A történelmi személyek mögött hús-vér emberek állnak – erre a felismerésre ébredünk, amikor elolvassuk James Longo lenyűgöző könyvét. Ami feltárja, Adolf Hitlernek miből és hogyan eredt megvetése és gyűlölete Ferenc Ferdinánd és gyermekei iránt. A tényeken alapuló, szinte már családi regényszerűen megírt könyv, egy remek korrajz az átmeneti világról.
Egy kivételesen érdekfeszítő könyvet vesz a kezébe az, aki elolvassa James Longo: Hitler és a Habsburgok – A Führer bosszúja az osztrák királyi család ellen című írását. Ami még a múlt század elején, az I. világháborút megelőző időszakban kezdődik, hogy idejében megismerjük a szereplők körülményeit ahhoz, hogy a kötet végére összeállhasson bennünk egy teljes(ebb) kép a múltról.
Azért fogalmazok feltételes módban, hiszen a történelem és az igazság nehezen hozható egy fedél alá. Ugyanakkor a könyv szerzője James Longo tíz teljes éven át gyűjtötte az információkat a témában. Történelmi könyvekből, újságcikkekből, publikációkból, továbbá beszélgetéseket folytatott a témában elismert szakemberekkel, de ami a legfontosabb interjúkat készített Ferenc Ferdinánd főherceg leszármazottaival. Az alaposságát támasztja alá az is, hogy számos olyan ténnyel, adattal, eddig kevésbé ismert információval és érdekességgel szolgál, ami nem képezi az általános műveltség alapjait, gyakran még a történelem könyvek lábjegyzeteiben sem találkozhattunk velük. Kivétel persze akkor, ha szakavatottak vagyunk a témában.
A szerzőről: James McMurtry Longo
James McMurtry Longo elképesztően jól ír. Hitler és a Habsburgok című könyve magával ragadó az első oldaltól egészen a végső, dermesztő hangulatot adó utolsó oldalakig, és a megnyugtatásig: Hogyan is ne hinnénk a csodákban? – amelyet Ferenc Ferdinánd főherceg legfiatalabb unokája, Gerhard Hohenberg herceg mondott ki. Az író a könyvet a feleségének, Mary Jo Harwoodnak és Őfelsége S. von Hohenberg-Potesta hercegnőnek ajánlja. Vagyis Ferenc Ferdinánd dédunokájának.
James Longo pedagógiát tanult, mesterdiplomáját a Webster Egyetemen szerezte, és a Harward Egyetemen doktorált, ahol később előadásokat tartott. Tanított Brazíliában és Costa Ricában. Úgy tartja mindent, amit valaha tudnia kellett, az iskolai nyári táborokban tanulta meg. Írói pályafutását az iskolaújság sportszerkesztőjeként kezdte. Eddig nyolc könyve jelent meg. Amikor nem tanít vagy ír, szívesebben ül kenuba, minthogy bármerre utazzon a nagyvilágba Washington államból, ahol a feleségével él.
A könyv gyökerei még a szerző gyermekkorára nyúlnak vissza, amikor édesanyja bemutatta Kurt von Schuschniggnak, aki akkor a St. Lousi egyetemen politikatudományt tanított. Elmondta, hogy ez a csendes, félénk ember valaha Ausztria kancellárja volt, Adolf Hitler tartóztatta le, és vitette koncentrációs táborba. Mindebből akkor még a gyermek James Longo egy szót nem értett, de életre szóló kíváncsiságot és kérdéseket ébresztett benne.
Annyira, hogy felnőttként megnézte magának Németországot, elutazott Dachauba, a bécsi Hadtörténeti Múzeumba, ahol fókuszába került Ferenc Ferdinánd főherceg és családja története. Kíváncsi lett arra hogyan folytatódott az utódok élete a későbbiekben. Megismerkedett a Hohenberg család még élő tagjaival, Ferenc Ferdinánd főherceg unokájával, dédunokáival, akiktől szinte első kézből ismerhetett meg olyan történeteket, amelyekről a legtöbben -eddig- nem hallhattunk.
Hitler és a Habsburgok
Még ha nem vagyunk jók történelemből, akkor is tudjuk, hogy Adolf Hitler erős ellenszenvet érzett a hazája, Ausztria iránt. De a kérdésre, hogy miért érzett megvetést és gyűlölet a Habsburgok, különösen Ferenc Ferdinánd és családja, a Hohenbergek ellen, arra a könyvből kapunk egyfajta magyarázatot, választ. Nem is akárhogyan.
Mindvégig nyugodt és bizakodó hangnemben szól még akkor is, amikor feldolgozhatatlannak látszó borzalmakról, igazságtalanságokról, fájdalmakról szól a könyv. James Longo soha nem negatív, és főleg nem elítélő, még Hitlerrel szemben sem. Helyette tényként mutatja be azt az embert, aki kegyetlenül pusztította el mindazt, amiről úgy gondolta nem érdemes az életre, a fennmaradásra. Az író betartja a Hohenbergek hozzáállását: „egyetlen bíró létezik mindannyiunk fölött, a nácik fölött is, és ez a bíró nem mi vagyunk.”
A szerző patikamérlegre állítva hasonló arányban mutatja be Hitlert és a Habsburgokat, egymással párhuzamosan, illetve egymás történetét keresztezve, kapcsolódva, hogy eljussunk a válaszig, mi táplálta a Führer bosszúját a Habsburgok, különösen Ferenc Ferdinánd és gyermekei ellen.
A kispolgári születésű Hitler felső-Ausztriában nőtt fel, amelyet még a Habsburg Birodalom uralt. A Habsburg-ház, ami 650 évig uralta Közép-Európát – az 1273-ban megkoronázott I. Rudolftól az 1918-ban leváltott I. Károlyig, és ami Közép-Európa legnagyobb multikulturális birodalma volt. A hangsúly pedig Hitler számára a multikulturális, többnemzetiségű megközelítésen volt, amit ő megvetett, és felszámolni akart.
Mint egy családregény
A történet, amit elolvasunk csaknem olyan, mint egy családregény, csak azért nem azt, mert igaz történet tényeit írja le, mégpedig egy olyan történetét, amit bár ne élt volna át az emberiség.
James Longo a második világháború irgalmatlan borzalmához, a holokauszt tragédiájához vezető útról, a benne szereplők életéről úgy ír a Hitler és a Habsburgok kötetben, hogy minden és mindenki megjelenik az olvasó szeme előtt. Hús-vér személyekké válnak előttünk azok, akikről eddig csak olvashattunk. Megismerjük és talán megértjük őket, érzéseiket, cselekedeteiket, jellemük alakulását.
A havat lapátoló nincstelen festőnövendék Hitlert éppen úgy, mint azt, amelyik azt tartotta magáról, hogy „nincs más német, akinek ekkora ereje és tekintélye volna, hogy véghez vigye azt, amit célul tűztem magam elé” és a bunkerbe zárkózó riadt Führert is, az öngyilkossága előtt. Azt a Hitlert aki ekkor órákat töltött azzal, hogy a zsidókat hibáztassa a háború elindításáért, a tábornokait és szövetségeit pedig annak elvesztésért.
Felfedezhetünk a jelentősebbek mellett apró részleteket, helyszíneket, tárgyakat. Egy képeslapot, amit Hitler írt egyetlen barátjának August Kubiznek, a prágai Kis Jézus szobrát, az arstetteni templomot, a Prinz Albert Strasse 8. számot – Berlin retteget címét, a theresienstadti koncentrációs tábort, a Belvederben a hálószobát, amiben Ferenc Ferdinánd született, a ruhákra varrt N (Nemec) betűket, és a porcelán báránykákat, amelyeket Ferenc Ferdinánd ajándékozott a feleségének, a házasságuk 13 éve alatt.
A történelmi személyek hús-vér emberek
A történelmi személyekre ritkán gondolunk hús-vér emberenként, de James Longo segít nekünk ebben. Megismerni a furcsa, kis növésű, ideges természetű Ferenc Ferdinánd főherceget gyerekként, trónörökösként, majd gyermekei szemében romantikus férjként, a felesége cseh származású Chotek Zsófia oldalán. Az előkelő nemesi családból származó Chotek Zsófiát, aki nem volt elég kékvérű Habsburgnak, de túlságosan nemes és leginkább cseh volt, Hitler számára. Ugyanakkor Chotek Zsófia odaadó feleség és édesanya volt, megismerhetjük házasságát Ferenc Ferdinánd trónörökössel, életkörülményeiket, támogatóikat és haláluk kevésbé ismert körülményeit Szarajevóban.
Válaszokat kapunk olyan kérdésekre, minthogy kiknek, miért és hogyan volt érdekük és ellenérdekük a trónörökös és felesége meggyilkolásában? Miként alakul az árván maradt gyerekek élete szüleik halála után? Kik voltak, akik segítettek a gyerekeknek? Továbbá kik voltak azok, és miért, akik még több fájdalmat okoztak a trónörökös utódainak, Hitlerrel az élen.
A Hitler és a Habsburgok könyvben mindeközben egy-egy villanásra találkozhatunk többek közt Rudolf főherceg, Ferenc József, Károly főherceg, Zita főhercegnő, a pszichológus Sigmund Freud, a festőművész Gustav Klimt, Alois Hitler- Adolf Hitler apja, aki a Habsburg-ház szenvedélyes híve, Mussolini, Churchill alakjával. Továbbá a gyerekek nagynénjével Bragança Mária Terézia, Himmler, a náci szimpatizáns VIII. Eduárd, Gustav Kruppot a vagyonos lőszergyáros, Stefánia belga hercegnő – Rudolf trónörökös özvegye, és maga Rudolf trónörökös személyével. Hitler kedvenc építésze Albert Speer mellett, Sztálin, Schirach szeméjével. És nem utolsó sorban Zita császárné gyermekei közül Otto és Etelka alakjával, akik ezerkétszáz osztrák zsidónak segítettek vízumot szerezni a menekülésre.
Emberek, akiket csak névről ismerhetünk a történelemkönyvekből, akik mögött eddig nem voltak valóságos személyek. Pedig valamikor valóságosak voltak, és ma is hatással vannak ránk. James Mcmutry Longo könyvében hús-vérekké válnak a részünkre, hogy megértsük és elfogadjuk „nem az élet sebei a fontosak, hanem az, hogy mit teszünk vele”. Valahogy úgy, ahogy azt Nostitz-Rieneck Zsófia, Ferenc Ferdinánd lánya mondta, aki túlélte a szüleit, testvéreit és férjét is.
Fotó: A szerzőtől
Forrás: ITT
