Sokszor azért kedveljük az ijesztgetős történeteket, mert jó egy kicsit elborzadni. Ilyenkor beleélhetjük magunkat olyan szituációkba is, amelyek megfoghatatlanak. Ilyenek a szellemek is. Mindenkinek más a hitrendszere, így akár az is előfordulhat, hogy hisz a szellemek létezésében. De ha nem, akkor is érdekes lehet kísértethistóriákat hallgatni, vagy nézni. Még ha olykor csak a párna mögül lesünk is a képernyő felé. A Bly-udvarház szelleme című sorozat félrevezető. Ugyan ott vannak a szellemek, de másról szól. Sokkal többről.
Nincsen mit szépítenem a dolgon: sok filmet és sorozatot nézek. Még mindig élvezettel, nem tudom megunni. Nem is csak időeltöltés gyanánt. Egyszerűen élvezem, hogy akár egy hasonló témáról látok egy teljesen más feldolgozást.
Vagy hogy még mindig tudnak olyan témával előrukkolni a filmkészítők, amelyről eddig nem, vagy nem úgy készült film. Hogy még mindig meg tudok lepődni egy-egy történetszövésen, befejezésen, színészi játékon. Vagyis: tudok lelkesedni. És ez engem elégedettséggel tölt el. Ha sorozat, én szinte csak a Netflixet nézem, így elfogult vagyok.
Egyszerűen ennél a szolgáltatónál találom meg azokat az alkotásokat, amelyek lekötnek. Így most újra egy Netflix-tartalomról lesz szó. Nem is akármilyenről: szellemek a házban.
Előzmények: a Hill-házban kísértetek járnak
A kísértetek mindig érdekesek. Mivel nem látjuk őket, a létezésük is megkérdőjelezhető, de mégis valahogy kíváncsiak vagyunk rájuk. Egyszerű rémisztgetés, vagy mögöttes tartalom: egy kísértethistória mind alkalmas ezeket bemutatni. A Bly-udvarház szelleme című sorozat folytatása a tavalyi A Hill-ház szelleme címűnek. Folytatása, de nem akármilyen folytatása.
A Hill-ház szellemében a Crain család történetét követhetjük. Akik beköltöznek az ódon Hill-házba öt gyermekükkel, hogy az apa, Hugh (Henry Thomas) felújítsa azt, s utána el tudják adni. A kilencvenes években és napjainkban járunk. A régi – és általában hatalmas – házak már kinézetükkel az üzenik: vigyázz, itt bármelyik sarokban szellemek bújhatnak meg!
A Hill-házban is nagyon hamar a szemünk elé tárul a másik világ. Az öt testvér közül főleg a legkisebbek, az ikrek Nell és Luke látja – általában éjszaka – a lebegő lényeket. Azért persze furcsaságok is történnek. Például a gondnok és házvezetőnő felesége még sötétedés előtt elhagyja a birtokot. Sűrű, fekete penész borítja be a pince falait, amelyet eltüntetni sem lehet.
Az egyik szoba ajtaját sehogyan sem tudják kinyitni. És a Nellt kísértő Ferdenyakú Néni lelepleződése sem semmi. De a legfontosabb: az édesanya, Olivia (Carla Gugino) kezd nagyon furcsán viselkedni.
Ezt a sorozatot remekül építették fel: az első öt rész az öt testvér szemszögéből meséli, ők hogyan élték át mindazt, ami történt velük. Mivel nemcsak azt látjuk, mi történt harminc éve, hanem a testvérek mostani életét is figyelhetjük párhuzamosan, tudjuk, hogy a házból az apának úgy kellett kimenekítenie a gyerekeit, de az anyjuk ott maradt.
A testvérek élete később sem lett könnyebb: drog, depresszió, társas kapcsolatokra képtelenség. Majd öngyilkosság. A rejtélyre fény derül, de még fontosabb, hogy a családtagok felnőttként megértik, mi történt velük.
A Bly-udvarház szelleme
Nem klasszikus folytatás. Ugyanis nem Crainék a főszereplők, hanem egy másik család és másik házban. A szereplők közül azonban öten visszatérnek – csak teljesen más szereplő bőrébe bújva. Ez így pluszban izgalmas, mert például a tavalyi évadban megismert drogproblémákkal küzdő fiút láthatjuk kicsit megbízhatatlan szerelmes hódítóként. Aki akkor apa volt, most inkább nagybácsi. Így van kapocs az előző évaddal.
A Bly-udvarház történetét egy kedves tekintetű idős hölgy (ő is Carla Gugino) mondja el egy esküvőn. A hallgatóságnak azt ígéri, kísértethistória lesz, amit mesél. És ehhez minden körülmény adott. A Bly-udvarházba nevelőnőt keres Henry Wingrave (Henry Thomas ismét) unokaöccsének, Milesnak, és unokahúgának, Florának. Nem csak a gyerekek felügyelete, hanem a tanítása is vár az Amerikából Angliába költözött Danire (Victoria Pedretti, ő volt az előző évadban Nell).
A gyerekek szülei még két éve haltak meg egy indiai utazás során, a nagybátyjuk pedig nem igazán tudja, mit is kezdjen a hirtelen reá szakadt gonddal. Dani előtt egy másik nevelőnőt bízott meg a feladattal. Rebecca viszont rejtélyes körülmények között életét vesztette a birtokon.
Szerelme, Henry bizalmasa, a megbízhatatlan ábrázatú Peter Quint (Oliver Jackson-Cohen, ő alakította a Hill-házban Luke-ot) pedig eltűnik. Túl sok rejtély. Mindez pedig egy ódon, jellegzetesen angol villában, egy tó és erdő mellett, ahol mindig köd van. Garantált a reszketés.
Ez mégsem kísértethistória
Ez mégsem kísértethistória Ennek ellenére a testvérek jól érzik magukat. Alkalmazkodtak a helyzethez, mi mást is tehetnének. A kedves, Párizsból hazaérkezett szakács, Owen, és a házvezetőnő Hannah, még a kertész Jamie is igazán óvja és védi őket.
Tényleg szeretetteljes a légkör. Flora csacsogó nyolcéves, akinek az ágya mellett saját otthonukat megformáló, óriási babaház pihen. A másolat-otthonban a babák is megfelelnek a benne lakókkal. És vannak benne arctalan babák is. Akik néha másik szobában jelennek meg a babaházban. Flora mégsem fél. Kik ők?
Ez is kiderül. Megismerjük a ház, és a család múltját egyaránt. A kettő természetesen összekapcsolódik. A sorozatban feltűnnek szellemek is. Amelyiket egyértelműen látunk (a filmkészítők ebben az évadban és a korábbiban is rejtettek el szellemeket, a sarokban, a tükörben) nem azok az elvetemülten rémisztő fajták. Akkor mégis miről szól ez a sorozat?
Szeretem az olyan filmeket, amelyeknek van mondanivalójuk. Egy szellemes történetnek is lehetnek olyan mélységei, hogy nem csak a kísérteteket látjuk. Nem ők vannak a fókuszban. Tehát a Bly-udvarház története valójában nem kísértethistória.
A szerelem olyan, mint a holdvirág
Szerelmi történet. Amely olyan szépen és lassan bontakozik ki, ahogyan csak egy igaz szerelem tud szárba szökkenni. A kilenc részből tulajdonképpen az utolsó kettő koncentrál a szerelemre. Az előzőek csak felvezetésként szolgálnak. De szükséges felvezetés.
Ez a szerelem csodálatos. Példamutató. Tökéletes. Odaadó. Még a nehézségek ellenére is, amelyek a házhoz köthetők. Hogy kik az érintett szerelmesek, az is meglepetés. Nagyon jól körülírja az érzést az egyik fejezetben felbukkanó holdvirág-hasonlat. Az éjszaka virágzó növénnyel sok a teendő. Rengeteg gondozást, szeretetet, törődést igényel.
Tulajdonképpen feleslegesen, mert csak egyszer bont szirmot. Mégis megéri, mégis vesződünk vele. Mégis csináljuk. Ilyenek lehetnek számunkra bizonyos emberek, akikbe hirtelen menthetetlenül, akár megmagyarázhatatlan módon beleszeretünk. Nem tudjuk, mi lesz a vége. De szeretjük a másikat. Törődünk vele. Mert megéri. Nekünk számít. Semmi nem vesződés vele, hiszen szeretjük. Az igaz szerelem állandóan jelen van. Az emlékek nem fakulnak ki. Soha nem halványulnak el.
Ilyen egy olyan kísértethistória, amelyik inkább szerelmi történet.
