Az iskolások már néhány napja a tavaszi szünetnek örülhetnek. Már ha van minek örülni. Mert miben mások ezek a napok, mint a pár héttel korábbiak? Mostanában úgy tűnik, hogy szinte semmiben.

Csupán nem kapnak leckét, nem kell időben elkészülni a beadandó házi feladattal, és nincsenek online órák sem, ahova időben oda kell érni. Így összegezve ez mind soknak tűnik, vagyis jó, hogy ez alól a szünetben mentesültek az iskolások. Úgyhogy van minek örülni! Még néhány napig tart a szabadság.

Ilyenkor általában mindig kérdés, hogy mi legyen a program? Szűkültek a lehetőségek, de néha olyan jó csinálni valamit a négy falon túl a gyerekekkel. Különben is, tavasz van! Tavasz! A fák is virágoznak – csodálkozunk rájuk a napi sétánk során többször is, mintha eddig nem így lett volna. Vagy legalábbis nem figyeltük volna a virágzást. Hiába, a természet teszi a dolgát. Csak olykor mi nem tudjuk, hogy mit is kellene tennünk, hogy utolérjük magunkat.

Ilyen helyzetben tényleg jó, ha kirándulunk. Végre történik valami, és ez mindenkinek jót tesz. Tavaly nyáron már egyszer elindultunk, hogy megnézzük a Tatai Fényes Tanösvényt, s ha már tavaszi szünet van, azt gondoltuk, miért ne mehetnénk el most. Két anyuka, és négy gyerek újra útra kelt. Hogy utolérjük magunkat. És hogy a szabadban legyünk a szünetben, de mégis meglegyen a program a gyerekeknek.

A tanösvény éppen ilyen helyszínnek bizonyult. Nem túl hosszú, így a kisebb gyerekek is bírják a tempót, de a helyszín pazar. Különleges. Igen, különleges, mintha nem is Magyarországon járna az ember. A tanösvény területe lápvidék, vagyis az itt található rétek és erdők egy része víz alatt van, így a látvány lenyűgöző a vízből kikandikáló fatörzsektől, vagy a vízfelszínen szétterülő növényzettől, amely most leginkább a békáknak ad otthont.

Békaének közepette sétáltuk körbe a körülbelül kilenc kilométeren kiépített, kijelölt útvonalat, a látogatók számára épített fahidakon. A békákon kívül többféle állatot láttunk. Halakat, madarakat, csónakkal és függőhídon is átkeltünk az egyik láptavon. Igazán maradandó élmény volt, az Öreg-tónál tett sétával együtt majdnem egész napos programra számíthat az, aki útnak indul. A tanösvény minden nap nyitva tart, így még van időnk felfedezni a szünetben.

Ez az a hely, ahol mindegy, hogy tavasz, nyár, ősz, vagy tél van, mert mindig más arcát mutatja. Ez az a hely, ahol most biztosan utolérjük magunkat.

Mülllner-Helga