M (Rachel Weisz) életét egy váratlan érkezés billenti ki: az egyetem új oktatója, Vlagyimir Vladinszkij – Vlad (Leo Woodall). A fiatal férj és családapa lenyűgözi a nőt, és erős vágyat ébreszt benne. Nem is akármilyet. Miközben akár az ellenkezője is történhetne – M akár bele is fáradhatna az intimitás kérdésébe, hiszen férjét épp szexuális visszaéléssel vádolják – ám ő egyre intenzívebben vonzódik Vladhoz. Fantáziáin keresztül egyre mélyebben ismerjük meg M vágyát, a történetből való kiszólásai pedig megmutatják, hogyan képzeli el a férfit a saját világában.
Eközben a generációk közötti különbségek is kirajzolódnak. Ami korábban kimondható volt, amit régen megtettünk vagy gondoltunk, az ma már sokszor nem fér bele. A nyitott házasság, a poliamor kapcsolatok, a kimondatlan beleegyezés, a hűtlenség mind felmerülnek, és új megvilágításba kerülnek.
M nem reagál nyíltan a férje ügyeire sem a diákok, sem a kollégák, sem az egyetem felé. Nem helyezkedik az elárult feleség szerepébe, nem mutat látványos felháborodást vagy fájdalmat, pedig tudja, hogy férjének kivel, melyik diáklánnyal volt viszonya az egyetemen. Ehelyett segíti a férjét, hogy a lehető legjobban kerüljön ki a vádak alól. És így önmagának, hogy zavartalanul taníthasson és írhasson tovább. Az ő házasságukban a vágy nem hétköznapi kérdés: központi szerepet játszik, még ha nem is feltétlenül egymással élik mindig azt meg.
M és John (John Slattery) érett felnőttként, önmagukat és egymást nem becsapva, őszintén élnek együtt. Elsősorban saját szükségleteikre figyelnek, és ezt kölcsönösen elfogadják. Belefér az is, hogy miközben együtt vannak, pontosan tudják: vágyaik nem feltétlenül egymás felé irányulnak. John a feleségével szeretkezik, miközben M Vladról fantáziál, és John ezt ki is mondja. Tudja, hogy szüksége van M-nek Vladra.
Tisztában vannak egymás változó testi és lelki adottságaival, és figyelmük ezekre is kiterjed. John szóvá teszi, ha M állán megjelenik egy új szőrszál, ahogy M is jelzi, ha John helyében ő a szemöldökét ellenőrizné. A középkorral együtt járó apró változások náluk nem feszültséget, hanem egyfajta gondoskodó realizmust hoznak.
A szexuális feszültség végig jelen van a sorozatban. A professzorok nemcsak a saját műveikkel, hanem egymás írásaival is intenzíven foglalkoznak, miközben az írást, az ábrázolást tanítják. Az irodalom eleve telített vággyal – anélkül, hogy direkt vagy nyers megfogalmazásokat használna.
A sorozat világossá teszi: a vágy nemcsak testben, hanem szavakban is létezik. Ugyanakkor a határok kijelölése elengedhetetlen – a beleegyezést ki kell mondani. Ami egy regényben csábító, az a valóságban már más megítélés alá esik.
A Vladímír akkor működik igazán, ha nem csak a történet szintjén nézzük: a szépirodalmi beszéd, a sorok között rejlő jelentések adják hozzá azt a plusz réteget, amely nélkül könnyen unalmassá válhat a sorozat – ezt viszont csak az érti igazán, aki tud a sorok között olvasni.
Van gondolatod, tapasztalatod a témában? Írd meg a véleményed vagy történeted a Facebook-oldalunkon – kíváncsiak vagyunk, te hogyan látod!
Ha úgy érzed, másnak is adhat ez a cikk valamit, oszd meg bátran – egy jó gondolat néha messzebb gyűrűzik, mint hinnénk.
Támogass bennünket, hívj meg egy kávéra.
Olvasd el az Adatkezelési tájékoztató-t.