Ha augusztus, akkor… Folytathatnánk a mondatot bárhogyan, és valójában csupa jó befejezés jut eszembe, ha arra gondolok, hogy augusztus van. Hiszen nyár van még. Ha augusztus, akkor lehetünk vízparton. Vagy egy kellemes kávézó teraszán jeges kávét szürcsölve. Nézhetjük, ahogyan a gyerekek önfeledten rohangálnak.
Olvashatunk a hűs szobában olyan gondolatokat, amelyek előre mozdíthatnak bennünket egy olyan dologban, ami régóta nyomta már a szívünket. Bohóckodhatunk a parkban a szerelmünkkel vagy a legjobb barátunkkal. Mert augusztus van.
Ha augusztus, akkor tetvek
És ezek a dolgok szerencsére tényleg megtörténhetnek velünk. Nem szükséges hozzá tengernyi szabadidő, vagy luxusnyaralás a Maldív-szigeteken. Csak örülni a pillanatnak, ami megadatott. Észrevesszük?
Bármilyen pillanatot. Meg tudjuk ragadni a jót is a – látszólag – rosszban? És ezt magamtól is kérdezem. És hogy ez miért jutott éppen most az eszembe? Amikor éppen augusztus van? Mert úgy látszik, ha itt az augusztus, akkor nálunk menetrendszerűen vendégeskednek a fejtetvek. Vagyis dehogy nálunk, bennünk! Egy öttagú, együtt élő közösség esetében, ahol mindenkinek hosszú haja van, azért ez meglehetősen rémálom-kategória.
Valójában tavaly kezdődött. Akkor is augusztusban. Hetekig tartó, véget nem érő vakarózás után találtuk meg a tetűt. Igen, tudom, ez rettentően sok idő, amíg a tetvek vígan élhettek a fejünkön. De mentségemre szóljon, hogy soha nem találkoztam ezzel az élősködővel, gyerekkoromban sem.
És mindenhol azt olvastam – utólag, persze –, hogy a tetű kifejezetten őszi, téli „fertőzés”. Amikor is a gyerekek visszatérnek a közösségbe. Szó se róla, teljesen kikészültem a gondolattól, hogy bármilyen élőlény fészkelte be magát a hajunk közé, és ott étkezik (belőlünk), szaporodik. Rémisztő. Az akkori megpróbáltatásainkról – mert az volt! – ITT írtam.
A legfőbb jó: ventiláció
Ez a mostani helyzet sem volt igazán más. Egy év alatt nem szoktam hozzá a tetűhöz. Legfeljebb már tudtam, mivel jár. Mennyi takarítás, nem csak a fejek, hanem a lakás tetűtlenítése. Ahol kisgyerekek élnek, ott általában a gyerekek számával arányosan nőhet a plüssállatok száma.
Amelyek általában az ágyukban tanyáznak. Vagyis azokat is tetűtleníteni szükséges. Minél többen élnek együtt, annál több munka. Számomra rémálom, hogy a tetvek visszatérnek, ezért a kimoshatatlan textil bútorokat is átfújom tetűirtó spray-vel. Hiába, rutinosnak számítok már tetű-fronton.
Most jól kipanaszkodtam magam. Ez kell. Úgy érzem, szükséges néha panaszkodnunk. De ne is nevezzük panaszkodásnak. Beszélni kell a nehézségekről is, de örökké, és nem mindenkinek. Nevezzük inkább ventillációnak. Amikor jól kibeszéljük magunkból a bánatunkat. Bár úgy érzem, hogy ez könnyen átcsaphat sajnáltatásba. Amikor a nehézségeinkkel szeretnénk másoktól figyelmet kicsikarni. Ilyesmivel is gyakran találkozom – leginkább a közösségi felületeken.
Élvezni a tetves augusztust
Minden rosszban lehet jó. Közhely? Igen. De tényleg így van. A másik problémáit persze nem kategorizálhatjuk, hogy az nem is olyan nehéz, bezzeg az én problémám sokkal inkább az. De önmagunkon segíthetünk. Ha mi keressük a jót. Ugyan, mi jó lehet a tetűben? Tehetem most akkor fel magamban a kérdést. Hát semmi! De talán mégis. Itt vagyunk, sok helyen járunk, valószínűleg ezért lettünk tetvesek.
Legalább élünk! És megvan a lehetőségünk rá, hogy boldogok legyünk. Hogy apróságoknak is örülni tudjunk, és ne csak és kizárólag a nehézségeket lássuk meg. Mert nem csak azok léteznek. Élni kell. És az élethez hozzátartozik, hogy örülni tudjunk az apróságoknak is. Bármilyen szintű nehézséggel vagy fájdalommal találkozunk.
Mert fájni fájhat bármi. Ha úgy érezzük, mellőzőtek vagyunk a párkapcsolatunkban. Ha nem kapunk elég figyelmet valakitől, akitől vagyunk rá. De ha átgondoljuk, hogy így több időt tölthetünk azokkal, akik igazén kíváncsiak ránk, akkor máris kevésbé hiányzik az, aki most éppen mással foglalkozik. És így máris teljesen más lesz. Még a tetves augusztus is.
És még valami: Soha nem olyan szép a hajunk, mint amikor tetvesek vagyunk. Kifejezetten jól fésült benyomást keltünk.
Kép: Pixabay
