Szerző: Nagyné Banadics Anikó

Éppen tizenhatan voltak. Mind sudár, egyenes derekú ifjú. Katonás sorban álltak, egyforma távolságra egymástól. Jó iskolából érkezett valamennyi és roppant büszkék voltak nemesi származásukra. Fennhangon kiabálták át egymásnak a nevüket:…

Élt nálunk egy idős védőnő, Boros Magda néni, aki azt mondta nekem egyszer, hogy azok lesznek a jó testvérek felnőtt korukban, akik gyerekként eleget veszekedtek. Nekem akkor jól jött ez…

Van egy reklám, ami szerint a dolgok nem mindig tervszerűen sikerülnek. Nekem ez a mondat a mottóm, és rám hatványozottan igaz. Valamit kigondolok, és azonnal nekiugrok a megvalósításának, aztán rájövök,…

Megleptél ma reggel. Meg is torpantam fölötted pár pillanatra. Először nem hittem el, amit látok, de rá kellett jönnöm, valóság vagy. Lehelet finom a lényed, áttetsző, szinte légies. Mint egy…

Üldöztem egy férfit… No, nem az érzelmeimmel, bár egy igazi aranyember. Mindösszesen annyi volta bűne, hogy valamikor februárban elkezdett nálam egy munkát, és azt elfelejtette befejezni. Hát ez nem szép…

Elképzeléseinkben az örökbefogadott házi kedvencünk igazi családtaggá válik kedvességével, hűségével, aranyos játékosságával, jópofa személyiségével. Mi is erre számítottunk. Tulajdonképpen így is lett. A kedvencünk lett, de nem úgy, ahogy vártuk.…

A gyerekek akkor sírnak, ha fáj nekik valami, ha bánatosak, ha nem sikerülnek a dolgaik. A férfiak nem sírnak, csak ha lelkük fáj. Ha nem sikerül valami, akkor újra kezdik,…