A Föld napját több mint ötven éve jegyezzük. Mondhatnánk, ünnepeljük. Egészen egy teljes napig. Aztán minden megy tovább, ahogy addig. Olykor felbuzdulunk, igyekszünk tenni valamit kicsiben – szelektíven gyűjtjük a hulladékot, kulacsot veszünk, energiatakarékos izzóra váltunk. De az elán gyorsan elszáll, és úgy érezzük, kicsiben csak az árral szemben úszunk. Pedig minden kicsiben kezdődik. A mosoly is ragadós.

Ember vagyok én is, mint bárki más. Megesik, hogy a gondosan gyűjtött szelektív hulladék végül a háztartási szemétbe kerül. Volt, hogy fiam egy mozdulattal rossz helyre dobta, máskor én nem bírtam cipekedni a téli hidegben. Volt, hogy a sok mosogatnivaló mellett nem maradt energiám a tejes dobozokat is elöblíteni. Aztán jött a lelkiismeret, és kivettem őket a kukából – mert mégis szerettem volna a helyükre tenni őket. Azért is, hogy a fiam szemébe tudjak nézni.

Zölden élni a mindennapokban

Be kell ismernünk: lusták vagyunk. Nem véletlenül veszünk magunk köré gépeket, hogy egyszerűbbé tegyék a rohanó napokat. Tudatosnak lenni fárasztó. Túl sok mindenre kell figyelnünk, és sokszor nem akarunk még egy újabb feladatot a vállunkra venni. A környezettudatosság gyakran tűnik plusz tehernek.

És valóban az – amíg nem válik természetessé. Amíg nem épül be a hétköznapokba úgy, hogy ne „feladatként”, hanem alapállapotként tekintsünk rá. És közben belefér, hogy néha hibázunk – de fontos, hogy összességében mégis a fenntarthatóság felé haladjunk.

A cél egyszerű: ne ártsunk a jövő generációinak. Ne vegyünk el tőlük többet, mint amennyit vissza tudnak kapni. Ne csökkentsük az esélyeiket élhető életre, tiszta vízre, biztonságos élelmiszerre, természetre. A gyerekeinkért kell cselekednünk – már ma.

A gyerekeinkért cselekedni szükséges

A valódi cselekvéshez motiváció kell. Leginkább akkor mozdulunk, ha a tét az életminőségünk vagy valaki, akit szeretünk. Amikor gyerekünk születik, átértékelődnek bennünk a jövőről alkotott gondolatok. Ők azok, akik miatt új szokásokat kezdünk, és próbáljuk tartani is őket, akkor is, ha fárasztó.

Nekik már azt szeretnénk mutatni, hogy van más út: lekapcsoljuk a villanyt, ha nem vagyunk a szobában, nem folyatjuk a vizet fogmosás közben, gyorsan zuhanyzunk, nem veszünk felesleges műanyagot, próbálunk újrahasznosítani, kevesebbet vásárolni, és okosabban élni.

Fenntarthatóság – kicsiben kezdve

Sok helyről tudjuk, mit kellene tennünk. A legegyszerűbb lépés a hulladék szelektálása és a tudatos vásárlás. Minél kevesebb csomagolt árut, minél több újrahasználható eszközt vigyünk haza.

Élelmiszernél segít az előre gondolkodás. Én például nem napi menüt, hanem tematikus ételnapokat vezetek be: hétfőn édes tészta, kedden főzelék, szerdán egytálétel, csütörtökön sós tészta, pénteken hal vagy zöldséges fogás. Hétvégén jut hús is, kétfogásos ebéd. Így nemcsak pénzt, időt is spórolok, és kevesebb étel vész kárba.

A közlekedés is fontos. Nálunk nincs autó, inkább gyaloglunk vagy tömegközlekedünk. Akinek van, érdemes gyalogos vagy biciklis napokat beiktatni, és új autó vásárlásánál környezetbarát szempontokat is figyelembe venni.

Ezek az apró lépések új fegyelmet, tudatosságot, néha lemondást is igényelnek. Eleinte nehéz, sőt, frusztráló lehet. De hosszú távon ez a jövőnk záloga. A gyermekeink jövője.

Szerintem érdemes. Én megteszem. A fiamért. És Ön? Ki az, akiért érdemes változtatnia?

Fotó: Pixabay