Pandémia van. Még mindig. Holnap nagypéntek, és már nyakunkon a húsvét. Lehet idén sok minden nem úgy van, nem úgy lesz, ahogyan megszoktuk. Ahogyan szeretnénk. Ahogyan terveznénk. Mégis készülünk. Miért ne tennénk? Mindent nem fújhatunk le, nem tehetünk át esőévre.
Sokan ilyenkor elutaznának egy hosszú hétvégére, valahová ahol jobb a levegő, mint ahol élnek, vagy ugyan nem jobb, csak éppen más. Ahol nagyokat lehet kirándulni, élményfürdőt venni, extrém sportot űzni, vagy éppen medvehagymát szedni szakértői felügyelettel.
De idén ezt nem tehetjük meg. Idén is más a húsvét. Egészen kisebb és egyszerűbb megoldásokkal kell beérnünk. És lehet az sem sikerül, pont úgy, ahogy szeretnénk.
Az elképzelésemben, egy üvegtojás díszelgett az asztal közepén, amire finoman ráhajlott volna a barka, a márványos, halványzöld vázából. Ám az új üvegtojás és váza nem ért ide az inspiráló webáruházból, és úgy tűnik nem lesz barka az asztalon, sem vágott virág. Nézem az Instagramot, és nem értem, más honnan szerzett barkát. A közeli kertészeti áruházakban, nem lehet kapni. Zöldövezetben lakunk, közel mindenféle dombhoz, hegyhez és erdőhöz, és nem leltünk ott sem. Aranyág van. Azt találtunk.
A virággal sem jártam jobban. Három csokor volt a hipermarketben, egyik csúnyább volt a másiknál. Az egyik felett egy ideig méláztam: a kinyílt tulipánoknak, ha kifordítom a szirmait az mutatós lenne….hm, nem jó, holnapra biztosan leesnek a szirmai. Nem hoztam el egyiket sem.
Ilyen a húsvét. De betört a tavasz és meleg van. Napközben már kabát sem kellett. Napsütésben vetettem el a muskátlit, az árvácskát a ládákba az erkélyen. A tojást már főzöm, hogy szép színesek legyenek, jó, ha egy estét áznak a főzőlében. De más technikát is bevetek. Még ha csak a fiam locsol meg, a szemnek szép lehet a különféle hímes tojás. A sonka illedelmesen várakozik a hűtőben. Hétfőn locsolás helyett, majd kirándulunk és piknikezünk. Betört a tavasz. Hűtőben a sonka. A húsvét nem elmarad. Csak más lesz.
Nyitó kép: Magdeleine
