Ahol gyerek van, ott előbb vagy utóbb kérés lesz valamilyen állat befogadása. A választásnál több szempont is ütközhet: az otthon jellege, mérete, az egészség – az állatszőr allergia nem figyelmen kívül hagyható –, a kiválasztott állattal járó felelősségnek a mértéke: mennyi idő jut rá, mit vagyunk képesek elviselni, elbírni egy kis kedvencért. Családokat kérdeztünk arról, milyen az élet kígyóval, macskával, óriási csigával, juhval, kutyával, nyúllal, kecskével, halakkal, tyúkokkal, hörcsöggel.

Bár nem illik, kezdem a sort magunkkal. A házi kis kedvenc nálunk folyamatos kérdés. És úgy tapasztalom ez a legtöbb kisgyermekes háznál így van. Nálunk nem véletlenül sóhaj újra és újra a cica. A fiam még óvodásan kapott először tizenkét hetes kiscicát, majd később még egyet. Megismerhette velük, hogy milyen egy egészen kicsi cicát etetni, oltásra vinni és utána gondozni, ha baleset éri ápolni, játszani vele, és a legvégén a fájdalmat, amikor egy macska örökre elkóborol. Kétszer is megesett velünk.

A trópusi szövőhangyák nem helyettesíthetik a cicát

Később voltak rövid életű botsáskái a fiamnak, és most trópusi szövőhangyái a kis házi kedvenc. Nincs sok gond velük. Csendben dolgoznak és szaporodnak a cipődoboznyi nagyságú formikáriumban. Amire szükségük van az a víz, a meleg,  a pára és az eledel. Ez utóbbi legfeljebb a gond. Szeretik a lisztkukacot, gilisztát, selyemhernyót, amit fel kell nekik vágni, de még élve. Odavannak a hangyák a kifolyó testnedvért. Az eledelt a hűtőben tartjuk, egy havi adagjuk nagyjából ezer forintba kerül. Ennyit a horror részéről, amit a gyomrom eleinte nehezen vett be. De már rutinos vagyok.

Ha az anyakirálynő jól van és szépen szaporodnak, az új lárvák eleget termelnek abból a hálószerű anyagból, amilyet a pókok is szőnek. A dolgozó hangyák ebből raknak fészket. Bárhová. Egy faágról lógva, neki tapasztva a formikárium falának, vagy éppen az üveg kémcsőbe, amiben a legjobban szeretnek a mieink elbújni. Az anyakirálynő nálunk a gondosan beszőtt, elbarikázott kémcsőben lakik.

Mozgalmas életet élnek a hangyák, és bár nem lehet simogatni őket, mégis élvezet figyelni ahogyan szorgoskodnak. Mint más hangyák is. De hiába szereti a fiam a hangyákat, cicát továbbra is szeretne megint. Amihez újra egy kertkapcsolatos lakásba kellene költöznünk, mert mi úgy láttuk, jobb a cicáknak, ha kimehetnek, ami egy második emeleti lakásban nem lehetséges, hiába a kert.

A kígyó, mint kis házi kedvenc is folyamatos kívánság, amire Dorottyáéknál leltem megoldásra. Bízom benne az olvasó is talál a beszámolókból olyan kedvencet, amit maga is szívesen tartana otthon:

Szofi a tacskó, és a mindenevő Zseton 

Anikóéknál a kertkapcsolatos társasházi lakásban két gyereknek két házi kedvence van. Először Szofi került hozzájuk.  – Én voltam a legjobban ellene, de végül én sem tudtam ellenállni a tacskólánynak. Kettős nevelés van náluk, Szofi nem mászhat fel az ágyra, de reggel, amikor a férjem elindul dolgozni, akkor bebújhat hozzám – árulja el Anikó. Szofit, a bájos ebet reggelente Anikó lánya szokta sétáltatni 645:-7:00-ig, délután pedig az viszi le a kutyát, aki hamarabb hazaér és kevesebb dolga van. Este megbeszélés kérdése: – vagy a gyerekek együtt, vagy mi felnőttek. 

De napközben sincs teljesen egyedül Szofi, mert a családnak van még egy kedvence Zseton, akit tulajdonképpen a gyerekektől kaptak a szülők. – A fiam akarta nagyon a hörcsögöt, aki a sok szeretettől picit nagyobb, mint például a szomszéd hörcsöge. Tényleg mindent szeret: magokat, almát, áfonyát körtét, krumplit, szilvát. De megeszi a pattogatott kukoricát, ropit, kekszet (bármilyent, amit eszünk). És persze friss vizet is kap. A sajt a kedvence – meséli Anikó.

Zsetont néha kiviszik a kertbe a fűbe, hagyják, hogy szaladgáljon a fűben, de ez a mozgás sem elég, Zsetonnak most diétáznia kell egy kicsit.

Óvodából talált új otthonára Bukfenc az afrikai csiga

Katicáéknak, csaknem kilenc éve nem akármilyen házi kedvencük van. A Bukfenc nevet viselő achát csiga, fiú is és lány is. – A csigák hímnős állatok, egyszerre női és férfi ivarszervekkel rendelkeznek – tudjuk meg Katicától. Majd azt is, hogyan jött a csigatartás ötlete: – Egy ideje szerettem volna felelős állattartásra nevelni az ovisaimat és kialakítani bennük pozitív érzelmi viszonyt a nem tipikus háziállatokkal szemben is.

Katica egy ideje gondolkozott már azon, hogy jó lenne olyan állatot tartani a csoportban, akik a gyerekeknél inkább a „nem szeretem” kategóriába tartoznak. Amikor az óvodapedagógusi környezetből lehetősége lett két csigabébit és botsáskákat örökbe fogadni és beköltöztetni az óvodába.

A gyerekekkel napról napra figyelték, ahogy nőnek, etették-itatták őket, tisztán tartották a terráriumokat. – Izgalmas, érdekes tapasztalatokkal, élményekkel ajándékoztak meg bennünket– emlékezik vissza. Viszont amikor Katica három éve munkahelyet váltott, akkor hazavitte Bukfencet, aki azóta szép nagyra nőtt, mert helyhiány miatt nem hagyhatta ott. – Időről időre beviszem az oviba, hogy a gyerekek találkozhassanak vele – meséli.

S hogyan lehet csigát tartani? Katica szerint nagyon egyszerű gondozni, nincs benne semmi bonyolult. Szükség van hozzá némi földre, amit a terrárium aljába töltünk, és egy etető-, illetve egy itatóedényre. – Arra kell figyelni, hogy tizenkét óra elteltével az ételmaradékot szedjük ki a tálkájából – hangsúlyozza. Szórófejes flakonnal gondoskodhatunk a megfelelő párásításról. Ez fontos, mert szeretik és igénylik a nedves környezetet. Néhány napra bátran magukra lehet hagyni őket, nem kell izgulni, hogy bajuk esik.

A csigák zöldségekkel és gyümölcsökkel táplálkoznak. Bukfenc kedvence az uborka és a pitypang levél. De örömmel eszik másfajta leveles zöldségeket is, mint a sóska, spenót, rukkola, saláta. A gyümölcsök terén elég válogatós. Volt olyan nyár, hogy szívesen ette a görögdinnyét, cseresznyét, epret, következő évben pedig hozzá sem nyúlt. Az almának viszont mindig örül. – Olvastam olyat is, hogy időnként adhatunk nekik egy kis főtt húst, de még soha nem kínáltam meg azzal. Ami viszont tényleg nagyon fontos, hogy szépia mindig legyen a terráriumban, ugyanis ez biztosítja a kálcium bevitelt, ami a házuk felépítéséhez szükséges. Ezt állatkereskedésekben lehet beszerezni – teszi még hozzá.

Katicáék szívesen figyelik evés vagy mozgás közben. Szokták hallgatni, ahogy az ennivalóját rágcsálja: – Öröm nézni, mindig mosolyt csal az arcunkra. A lassúsága megnyugtat. Hihetetlen pózokat tud felvenni mászás közben! Nagyon izmos egy állat. Ha lassan közeledünk felé és óvatosan simogatjuk, akkor nem húzódik vissza. Kézben is jól érzi magát, habár az én tenyeremen már nem igazán tud mászni. Szeret pancsolni is, ezért időnként lezuhanyoztatom és finoman megtisztítom a házát fogkefével. Hétvégén, ha jó idő van, süt a nap, akkor elvisszük a szüleimhez, hagyjuk a kertben kirándulni egy kicsit.

Végezetül Katica még elmeséli, Bukfenc egyik alkalommal a terrárium tetején mászkált és valahogy leesett. Maga az esés olyan volt, mintha csak bukfencezett volna egy kicsit a levegőben. Jól meg is ijesztette Katicát, félt, hogy megsérült a háza, de szerencsére nem lett baja. Így lett Bukfenc a neve az afrikai óriáscsigának, akivel azóta nem történt ilyen baleset.

Mályva és Tészta, a törpe nyúl és a kígyó

Dorottyáék igazán vagányak házi kedvencek tekintetében. Kislányuk örömére egy tíz literes akváriummal kezdték a sort, amit felváltott az ötven, száz és most jelenleg 240 literes akvárium neon halakkal és dísznövényekkel. Aminél nagyobb már csak azért nem lesz, mert a padló a társasházban már nem biztos, hogy elbírná a súlyosabb tömeget. Dorottya szerint egyébként az a jó, ha minél több a víz, mert annál könnyebb tisztán tartani az akváriumot, miután beáll a biológiai egyensúly. Agrármérnök szakon végzett, nem áll messze tőle a biológia.

– Ahogyan egyre nagyobb akváriumunk és több halunk lett, úgy tapasztaltuk ki, melyik halak jönnek ki jól egymással, és melyik növények kívánnak kevesebb gondozást.  Nem szabad ablak közelében lenni az akváriumnak, hogy ne érje közvetlen fény, és segít, ha van elég növény, ami ami felveszi a halak ürülékéből származó szerves anyagot, így kevésbé algásodik a víz. Hetente egyszer engedjük le a víz mintegy felét egy slaggal, erős szűrő is van az akváriumban. Ha a tiszta víz ellenére mégis picit bealgásodna, akkor vízcsere után bedobok egy algatablettát  – osztja meg a tapasztalatait Dorottya.

A következő házi kedvencnek egy törpe nyulat választott a család. A négyéves Mályva egy 120 centiméteres ketrecben van napközben, egészen addig, míg a család haza nem ér. Akkor bátran kiengedik, hadd ugráljon a lakásban. Mályva szobatiszta, ha a dolga úgy adódik visszaugrál a ketrecébe, az almába.

– Az agrármérnökin tanultam a nyulakról. Ha otthonra szeretnénk nyuszit akkor igazolt tenyészetből érdemes venni, örökbe fogadni, mert a felelőtlen össze-vissza szaporíttatásuk miatt könnyen alakulnak ki náluk különféle betegségek. Az ivartalanításuk is szükséges, hogy nyugodtabbak és szobatiszták legyenek, és ne alakuljanak ki különféle daganatos betegségek náluk. Ha nincsenek ivartalanítva, hogy megvédjék a területüket, sokszor idegesebbek, akár haraphatnak is és kevésbé szobatiszták. Mályva logó fülű törpe nyúl, a kiválasztásánál a nyugodtsága szempont volt – árulja el.

Mályva, ahogy a nyulak általában nagyobb részben, mintegy kilencven százalékban szénával táplálkoznak, és csak kiegészítés a friss gyümölcs és zöldség. Alma, répa, körte. Szűk maroknyi nyúltáp. – Nagyon érzékeny az emésztésük. Egy szénaváltással, vagy a ketrec átköltöztetésével is leállhat az emésztésük – avat be Dorottya abba, hogy bizony nyuszit tartani felelősség.

Dorottya kislánya nem csak a halakat és a nyuszit mutatja meg a barátnőinek, amikor vendégek járnak náluk, hanem a kígyóját is. Egészen pontosan a vörös királysiklót, aki a Tészta nevet kapta. Dorottya bevezet a siklótartás rejtelmeibe is: –  Nagyon egyszerű a tartása. A sikló nem feltétlenül kíván élő eleséget, a kifejlett nőstény hetente egy-két, a hím kéthetente egy-két egeret eszik meg. Fagyasztva vásároljuk őket. Mintegy 150 forint a darabja. Kicsit felengedjük némi vízben, majd betesszük Tésztának, aki egy hétig jóllakott így. Nem kell tartanunk tőle, méregfoga sincsen, kézbe lehet venni, körbe adni a vendégeknek. Nagyjából 10 évig él, és két éves korára éri el a kifejlett hosszúságát, bár még utána is nő egy picit minden vedléssel.

Tészta 80 centiméter hosszú és egy 70×40-es mutatós terráriumban él. A sikló a nagyszülőkre is nyugodtan rábízható, ha elutaznak. Se nagy melegre, se párára nincs szüksége, egy időzített spotlámpa bőven elég Tésztának arra, hogy a fénye alatt sütkérezni akarjon reggel nyolctól-este nyolcig.

A házi kis kedvenc Csíkos a cica, és vannak lízingelt tyúkok is

Családi házban élnek Annáék, közel a fővároshoz. A gyerekek szerettek volna kutyát, a kislány egy tacskót. Meg is a kapta a tizedik születésnapjára plüssben, mert a nagylány belátta, hogy nem lenne idő minden nap arra, hogy kivigyék az ebet sétálni, hiába a kert. Ami pont jó a cicának, de nem egy kutyának. A kétéves Csíkos így is belakja a kertet. Csíkos a házi macskákra jellemzően cirmos és kedvence az egér csemege, aminek a szomszédok külön örvendenek. Ebben a melegben így nyitva is lehet a bejárati ajtó, mert nem kell tartani attól, hogy az egerek besurrannának.

Anna reggelente, amikor munkába, iskolába mennek mindig úgy búcsúzik Csíkostól: – Legyél jó házőrző cica!

És Csíkos szófogadó macska. Csillogó bundáján lehet látni, hogy jól tartott macska, nem csak neki kell vadásznia az egerekre, hanem kap külön cicáknak való finomságokat is. Legutóbb az állatorvos is megdicsérte a gondos gazdikat.

A családnak amúgy nincs, és mégis van más háziállata is: a szomszéd tyúkjai és kutyája olykor rájuk vannak bízva. A tyúkok, akik csak Lányok néven ismertek, füvet kapnak Annáéktól, és zöldségmaradékokat. Az állatokat etetni, mindig jó móka a gyerekeknek, ha Anna gyerekihez jönnek az osztálytársak és a barátok, akkor együtt etethetik a tyúkokat. A szomszédok tojás formájában köszönik meg a törődést.

Jó ez így nekik, hogy van is tyúkjuk és nincs is, mert arra, hogy a család igaziból tyúkot tartson arra Annának nem lenne több energiája, munka és két gyerek mellett még. Elég a cica.

A kisfiam egy kopó mellé érkezett

Gabiéknál, Lucilla az erdélyi kopó már hét éves volt, amikor megszületett a család legkisebb tagja. Rengetegen adják a gyermek érkezésekor örökbe a kutyát, de náluk ez szóba sem jöhetett, főleg, hogy rendkívül hálás volt Gabi a sorsnak, hogy a gyereke egy kopó mellé érkezhetett.

Miért kérdeztük Gabit: – Mert csodálatosan türelmes. Komoly, tekintélyt parancsoló állat, mégis a végtelenségig szadizható játszótársa a kicsiknek. Amikor a mi kis legényünk megszületett, idegen nem közelíthette meg a babakocsit. A kopó olyan heves vicsorgásba és ugatásba kezdett egy kedves megszólításra is, hogy mindenkinek elment a kedve az ismerkedéstől. Amikor a gyerek felébredt és sírt, azonnal jött jelezni nyüszítve, hogy menjek, baj van. Mellette töltötte az összes éjszakát, éberen, figyelve a légzését. Ma is összenőtt páros, akik ugyan veszekszenek, de egymást el sosem hagynák.

Ugyanakkor Gabi hangsúlyozza, hogy a kopóval foglalkozni kell. Úgy jó csak kisgyerek mellé, ha valamelyik szülő a valódi gazdája, mert a kopó a kicsit játszótársnak tekinti, nem falkavezérnek. – Ez a fajta roppant erős karakterrel bír, és ha nem fogják keményen és következetesen, olyan kutya lesz belőle, aki egyrészt semmiben nem fog alkalmazkodni, másrészt azért az ereje és az esze meglesz ahhoz, hogy veszélyes legyen – emeli ki.

A kopót nagyon keményen kell fogni, de sose szabad erőszakosan bánni vele, mert az ellenállást szül benne. A kopó nem azért engedelmeskedik, mert fél, hanem azért, mert szeret és tisztel. Ellenkező esetben csak akkor fog szót fogadni, ha éppen egybeesik az ő terve a gazda akaratával. A kopó nagyon stabil idegrendszerű fajta, de magas intelligenciájának köszönhetően azért ki tud találni olyasmiket unalmában, amik nagy bosszúságot okozhatnak. – Például elszökik, megtizedeli a szomszéd baromfi-állományát, vagy elkapja a macskáját, vagy csak lelép egy vad után az erdőben. Szerintem huszonöt év felett érdemes belevágni, lehetőleg nem első kutyaként – ajánlja Gabi.

Tapasztalata szerint egy jó kopóhoz nagyon határozott jellem kell, stabil akarat, nagyon erős következetesség. Főleg az első két évben: – Ha jól dolgoztunk, kiváló társ lesz belőle az élet minden terén. Ha nem is vadászunk vele, hanem családi kutyának tartjuk, remek partner a kirándulásokban, sétákban, véget nem érő felfedező-utakon, futásban, bármilyen sportban szinte. Amire szüksége is van. Napközben jól el van egy kopó, de naponta egyszer meg kell mozgatni, lehetőség szerint olyan helyen, ahol biztonsággal el lehet engedni, mert a szabadság a lételeme.

Gabi kisfia két éves lehetett, amikor a gyerek kérésére a kezébe adta Luca a pórázát. Gabi kérte Lucát, hogy figyeljen. És Luca így is tett! – Amikor a kicsi viszi a pórázt, a léptei olyan puhák lesznek a kopónak, mintha felhőn járna. Nehogy húzza, elrántsa. Bezzeg ha felnőtt hozná – nevet fel Gabi.

Állatfarm saját örömre

Ágiék otthona a legtöbb gyermek álma, kint a zöldben, hegyoldalban számtalan háztáji állattal, mégpedig a saját örömükre. Házi kis kedvenc sokasága. Ági otthonról hozta az állattartás fontosságát, gyerekkorában volt kutyájuk, macskájuk, baromfiudvar és nyulak is. Így szinte nem volt kérdés, hogy ő is tart majd állatokat kisgyerek mellett is. Így is lett.

Igaz Ágiéknál a gyerekek már a tini korba léptek, de mindenkinek van saját kutyája, volt saját nyuluk, kecskéjük is. Az első nyulakat még húsvétra kapták a gyerekek Ági testvérétől.

– Régebben sajtot készítettünk, és a juhok, kecskék is kézhez szokott, simogatható állatok voltak. Mindenki hallgatott a nevére is. Most óriás nyulakat és kutyákat tenyésztünk – meséli Ági.

A mostani rackajuhokat a kutyák terelés gyakorlásához használják. Az egyik mudi pásztorkutyájuk terelőversenyeken is részt vesz. Kutyakiállításra és bemutatókra is szoktak menni a kutyákkal. Nemhiába, a mudi az egyik legritkább, legkevésbé ismert magyar pásztorkutyafajta. A baromfiudvarban korábban volt liba és pulyka is, kotlottak, így voltak újabb szárnyasok is egy ideig, és olykor tojás is nekik. Most csak tyúkok vannak, azok is már öregek, már nem tojnak, így télire levágja azokat Ági férje, majd tavasszal frissítik a baromfiállományt a hús és tojás miatt is. Macskák is vannak a háznál, azokat úgy befogadták.

Természetesen az állatokkal feladatok is járnak, bár az évek során már minden munka valahogy automatikussá vált náluk: – A kutyák fialásánál a kisebbik fiúnk szokott segíteni, az etetésben mindenki. A fiúk ovis kora óta jöttek hozzánk csoportok állatnézőbe, óvodából, iskolából, még a Jakob Bleyer Heimatmusem táborosai is voltak itt – osztja meg velünk Ági.