Manapság divat a világháborúkról filmet készíteni. Ilyenkor általában az átélt borzalmakkal szembesítik a nézőt. Vagy valakit megmentenek a szereplők. Vért, fájdalmat, áldozatokat láthatunk. És könnyeket. Nagyon sok könnyet. Üdítő kivétel a Jojo nyuszi, amely más oldalról közelít a II. világháborúhoz.
Mégpedig a humor felől. Hitler pedig a legjobb barát szerepkörében tűnik fel a vásznon. Szerencsére nem hús-vér valójában, hanem a főszereplő, Jojo (Roman Griffin Davis) képzeletében létezik. Ha már a II. világháború a téma, Hitler karaktere kikerülhetetlen. Így, mint képzeletbeli szereplő pedig nem is olyan félelmetes. Tulajdonképpen jelentéktelen. Nem ő a főszereplő, hanem visszafogottan asszisztál a valódi főhősnek, a tíz éves Jojonak.
Hitler, a legjobb barát
Jojo a tízéves kisfiúk átlagos életét éli. Csak egy dolog foglalkoztatja, de az nagyon. Ez pedig nem más, mint hogy kiváló náci lehessen. Olyan, akit Hitler kiválaszt a személyes testőrségébe. Éppen ezért leghőbb vágya teljesül, amikor részt vehet a Hitlerjugend táborában. Itt egyenruhát ölthet, és ellesheti a náci lét csínját-bínját. És ugye van egy képzeletbeli barátja (maga a Vezér), akivel megbeszéli az élet dolgait, vagy tanácsokat kér tőle.
Sajnos hamar kiderül Jojo számára, hogy a katonáskodás nem olyan vicces és egyszerű, ahogyan ő képzelte. Amikor képbe kerül egy nyuszi, Jojo meghátrál (így adott, hogy miért is Jojo nyuszi a film címe). De Hitler, mint legjobb barát újra jön és átsegíti Jojot a nehézségeken. A segítségnek „hála” Jojo arca és lába is megsérül, így nem maradhat a táborban. És valószínűleg a Hitler testőrségi vágyálomnak is lőttek.
A zsidókról azért sikerült ezt, azt megtanulnia. Például hogy szarvuk van. Úgy alszanak, mint a denevérek. Olvasnak mások gondolatában. Mivel már van szabadideje, el is határozza, hogy könyvet ír ezekről a tudnivalókról. Éppen ezért igencsak megijed, amikor a lábadozás alatt az otthonukban, a fal mögött felfedez egy zsidó lányt, Elsát. Hát még akkor, amikor kiderül, hogyan került oda. És még mennyi minden történik ezután!
Kiváló szereplők
A Jojo nyuszi műfaját tekintve háborús dráma. De itt jócskán van min mosolyogni. És akik mindehhez megteremtik a közeget, azok a színészek, akik akik a bőrükbe bújnak. Miattuk lesz vicces és kiemelkedő a film. Hitler, mint szimpatikus figura? Igen, még ez is lehetséges. A Führert maga a rendező, forgatókönyvíró Taika Waititi személyesíti meg. Nem volt könnyű dolga. Hitlernél ellenszenvesebb figura aligha akad a világtörténelemben.
Szerencsére nem túl sok az alakítása. Tényleg vicces, amikor Hitler ott sétál fel, s alá Jojo szobájában, majd kiugrik az ablakon, mint ott sem lett volna. Vagy amikor együtt menekül Jojoval a tanácsára eldobott gránát elől. A Jojo nyuszi Hitlere olyan, mint egy komisz kölyök, aki nem egy gyilkos eszmét hirdet, hanem a maga szórakoztatására mókázik.
A film mégsem kigúnyolja a náci vezért, sokkal inkább egy másik oldalát mutatja meg. Itt most Hitler elhiszi, hogy amit gondol, az jó. Nem veszi figyelembe a következményeket. Ő is szeretne tartozni valahova, és a követői is.
A címszereplő Roman Griffin Davis zseniális elvakult náci kisfiúként. Olyan bájosan formálja meg az eszméhez hű követőt, hogy kedvünk támadna barátunkká fogadni. Mert amit Jojo szeret, azt mi is szeretni szeretnénk. Jojo arckifejezéseit látni kell. Nagyon kifejező.
A fiú anyjaként ugyan csak mellékszerep jut Scarlett Johanssonnak, de ez is elegendő ahhoz, hogy kitűnjön a játéka. Idomul a mókázós stílushoz. Nevettet, ami a szórakoztatóiparban nem éppen hátrány. Határozott, kedves, vicces, erős és segítőkész. Olyat tesz, amit nem sokan. Felvállalja a II. világháború egyik legnehezebb feladatát, és ezért nem vár köszönetet. A férjével táncolós jelenete a film egyik csúcspontja.
Azért a mellékszereplők sem akárkik. Sam Rockwell, mint a Hitlerjugend vezér Klenzendorf kapitánya is olyan, mint akit egy náci vígjátékból kölcsönöztek. Nem veszi komolyan magát. Éppen ezért szerethető. Ebben a filmben még Rebel Wilson is vicces Fraulein Rahm szerepében. Komolyan mondom.
Heil, Hitler
A nácizmus, mint ideológia persze a Jojo nyusziban sem kikerülhetetlen. Talán sokan felkapják a fejüket, hogy erről miért kell megint beszélni, hiszen a nácizmus nem volt sem vicces, sem pedig követendő példa. Néha kell, hogy szembenézzük a legrosszabbal, hiszen úgy tudunk tenni ellene. Lehet erről beszélni és szemléltetni úgy is, hogy közben nevetünk. De nem kinevetjük a helyzetet, hanem együtt nevetünk a karakterekkel.
A Jojo nyuszi ilyen értelemben szürrealizmus a köbön. De jó értelemben. Még az olyan emblematikus náci jelmondatból is geget csinál, mint a Heil, Hitler köszöntés és a híres karlendítés. Amikor nácik találkoznak, akkor bizony lendülne a karok a magasba, és zeng a Heil, Hitlerezés. Ha kell, akkor harmincszor.
Az adott helyzetben ez tényleg nevetnivaló, de jól szemlélteti az elvakultságot, és azt, hogy az emberek mennyire befolyásolhatóak. Szeretnénk a hasonló helyzetet elkerülni. Nem szeretnénk háborúskodni. Jobb a harcot elfelejteni. Akit viszont komolyan kell venni – nagyon is – az Jojo.
Jojo tulajdonképpen az emberiséget jelképezi. Aki nem akar több háborút. Semmilyen értelemben.
Fotó: IMDb
