– Nálatok mi lesz a menü? – kérdezte Annát Timi. – Borkrémleves. Aszaltszilvával töltött pulykamell kirántva, hercegnő burgonya és majonézes saláta – érkezett a válasz magától értetődően. Annáéknál minden évben ez volt szenteste a menü.

A KARÁCSONY, AZ KARÁCSONY

– És másnap? – folytatódott az érdeklődés messengeren. –Másnapra székelykáposztát gondoltam – felelte Anna. – Megkívántad tőlünk – jegyezte meg Timi, hiszen két nappal ezelőtt még ő újságolta, hogy éppen tölti a savanyúkáposzta-leveleket hússal. – Inkább csak eszembe juttattad – válaszolta kelletlenül Anna, mert nem akart belemenni abba, hogy a töltött káposzta szerinte, nem székelykáposzta. A kettő nem ugyanaz. De Timi nem adta fel, jött az újabb kérdés: – Te hogyan csinálod?

Anna, hogy hamar letudja a káposztakérdést, inkább online átküldte a recept hozzávaló listáját, tudta, hogy az elég lesz a barátnőjének: hetven dekagramm sertéscomb vagy lapocka, egy közepes vöröshagyma, három evőkanál olaj, fél evőkanál pirospaprika, só, fél-fél mokkáskanál őrölt bors és majoránna, két gerezd fokhagyma, egy-egy zöldpaprika és paradicsom (télen két evőkanál lecsó)nyolcvan dekagramm savanyú káposzta, két deciliter tejföl és egy púpozott evőkanál rizsliszt.

A káposztakérdés viszont nem zárult még itt le, miután Timi végigfutotta a listát a szemével már pötyögte is az észrevételét: – Mifelénk nem tesznek paprikát és paradicsomot, főleg nem majoránnát és fokhagymát a székelykáposztába.

– Nálunk meg nem töltik, szerintem az töltött káposzta, amit te csináltál – kontrázza Anna. Végül a két barátnő abban marad, hogy ahány ház, annyi szokás.

A karácsony, az karácsony

– Borkrémleves, aszaltszilvával töltött pulykamell kirántva, hercegnő burgonya és majonézes saláta, vagyis a szokásos menü jó lesz szentestére?  – kérdezi Anna pár órával később a családját. Mire a férje és a fia összenéznek, és végül egyszerre kibökik: – Igen, de mi az a hercegnőburgonya? Amin viszont a lánya hamisan kuncogni kezd: – Ezt nem tudni, Mami!

Miután körbejárják a kérdéses burgonya kilétét, remekelni kezd a család látszólag túlerőben lévő oldala, mert konyhai kérdésekben is, ők csak elszenvedői Anna határozottságának. Határozottan jó fakanalának. Elszenvedői, mert folyton küzdenek a súlyukkal. Na nem azért, mert Anna nem reformkonyhát vinne, vagy túlkínálná őket, hanem mert egyszerűen marha jól főz, és nem lehet kisadagot merni a leveseiből, az egytálételeiből, a süteményeiből.

Mástól is szenvednek, például attól, hogy Anna nehezen veszi be minden évben azt a kanyart, hogy a férje szüleit megvendégeljék. Nehezen veszi be, mert az ő szülei nagyszerű vacsorákat rendeznek szenteste és nem hívatják meg magukat, és nem is küldenek kóstolót. Minek? Tudják, a lányuk is tud főzni.

A karácsony az karácsony, így István nem húzza tovább az időt a kényes témával, kiböki a kérés-kérdést: – De anyámnak megfőzöd a húslevest, tudod a szíve miatt nem eheti a borkrémlevest, és az apámnak a sertést, tudod, nem szereti a szárnyasokat!?

Anna sóhajt egyet, a férjére néz, akin látja, hogy lélegzetvisszafojtva várja a választ, és megadóan annyit mond persze, de már üzenetben tolja is Timinek, hogy kiöntse magából: – Plusz diós szárnyaskrémleves, és rántott karaj. A karácsony, az karácsony. Covid ide vagy oda.

A család meghúzza magát, sejtik, hogy ennek a megadásnak lesz még böjtje. Kemény böjtje.

Valami mégis legyen más

Anna és Timi a kávéjukat kevergetik. Most nem ülhettek be sehová meginni a szokásos karácsonyi habcsókos tejeskávéjukat a koronavírus-járvány miatt. Timinél lógatják a lábukat abban a fél órában, ami maradt még azelőtt, hogy a legkisebbekért mennének az iskolába. Már csak hat nap van karácsonyig.

Arról beszélgetnek, hogy mindenhonnan dől rájuk, hogy ez a karácsony más, mint a többi, de ők ezt nem érzik. Anna panaszolja, hogy István szülei megint bejelentkeztek, holott most mindenki óvatos és senki nem utazgat. Míg Timi arról panaszkodik, hogy a gyerekeinek ezerféle kívánsága van a menüre vonatkozólag, és már azt sem tudja mihez mi kell, és mikor tud majd bevásárolni. Mindenhol sok a vásárló. Maszkban lehetetlen nyugodtan és megfontoltan körbe nézni. Ráadásul sehogy sem áll a takarítással. A férje meg semmiben sem segít. Ebben a két barátnő megegyezik, hogy egyikük férje sem segít – a home office mindkét férfin kifogott – és sehogy se állnak a takarítással.

A két nő tovább kevergeti a kávéját, miközben a saját gondolataikba révednek. Timi elhatározza, hogy hiába kérnek rántott halat is, elég lesz a halászlé és a mákos guba szenteste. Nem akar ő a szokásosnál többet állni a konyhában. Míg Anna arra gondol, milyen szép az újonnan vásárolt ünnepi függöny és a betlehemi csillagok a nappaliban. Igaz, idén először az életében nem pucolta meg az ablakokat karácsony előtt. És már nem is lesz rá ideje. Valami mégis csak más idén, gondolta mindkét nő egymástól függetlenül egyszerre magában.

A székelykáposztában nálunk nincs fűszerpaprika

Eljött a karácsony. Kiöltözve, szótlanul falatozta az ünnepin terített asztal körül az aszaltszilvával töltött pulykamellet és a hercegnő burgonyát Anna, István, a gyerekek és az anyós, míg az após a rántott sertéskarajt díjazta hangosan: – Hiába, a sertés az igazi hús!

István inkább nem szólalt meg, tudta, hogy Annánál már puskaporos a hangulat, a szülei csak nem bírták ki, és hoztak magukkal enni, nem bíztak Annában, pedig minden évben, most is külön kedvezett nekik. Na meg az a nyavalyás mirelit kukorica sehogy sem akart megpuhulni, lőttek a majonézes salátának, és hiába dicsérte volna a feleségét, hogy a házilag készített kakukkfüves majonéz isteni a pulykához, az nem oldotta volna fel a feszültséget. Jobb, ha csendben marad.

Jól is tette, mert másnap, a székelykáposztánál a jó szó helyett az apja nem bírta ki, hogy ne jegyezze meg: Hiába, a sertés az igazi hús, de nálunk nincs fűszerpaprika a székelykáposztában!

Megjegyezte. És ekkor Anna letette a kanalat. István az asztal alatt megsimogatta a felesége térdét és mintegy cinkosan rámosolygott, a karácsony, az karácsony, ezen nem változtat a covid se. Majd vitát nem tűrően kijelentette, hogy ne legyen böjtje ennek a karácsonynak: –Nálunk a székelykáposztában akkor is van fűszerpaprika, ha ezért más a feje tetejére áll akkor is, és ezt nyugodtan megírhatod a barátnődnek is!

Anna nem írta meg, hogy náluk mi van a székelykáposztában, ennyit nem ért az egész, a barátság fontosabb, a karácsony, az meg karácsony, mindig ugyanaz van.

Fotó: ceruzabab