Megérkezést, ezt jelenti az advent, a latin adventus Domini –az Úr eljövetele– szóból ered. A keresztény hagyományban az advent első napján kezdődik Jézus születésének várakozása. A ma emberének ezer mást is jelenthet ez a nap. Lehet a fejünkre csapunk, hogy máris elérkezett; vagy éppen alig várjuk a kezdetét, már hetekkel előtte várunk arra, hogy advent lesz, koszorút készítünk, gyertyát veszünk, sütemény recepteket nézünk, takarítunk – mert nekünk már maga az advent is ünnep. Miközben valójában a felkészülést jelenti az ünnepre, a karácsonyra.
Advent mindig a karácsony előtti négy vasárnapból áll, ezért az első napja évről évre más dátumra eshet.
Idén így alakul ez a négy vasárnap:
Első advent: november 30. vasárnap
Második: december 7. vasárnap
Harmadik: december 14. vasárnap
Negyedik: december 21. vasárnap
A lényeg azonban nem a naptárhoz kötött időpont, hanem az, hogy négy teljes hetünk van ráhangolódni az ünnepre: négy vasárnap, négy gyertya, négy apró megállás a rohanásban, csendesség a zajban.
Ahogy telnek az adventi hetek, minden vasárnap egy kicsit közelebb kerülünk a karácsony fényéhez — és éppen ez az időszak adhatja meg az ünnep csendes ívét, lassú kibontakozását.
Az adventet az 5. század óta tartják számon. A karácsony ünneplésével együtt terjedt el és összetartozik a két fogalom: karácsony és advent, a felkészülés és az ünneplés. A négy vasárnapból álló adventi időszakot VII. Gergely pápa rendelte el, így az advent első vasárnapja egyúttal az egyházi év kezdetét is jelenti.
A régi földműves közösségekben advent első napja a karácsonyi készülődés kezdetét is jelentette. Kitakarították a házat, megfőzték az ételt és minden készen állt az ünnepre. Ma is sokak számára advent első napja a karácsonyi ünneplés kezdetét jelképezi – egy nap, amikor felakasztják az ablakba a karácsonyi csillagot, előveszik az adventi gyertyatartót és meggyújtják az első gyertyát, megsütik az első ünnepi aprósüteményt.
Az advent a csend és az elmélkedés ideje is volt, ebben az időben karácsonyig tartózkodtak az ünnepségektől, a hangos lakodalmaktól és más nagyobb, zajosabb eseményektől. A befelé fordulásra, az ember önmagára figyelésének kifejezése volt az étkezéstõl való tartózkodás, illetve a mérsékelt ételfogyasztás is. A böjt önuralmat követel, erõfeszítést, hiszen az ilyenkor a fokozottan jelentkezõ éhség leküzdését követeli meg. Advent idején jellemző volt, hogy szerdán és pénteken nem ettek, vagy mellőzték a húst akár az egész advent alatt.
Ma már nem feltétlenül a naptárhoz kötjük az advent időpontját. Nehéz is, hiszen az üzletekben már az ősz elején megjelennek az első karácsonyi díszek és kellékek, hogy aztán azok egy az egyben leváltsák a halloweeni díszeket, nem csak a közösségi médiában hanem a valóságban, az otthonokban is.
Jóformán megszűnik az advent, nincs átmenet, a töklámpásból egyenesen Betlehemi csillag lesz.
Pedig az emberek vágynak a karácsony ígéretére: a szeretetre. Arra a lassú megfontolt ráhangolódásra, amely előkészíti a fényt, az ünnepet.
Van gondolatod, tapasztalatod a témában? Írd meg a véleményed vagy történeted a Facebook-oldalunkon – kíváncsiak vagyunk, te hogyan látod!
Ha úgy érzed, másnak is adhat ez a cikk valamit, oszd meg bátran – egy jó gondolat néha messzebb gyűrűzik, mint hinnénk.
Támogass bennünket, hívj meg egy kávéra.
Olvasd el az Adatkezelési tájékoztató-t.