A Veganuary kihívás során vegán étrendet követtünk januárban, az egészség és a fenntarthatóság jegyében. De a hónap végével nem kell elengednünk a húsmentes étkezést – különösen, ha bevált számunkra. Sőt, érdemes még tudatosabbnak lennünk. Jó, ha tudjuk, nem minden vegán étel fenntartható vagy etikus, még ha állati eredetű összetevőket nem is tartalmaznak.
Több okunk is lehetett arra, hogy belevágtunk a Veganuary (Veganuár) kihívásba. Talán könnyíteni szerettük volna az emésztésünket, fogyni akartunk a húsmentes ételek segítségével, fontosnak tartjuk az állatvédelmet, vagy éppen a fenntarthatóság és a környezetvédelem motivált minket. Az is lehet, hogy egyszerűen csak szerettünk volna változatosabban étkezni. Bármi is volt az indok, érdemes tudatosan továbbvinni ezt az utat – hiszen sok vegán étel is érintett lehet etikai és környezeti problémákban, még ha állati eredetű összetevőket nem is tartalmaznak. És megismerni a nem környezetbarát fehérjék útját az asztalunkig.
Először is, legyünk tisztában a fogalmakkal. A „fair trade” kifejezés kifejezetten a méltányos kereskedelmi gyakorlatokat jelöli, például azt, hogy az adott termék előállításában részt vevő munkások és termelők méltányos bért kapnak, emberséges munkakörülményeket biztosítanak számukra, és a környezetet is kímélő módszerekkel dolgoznak, vagyis fair trade módon van lehetőségünk beleharapni egy banánba, vagy sem.
Az „etikusság” egy ennél szélesebb fogalom már, egy olyan szemléletmódot és gyakorlatot takar, amely a gazdasági, társadalmi és környezeti hatásokat egyaránt figyelembe veszi az előállítás és fogyasztás során. Ez vonatkozik a munkakörülményekre, az élőlények tiszteletére és a fenntarthatóságra egyaránt. Az etikusság tehát egy egyensúlyi rendszer, amely nemcsak a termék végső formájára, hanem az egész előállítási folyamatra és annak hatásaira is összpontosít.
Vegán ételek és az etika
Sok vegán étel is érintett lehet etikai és környezeti problémákban, még ha állati eredetű összetevőket nem is tartalmaz. Ilyen az avokádó, a mandula és a kókusz, amit a legtöbb vegán étkező ember szeret. Ezek előállítása jelentős környezeti terhelést róhat a termelő régiókra például a vízhiány vagy az erdőirtás miatt. Sokszor az ültetvényeken dolgozó emberek nem kapnak méltányos fizetést, ami nem illeszkedik a fair trade elveihez. Bár a quinoa (ejtsd: kinóa) egy tápanyagban gazdag szuperétel, a búzaallergiások és a gluténérzékenyek kedvence, mégsem mondható etikus ételnek. Mert a globális kereslet megnövekedése miatt a termesztésének az ára megemelkedett. Annyira, hogy ez nehezebbé teszi a helyi közösségek számára, hogy megengedhessék maguknak a saját alapélelmiszerük fogyasztását.
Az etikai morált súrolja gyakran a banán, a kakaó, a kávé- és a teafogyasztás is, amennyiben nem ismerjük ezeknek az élelmiszereknek a kereskedelmi útját, körülményeit. Hiába vegának, ha nem mindig fair trade tanúsítottak, mert az előállításuk körülménye, gyakran kizsákmányoló, és jelentős ökológiai hatással járnak. Ha megfizetnénk a banán termelésének a valódi árát, háromszorosába kerülne, így viszont létminimum alatt élnek a termelői.
Van olyan vegán étel, ami „rosszabb” lenne a marhahúsnál?
A marhahús termeléséről gyakran halljuk, hogy ez az egyik legnagyobb szén-dioxid-kibocsátással járó iparág, főként az állatok metán kibocsátása, az állatállomány takarmányozásához szükséges mezőgazdasági földhasználat, valamint az erdőirtás miatt. Sokan ezért is mondanak le a fogyasztásukról. Nem is nagyon találni olyan vegán ételt, ami pontosan annyira káros környezeti szempontból, mint a marhahús, azonban bizonyos ételeknek lehet jelentős ökológiai terhelése.
Ilyen a nagyüzemi termesztésű szójabab, amit ha nem fenntartható módon termesztenek, az hozzájárul az erdőirtásokhoz. Magas szén-dioxid kibocsátással járóak a trópusi gyümölcsök is, minél messzebbről szállítják hozzánk azokat, annál magasabb. Hiába szeretjük az ananászt, a mangót, a sárkánygyümölcsöt, ha a szállításával járó szén-dioxid kibocsátás túl magas értéket üt meg. Ez persze nem azt jelenti, hogy egyáltalán ne fogyasszuk, de legalább módjával. A szójabab nem tartozik a környezetbarát fehérjék közé.
A pálmaolaj rengeteg élelmiszerben ott van, a gigantikus mennyiségű olajhoz óriási földterületekre van szükség, amit sok esetben az esőerdők területéből vesznek el, miután azt kiszárították és felégették. A pálmaolaj termelése ebben a formában nem fenntartható, legalább olyan rossz, mint a marhahús termelése.
Akkor mit együnk? Hogyan lehet vegánul, etikusan és környezetbarát módon táplálkozni?
Az egyik legkézenfekvőbb megoldás, ha a szezonális, helyben termesztett élelmiszereket vásároljuk elsősorban. Februárban és márciusban ilyenek a káposzták (fehér, vörös, kelkáposzta), a fehér- és a lilahagyma, a téli póréhagyma, a cékla, a zellergumó, a tárolt sütőtök, a téli alma és körtefajták, a télálló spenót, na meg a sárgarépa és a gyökér. Áprilisban pedig már jobb dolgunk lesz, ahogy. megjelennek a tavaszi zöldségfélék, a zsenge sárgarépa, a retek, a szezon eleji fokhagyma, a tavaszi spenót, petrezselyem, az újhagyma és az újkrumpli.
Nem kell lemondanunk a kávéról, a kakaóról, a teáról, de még a banánról sem, csak keressük a fair trade tanúsítványokat az élelmiszereken, mielőtt a kosarunkba tennénk azokat. Vannak olyan márkák, amiben bízhatunk.
Etikusan és környezetbarát módon étkezünk akkor is, amikor figyelünk az ökológiai lábnyomunk minimalizálására, és olyan alapvető élelmiszereket fohyasztunk, amelyeknek a termelése alacsony víz- és erőforrásigényüek, ilyenek a lencse, a bab, a borsó. Továbbá mi magunk is figyelünk arra, hogy erőforrás-takarékos módon főzünk, és csökkentjük az ételeink pazarlását. Mindig csak annyit vásárolunk, amennyit lesz időnk elkészíteni, étvágyunk elfogyasztani. Továbbá csökkentsük a feldolgozott élelmiszerek mennyiségét az étrendünkben.
Környezetbarát fehérjék
A legetikusabb alapanyagok közé sorolható a földimogyoró, a csicseriborsó és a zöldborsó, mert ezek a növények mind gazdaságosan termeszthetők, alacsony ökológiai lábnyommal járnak, és nagyszerű növényi fehérjeforrások. Ha helyi termelőktől vagy fenntartható forrásból származnak, még inkább tudatos döntésnek számítanak ezek a környezetbarát fehérjék.
Mondhatni a földimogyoró termesztése alacsony vízfelhasználással jár. Mintegy 3 100 liter víz kell 1 kilogramm földimogyoró termesztéséhez, ami kevesebb, mint a legtöbb diófélék termesztéséhez szükséges víz mennyisége. Például 1 kilogramm mandula termesztése nagyjából 16 000 liter vizet követel, ami jóval magasabb, mint bármelyik a fent említett három fehérjeforrás. A földimogyoró mellett szól az is, hogy a termesztése során a gyökerein található nitrogénmegkötő baktériumok javítják a termőtalaj minőségét. A földimogyoró nagy jódszámú, 28–34% fehérjét és sok B1-, B2- vitamint tartalmaz. A sózatlan és nyers mogyoró telítetlen zsírokat, szénhidrátokat, fehérjét és B csoportú vitaminokat tartalmaz, amelyek az idegrendszer helyes működéséhez szükségesek, de E vitamint és magnéziumot is. Elősegítik az izomnövekedést, a zsírégetést, az emésztést, megakadályozzák az édesre való étvágyat és gyorsítják az anyagcserét. Ha reggelire fogyasztjuk segíthet a vércukorszintet egész nap kordában tartani, még egy magas kalóriatartalmú ebéd után is. A földimogyoró méltán nevezhető a környezetbarát fehérjék egyikének.
A csicseriborsó vízfelhasználása alacsony-közepesnek mondható. Hozzávetőlegesen 1 700-2 200 liter víz szükséges 1 kilogrammnyi csicseriborsó termesztéséhez. Ráadásul a csicseriborsó szintén képes a nitrogén megkötésre, ami segít csökkenteni a műtrágya szükségletet, így környezetbarátabbá teszi.
A zöldborsó termesztése nagyon alacsony vízfelhasználással jár, mintegy 400-1500 liter víz szükséges 1 kilogram zöldborsó termesztéséhez. Nem beszélve arról, hogy frissen, fagyasztva és szárítva is fogyasztható, és szintén javítja a talaj nitrogéntartalmát. Nem úgy, mint a közkedvelt avokádó, aminek ugyan a termesztési vízigénye ugyanannyi mint a csicseriborsóé, a szállítás és az erdőirtások miatt mégis etikátlan élelmiszernek mondható.
Amikor változatos és környezetbarát étrendre váltunk, ne csak az állatok védelmét tartsuk szem előtt, hanem a környezeti és társadalmi hatásokat is. Ha továbbra is fenntarthatóan szeretnénk étkezni, nem feledkezhetünk meg arról, hogy a növényi alapú étrend is rejt magában fenntarthatósági és etikai kérdéseket.
