Hitler nevével minden ember legalább egyszer találkozik az életben. Ha nem otthon, családi körben, akkor az általános iskolában a történelem órán, vagy később a középiskolában. A fiam, miután a pedagógusa ajánlására kiolvasta a Hitler és a Habsburgok című könyvet, a Google térképen bejelölt olyan történelmi helyszíneket, amikről a könyvben olvasott. Ezeket a területeket kezdtük sorra venni vele, mert szeretné megérteni a megválaszolhatatlan miérteket.
A bejárást a békésebb látnivalókkal kezdtük Bécsben és Pozsonyban, majd elindultunk Bajorországba, Berchtesgaden településére, hogy megnézzük a mintegy 1843 méter magasan fekvö Kehlsteinhaus-t (Sasfészek), de a megközelítését elmosta az eső. Helyette az alacsonyabban fekvő Obelsalzbergig jutottunk el, ahol végigjártuk a múzeum állandó kiállítását, hogy szembenézzünk a múlttal.
Bár nem jutottunk fel a Kehlsteinhausba, a korábban látott fotókról és videokból tudjuk, fantasztikus panoráma nyílik onnan a az Alpokra és a Berchtesgaden Nemzeti Parkra. Ez a hegycsúcsról látható táj vonzza a túrázókat és a természet szerelmeseit, különösen tiszta időben, amikor a látogatók többszáz kilométeres távolságra is elláthatnak. A környék számos gyalogos túraútvonalat ad, így azoknak is vonzó célpont, akik a történelmi jelentőségétől függetlenül szeretnék felfedezni a Sasfészek, az egykori Teaház környékét.
A Sasfészek, mint egyetlen megmaradt helyi náci épület, ma főként étteremként üzemel, ahol a vendégek helyi bajor specialitásokat kóstolhatnak, miközben gyönyörködhetnek a festői kilátásban. Ugyanabban a panorámában, amiért egykor Hitler és belső köre is odavolt, mialatt kvázi levezényelték a világ legvéresebb népirtását.
Tévedünk, ha azt merjük hinni, változhat, tanulhat az emberiség a hibáiból. Mert ahogyan vannak covid-tagadók, úgy élnek holokauszt-cáfolók, sőt náci szimpatizánsok is. A Dokumentation Obersalzberg tárlatvezetésén többször elhangzik, vannak olyan Hitler-szimpatizások, akik ünneplik Adolf Hitler születésnapját, akár úgy is, hogy „ajándékot” küldenek a múzeumnak, és megjelennek „ünnepelni” a Sasfészekben. Erre direkt hívja fel a Dokumentation Obersalzberg a figyelmet, mert a Sasfészek nyaralót Martin Bormann birodalmi miniszter Hitler 50. születésnapjára ajándékozta a führernek. És arra is, hogy a látogatókat kamerán keresztül figyelik, hogy elkerüljék az esetleges kellemetlenségeket.
Ugyan Hitler ritkán használta a Kehlsteinhaust, az épület fontos helyszín maradt a náci rezsim történelmében. Az épülethez vezető, 6,5 kilométer hosszú panorámaút és a hegy mélyében kialakított lift, amely a látogatókat a csúcsra viszi, építészeti csodának számítanak.
A Sasfészek helyett sokkal inkább Obersalzberg területe volt Hitler alpesi rezidenciájának helyszíne, ahol a Berghof, Hitler magánvillája is állt. A múzeum részletesen bemutatja ennek a helynek a szerepét a náci rezsimben, és azt, hogy hogyan alakult ki itt Hitler hatalmi központja.
A ma Berchtesgaden településhez tartozó Obersalzberg után, ezt a területet Führersperrgebiet Obersalzbergnek, vagyis a Führer részére elzárt területnek nevezték, és a náci erőszakszervezet, az SS szigorú ellenőrzése alatt állt – hangzik el az audiovizuális tárlatvezetés elején, amit magyarul is hallgathatunk.
A kiállításon megtudjuk, nemcsak Hitler nyaralója volt itt, hanem a náci Németország olyan vezető politikusainak is volt itt rezidenciája, mint a diktátor személyi titkára és birodalmi minisztere Martin Bormann, a Luftwaffe főparancsnoka Hermann Göring, vagy Hitler birodalmi építésze Albert Speer.
Filmek, fényképek és személyes tárgyak mutatják be a múzeumban, hogyan élt és dolgozott a náci elit ezen a helyen. Számos felvételt látunk róluk és családjukról, közös összejöveteleken, ünnepi alkalmakon együtt mulatni, miközben nem is olyan távoli túraútvonalon tábla figyelmeztette a zsidókat arról, merre nem kívánatos kirándulniuk. A táblát láthatjuk a múzeumban.
A múzeum kiemelten foglalkozik a holokauszttal, a koncentrációs táborokkal, a náci terror áldozataival, valamint a birodalmi politika genocídiumának különböző aspektusaival. A kiállítás segíteni igyekszik megérteni az embertelenségét és a kegyetlenségét. A tárlaton egymást érik, eddig sehol nem látott dokumentumok: filmek, feljegyzések, újságcikkek, képeslapok, fotók, reklámanyagok, hangfelvételek, hogy bizonyítsák és megőrizzék a történteket.
Az audovizuális tárlatvezetés útján haladok, amikor megállok egy névsor mellett, és kiszúrom a tetején feljegyzett első nevet: Ágnes.
A még gyermek Baranyai Ágnest a katalógus iktatása szerint, a kivégzendők sorába állították. Eközben a fiam, Tatyjána Nyikolajevna Szavicseva naplóját nézi. Tánya 1941 és 1944 között dokumentálta családtagjainak az éhenhalását. Hitler kiéheztette Leningrádot, a kislány megélte a felszabadítását, de az éhezésben tönkrement immunrendszere nem tudott megbírkózni a tuberkolózissal, és 14 évesen meghalt.
Szerintem, nincs olyan érdeklődő, aki ne húzna akaratlanul valamilyen párhuzamot a saját élete és mindazzal, amit a múzeumban látott. Elég egy azonos keresztnév hozzá, vagy korcsoport. A látogatók némán, megdöbbent, rezzenéstelen arccal járják körbe a kiállítási állomásokat. Fotózni vaku nélkül, magáncélú használatra lehet, de nem láttam egy fényképező embert sem, mintha senkinek nem jutna eszébe elővenni a telefonját, kameráját.
A kiállítás modern, az interaktív tárlat segíti a látogatók számára megérteni a történelmi összefüggéseket, és átérezni a korszak tragédiáit.
A múzeum épülete részben új, a második világháború alatt kiépített bunker bejárata fölé épült. A bunker egy rövid szakasza a tárlat részét képezi. Odalent elhangzik, a mintegy 1,2 kilométer hosszú rendszert sosem építették ki teljes egészében, mégis megmutatja a náci vezetők paranoiáját és felkészültségüket az esetleges támadásokra. A védelmi és működtetési komplexumban irodák, ellátó helyiségek, hálótermek és kommunikációs központok kaptak helyet. Grafitikről olvashatjuk le kik tervezték, építették a földalatti rendszert.
A második világháború végén, a Hitler részére elzárt terület nagyrészét a légitámadások megrongálták, amit 1952-ben Bajorország szinte a földdel tett egyenlővé, hogy még véletlenül se válhasson a későbbiekben neonáci zarándokhellyé. Ezt teljesen kivédeni a Dokumentation Obersalzberg nem tudja, de megmutatni az alpesi csendben a véres valóságot, igen. Ezt a tárlatot mindenkinek látnia kell.
Fotó: Dokumentation Obersalzberg és a szerző sajátja
Van gondolatod, tapasztalatod a témában? Írd meg a véleményed vagy történeted a Facebook-oldalunkon – kíváncsiak vagyunk, te hogyan látod!
Ha úgy érzed, másnak is adhat ez a cikk valamit, oszd meg bátran – egy jó gondolat néha messzebb gyűrűzik, mint hinnénk.
Támogass bennünket, hívj meg egy kávéra.
