan érzi, mikor lehet több fuvarja. Van, hogy téved. A szilveszterről a laikus is úgy vélné, hogy akkor nincs elég taxi kint az utcán, ami elég lehet(ne). De nem így van. Idén legalábbis nem így volt. Hiába állt István droszton, vagy csak úgy gurult, és várt a központra nemigazán volt fuvar. Vagy ha volt is, amikor kiért a címre, le is mondta az utas a vitelt. A szilveszter lázában égve meggondolta magát, inkább bulizott tovább. Istvánnak ezen az éjszakán volt a legtöbb ilyen peches kiérése egy este alatt. Ha hisszük, ha nem, ilyen is előfordul. Nem is kevés, minden hétre jut egy-két lemondás. Amit István nem is ért, ő nem tenne ilyet, ha egyszer odahívná a kocsit.

Ilyen és hasonló sztori viszont bármikor akad. Hasonlóan, ahogy az éttermekben a pincérek elcsodálkoznak egy-egy vendég magatartásán, úgy a taxisok is el tudnak képedni bizonyos utasaikon.

Utasok taxis szemmel: Elől vagy hátul 

Az amerikai filmekben, a sofőrt és az utasteret elválasztó plexi miatt nincs is más lehetőség, az utas csak hátra ülhet. Ez egyébként mindkettőjüket védi. Egymástól. Hazánkban – hála az égnek – ritkán fordul elő taxistámadás, így választhatunk hol szeretnénk helyet foglalni: elől vagy hátul. István szerint, a legtöbb egyedül utazó inkább hátra száll be, mintsem előre. Kivéve az idősebb embereket, ők előre ülnek inkább, mert kényelmesebben ki-be tudnak szállni és több a hely a lábuknak. De az ülés helyzetét ők sem szokták megváltoztatni, nem húzzák előrébb vagy tolják hátrébb, és nem is döntik meg. Barátok, barátnők inkább hátra ülnek egymás mellé. – Ami nekem döbbenetes, hogy a párok, házasok közül sokan külön ülnek le, a férfi előre, a nő hátra. Én ezt nem tudnám elképzelni, hogy külön üljek. Számomra ez mindent azonnal elárul róluk – meséli István.

István arra a kérdésre, hogy a női utasok flörtölnek-e vele, mosolyogva hárító választ ad. Viszont elárulja azt, hogy az utasok nemtől függetlenül egyfajta kényszert éreznek, hogy beszélgessenek vele, még az időjárás témája sem riasztja őket vissza jobb híján, pedig ő egyáltalán nem igényli, hogy szóval tartsák őt. Sőt, inkább annak örül, ha az útra figyelhet.

Arról viszont, merre haladjanak, ha az utas kívánja, zokszó nélkül értekezik. A navigáción egyértelműen látszik, milyen irányba lenne érdemes haladni. Ám ennek ellenére vannak, akik, a szerintük rövidebb úton akarnak mindenáron menni, akkor is, ha arra dugót írnak, vagy egyértelműen észlelhető, hogy az a hosszabb út, nem az, amit István javasol. De a taxis arra megy, amerre kívánják.

Mintha csak otthon lennének

A vitatkozó párok ahogy közlik a címet, már folytatják is ott, ahol abbahagyták. – Azon nem csodálkozom, hogy megbeszélik a hétköznapi dolgokat, ki, mit intézett el, sikerült e venni sajtot a melegszendvicshez, befizette egyik a telefonszámlát vagy sem, de azon mindenképpen, hogy nem képesek türtőztetni magukat, és tényleg képesek előttem vitatkozni, veszekedni is akár – árulja el a sárga autós.

Egyik alkalommal a tizenharmadik kerületből vitt egy párt a tizedik kerületbe, amikor beszállás előtt a férfi úgy kiabált fel az utcáról sürgetőleg a nőnek, hogy siessen már, hiszen már itt a taxi. – Miután a nő beült, onnantól egész úton azt hallgattam, de bunkó volt vele a férfi, mert előttem hogyan beszélt vele – vázolja István a helyzetet – szerintem, ebben az esetben valahogy a nő sem érezte, hogy ez sem jobb, hogy most meg ő hogyan beszélt a férfival előttem. Ugyanazt tette mindkettő.

István elmesél egy olyan esetet is, ami ugyan nem volt nagy veszekedés, inkább csak szurkálódásnak nevezné, amikor egy házaspár egy születésnapra igyekezett, és ott a kocsiban derült ki, hogy nő otthon hagyta az egyik ajándékot. Nem mentek vissza érte, mert már így is nagyon késésben voltak, és több ajándékot is vittek, de a férfi végig piszkálta a nejét ezzel az út során, hogyan lehetett ilyen feledékeny.

Gyakori a sok profán féltékenykedés is, tudjuk meg Istvántól, amikor az egész út arról szól, hogy a feleség szerint a férfi túl sokat kokettált a pincérnővel, egy másik vendéggel a buliban, esetleg kolleganőjével a céges partin. István úgy tapasztalta inkább a női utasok a féltékenyek, mintsem a férfiak.

Barátnők egymás közt

A hölgyek természetesen hátra huppannak be, és akár az egész utat végig csacsogják. Kitárgyalják a többi barátnőt, a munkatársakat és természetesen a szerelmi kapcsolataikat, nem kímélve a szóban forgó férfit. Ha egyedül utaznak, akkor gyakran telefonon beszélgetnek a barátnőikkel. – Nem emlékszem pontosan, hogy utolsó órás kismama, vagy egészen pici babával volt az a nő, aki telefonon a barátnőjének panaszkodott, és ott jelentette ki előttem, hogy márpedig nincs több húzása a (leendő) apukának –  értettem, hogy nem könnyű a helyzete, de még is csak egy taxiban hozott döntést előttem, fűzi hozzá István.

S hiába, hogy István taxizás közben „csak” egy sofőr, akire nem tartozik az utas élete, véleménye mégiscsak adódik, ha egyszer előtte történnek bizonyos dolgok. Számára egyik ilyen felejthetetlen az a lány volt, aki a tökéletesség mintaképét akarta sugározni, de elviselhetetlenül büdös volt a szája. – Tipikusan az a lány, akire azt mondjuk cicababa. Mintha egy divatkatalógusból lépett volna ki. Utolsó divat szerint felöltözve, illatos parfümmel, teljes sminkkel, szép frizurával. Viszont mellém ült be, és azt hittem elájulok a szájszagától – árulja el István. A lány az út során végig telefonált, feltehetőleg ő is a barátnőjével beszélt, arról, hogy milyen kretén a pasija, és mennyire nem érdemli meg őt. – Nagyon nehéz volt magamban tartani, hogy ő sem tökéletes, nem ártana fogat mosnia, de persze nem tehettem, nem tettem – bukik ki a Istvánból.

A taxis vásárol

Bármilyen meglepőnek tűnik, egy taxis életében annál hétköznapibb, hogy nem is utast szállítanak, hanem vásárlást intéznek. Leggyakrabban cigit és alkoholt vesznek. Sűrű az is, amikor gyógyszert kell vinni a patikából, ami ha vényköteles, akkor István először a receptért megy el, majd a gyógyszertárba gurul el a piruláért, és vissza. Rendszeres az is, hogy bizonyos törzsutasok komplett bevásárlást kérnek. István, vásárlást kérő törzsutasai között, van egy egyedülálló anyuka, egy idős orvos, egy előadóművész, egy elfoglalt házaspár és egy beteg néni. A teljes bevásárlás alatt a pékárutól a tejterméken át egészen a higiéniai termékekig bármi szerepelhet. A listát vagy a diszpécser központon keresztül kapja meg István, vagy elküldik neki sms-ben. De olyan is volt már, hogy az üzletben állva telefonon kapta meg a pontos listát.

Leginkább a fiataloknak éri meg, hogy felhívva a taxitársaságot kérjenek két üveg pezsgőt, egy drága whiskyt vagy éppen egy üveg bort. Ez utóbbi a romantikus vacsorákról sem hiányozhat. Ilyenkor az utas természetesen fizeti a bevásárlás költsége mellett az útdíjat is.

Ritka, de előfordul, hogy szülők rendelnek sárga autót a gyerekeiknek, mert a felnőttek valamiért nem tudnak időben eljutni a gyerekért az óvodába, vagy iskolába. István összesen három ízben fuvarozott kiskorút. Kétszer egy tíz év körüli kisfiút iskolából edzésre, és egyszer egy hatéves kislányt egy gyerekzsúrról haza.

Fotó: Unsplash