Ez az ősz valahogy más, mint amilyen az ősz az emlékeimben él. Idén nagyon fokozatosan hűl, hűlt le az idő. A fákon hosszan maradnak, maradtak fent a falevelek, amik most valahogy még igézőbb színekben játszanak, mint valaha. Idén nem volt tomboló indián nyár, se fogvacogtató hideg.
Nem úgy, mint három évvel ezelőtt, ugyanezen a napon. Amikor nagyon meleg volt az ősz. Ahogy mondani szoktás, a vénasszonyoknak örvendezett az időjárás. Rekord meleg volt, 23-24 Celsius fokot mértek több helyen. Emlékszem, nagyon melegen sütött a nap, melegünk volt pulóverben, a kabátot fel sem vettük. Gondoltunk is így hát egy nagyot, és elutaztunk a Balatonhoz. A hozzánk legközelebbi csücskéhez. Hogy még egyszer lássuk még abban az évben a tavat.
Balatonvilágosra mentünk. Ahonnan ámulattal néztük a lustán elterülő vizet. Óvatosan sétáltunk a partján egy beugróig, ahol azt figyeltük, hogyan ringatózik a nád a kikötött csónak mellett. Nyugodt, és békés volt minden, egészen addig a pillanatig, míg a fiam hirtelen belecsúszott a vízbe.
Novemberben a Balatonban volt. A vízben. Cipőstül, ruhástul. Az volt a szerencsénk, hogy aznap tényleg meleget jegyeztek. És volt nálunk váltóruha. Vallom, egy gyerek nem lehet elég nagy ahhoz, hogy ne készüljünk fel valamilyen váratlan fordulatra. Ezért amikor messzebbre utazunk, én inkább felkészült vagyok, pakolok.
Akkor kilencéves volt.
Felejthetetlen emlékünk az is, ahogy az eset után, a tóparti hotelből, már biztonságos távolságból csodáljuk a Balatonon átnyúló naplementét, forró italok és tartalmas, igazán őszies levesek társaságában.
Minden ősz más. Az évszak változatossága rengeteg lehetőséget rejt magában. Legyen bármilyen, jó megélni a novembert. Az avarban sétálni, faleveleket, gesztenyét gyűjteni, tobozokat szedni, és nézni a Balatont.
Vagy sétálni a hóban, szánkózni, hógolyózni, mert ilyen is megesett már november 3-án.
Fotó: Starlet Photography
